Reggel arra ébredtem, hogy Seb csókolgatja a nyakamat.

Mit csinysz szívem??- kérdeztem, és rámosiztam.

Jajj bocsi, nem akartalak fel ébreszteni, csak ezt muszáj volt…- Seb

Nem baj *mosizom*- én.

Okés- mondta Seb, és elkezdett kimászni az ágyból.

Áhh maradj még, léééccy!!- néztem rá boci-szemekkel.

Nah jó- Seb :).

Nem kellett sokáig győzködni…:)- én.

Erre nem válaszolt a kis szívem, csak megcsókolt, aztán ebből heves csók-csata lett, amit az szakított félbe, hogy valaki, csodák csodájára KOPOGOTT!! xD. És amin még jobban meglepődtünk az az volt, hogy PIERRE volt!! Gondoltátok volna?? Mert én nem…:P

Helló Pierre!! Te mióta szoktál rá a kopogásra??- kérdeztem amint kiszálltam Seb szájából, mert az igaz h Pierre kopogott, de azt nem várta meg h mondjuk h bejöhet-e… de hát azért már kopogott!! Haladunk…xD.

Most már ez is baj?!- Pierre felháborodva.

Dehogy!! Nem baj, sőt… naon örülünk neki- Seb x).

Seb, gyere 1 percre, beszélni akarunk veled, vagyis Chuck beszélni akar veled!!- mondta Pierre, tőle szokatlanul komoly fejjel.

Kérdőn egymásra néztünk Seb-el, de aztán eszembe jutott, bitti valami a bandával kapcsolatos. A srácok elmentek. Negyed órával később lentről iszonyú ordítozás hallacott, de szavakat nem lehetett kivenni, csak azt hallottam, hogy üvöltöznek…:S. Felkaptam egy köpenyt, és leszaladtam a lépcsőn, be a nappaliba.

Bent Chuck és Seb ordítoztak egymással, vagyis inkább Chuck ordítozott…:S. Éppen jókor jöttem, Chuck éppen ment volna neki Seb-nek, de én még időben közéjük álltam.

ELÉG!! MI A FRANC FOLYIK ITT?!- üvöltöttem már énis.

Chuck-on láccott h ideges, Seb meg csak szimplán dühös volt. Nah de jó nekem, békíthetem itt ezeket…x). Mind a 2-en leszegett fejjel álltak, én közöttük, néztem egyikről a másikra, és megismételtem:

Mi folyik itt fiúk?! Chuck, Seb, tőletek kérdeztem…

Egy kisebb vitánk akadt…- kezdte Chuck.

Kisebb vita?! Az egész villa tőletek zengett… Nah és ha szabad tudnom, ennek a kisebb vitának mi volt a témája??- én.

*mindenkimélyenhallgat*

Nah haljam!!- én.

Te-, bökte ki Chuck végre.

Még mindig ezen vagy fennakadva?? Tedd már túl magad rajta!! Ajánlom, hogy szokd a gondolatot!!- vágtam Chuck fejéhez.

Most nem erről van szó…- Seb.

Hanem??- én.

Chuck-al arról beszélgettünk, hogy mi lesz ősszel, amikor haza kell menned…- Seb.

Jajj neis emlékeztess rá…- én *vág1grimaszt*.

És ezen mit kellett úgy ordítozni?!- én.

Seb a fejébe vette, hogy veled költözik Mo.-ra, de erről szó sem lehet, mert akkor mi lesz a bandával, a másik meg az, hogy tudod, hogy anya mit szólna hozzá…- Chuck.

Már énis tiszta ideg voltam.

Hogy ezek után mi történ, nem tudom, szerintem elájultam, vagy nemtom, de a kövi kép az volt, hogy a szobámban az ágyon fexem, és valakik beszélgetnek. Chuck és Seb volt az… gyorsan visszacsuktam a szemem, és hallgattam.

„… de én szeretem!!- Seb.

Jó, ezt már mondtad, de akkor is még csak 18 éves, és még csak egy hónapja ismered…- Chuck.

És?!- Seb.

Mi az, hogy és?? Hé haver, térj magadhoz!! Tudom h szerelmes vagy, de akkor is!! Ez nem ilyen 1xű…- Chuck.

Miért nem??- Seb.

Mert nem és kész!!- Chuck.

És akkor nem bírtam tovább hallgatni, felültem az ágyban.

Sziasztok!! Mi történt??- én.

Jól vagy kicsim?? Elájultál…- jött oda hozzám Seb, és átölelt.

Igen jól, csak a fejem fáj egy picit-, mondtam és nyomtam 2 puszit az arcára- léccy szívem egy picit hagy egyedül minket, beszélni szeretnék 4szemközt a bátyómmal…

Okés- mondta Seb, kaptam a számra egy puszit, és szomorkás mosollyal az ajtó felé indult.

Ugye nem harizol??- én.

Rád?? Nem lehet!!- Seb x).

Akkor jó!!- mosiztam rá, aztán kiment.

Miért csinálod ezt a cirkuszt mindig??- fordultam Chuck-hoz.

Mert féltelek!!- Chuck.

Ennyire??- én.

Mint látod…- Chuck.

Figyelj bátyó, nagyra becsülöm, hogy így próbálsz vigyázni rám, de nem vagyok már óvodás… de úgy őszintén mitől féltesz??- én.

Nem is tudom… igazából nem tudom. Én még emléxem amikor még egy kis bébi voltál, nagyon szerettem állni az ágyad mellett és nézni, ahogy alszol-, kezdte Chuck.

Jó de az akkor volt!! Nem vagyok már kisbaba!!- én.

Tudom, de hallgass végig!! Nah xal: szerettem nézni, ahogy alszol, szerettem jáccani veled, megfogni a kezed. Gyakran beszéltem is hozzád, neked mindent elmondtam, mert úgy éreztem, hallgatod, amit mondok, és figyelsz rám, bár tudom ez baromság, de akkor gyerek fejjel még azt hittem. Amikor anya és apa elvált, a bíróság apunak ítélt, így el kellett szakadnom tőled. Nagyon fájt, anyut minden évben megkértem, hogy küldjön rólad egy fényképet-, mondta Chuck, közben felállt, és a szobámban lévő éjjeli szekrényhez lépett, kihúzta a fiókot, és egy kis fényképalbumot nyomott a kezembe, amiben rólam volt egy raklap kép.

Az is fájt, hogy te nem is tudtál rólam, és anya nem engedte, hogy meglátogassalak. 10 évesen elhatároztam, hogy híres lexek, hogy egyszer még büszke lexel rám- folytatta mélázva Chuck.

Ez bejött- szúrtam közbe mosizva.

Hát azt hiszem, emiatt féltelek annyira, mert nem akarlak még 1x elveszíteni…- Chuck.

Nem fox!!- mondtam és átöleltem-, de ennek mi köze van Seb-hez??

Nem tudom… lehet, félek, hogy elvesz tőlem-, mondta Chuck, és olyan erősen szorított magához, hogy szólnom kellett neki, hogy eresszen el, mert kinyomja belőlem a szuszt… x).

Oké, oké. Akkor most ezt én kérem tőled: ha nem akarod, hogy itt hagyjam Kanadát és téged, akkor engedd, hogy Seb és én…- kezdtem.

Jó, jó, de ha egyszer olyan nehéz nézni… hogy a húgom és az egyik legjobb haverom… érts meg léccy, ez nekem is nehéz!!- Chuck.

Inkább örülj, hogy boldogok vagyunk, és ne gondolkozz, mit hoz a jövő!!