3 nappal a nagy nap előtt a pap összehívott minket. És elkérte az esküket. Mira és én már megírtuk, de Pierre és David nem adták oda.

- Hol van az eskütök?? – én.

- Hát… őőő még nincs kész teljesen… - mondta nagy zavarában David.

- rendben, de holnap a vacsora előtt kérem. – mondta a pap.

Mi kicsit szigorúan néztünk a fiúkra, h mi már rég megírtuk, ő nekik meg még kell „alakítani”.

- Gyere Miri, menjünk egyet sétálni a partra Mat-el. – fogtam meg a kezét, majd leléptünk.

David és Pierre, pedig felmentek a szobájukba, h megírják az esküt.

- Pierre, nem megy… - David.

- Mii?

- Nem tudom megírni az esküt. Hogyan lehet elmagyarázni egy érzést?!

- A szerelmet?! Sehogy. Gyere, írjuk meg.

- Ok. – majd leültek és elkezdtek írni.

- Nehezen tudtuk szavakba önteni, amit érzünk. – David.

- Ez jó. De rájöttünk, h a szerelem, nem csak egy érzés, hanem minden, amit teszel. – Pierre.

- Egy jó buli, vagy egy spéci nyaralás. Minden elmondja, amit érzünk, ezek mi vagyunk, a magunk módján.

- Sok boldog pillanat, melyben mind örömünket leltük. Új életet kaptunk, és gyönyörű napokat ajándékoztatok nekünk. És igyekszünk mindent visszaadni nektek. – Pie.

- Így esküszünk, hogy örökké szeretni fogunk bennetek. – David.

- Ez jó nagyon, de kéne még valami a végére.

- Mi?

- Valami szép. – Pierre.

- Ez nem elég szép?

- De.

- Megvan!!! Örökké a tiéd, Örökké az enyém, Örökké a miénk! – Dav.

- Ez nem rossz, és azt takarja, h örökké az övéjük vagyunk, ők a mieink. És egymásé vagyunk.

- Ok, magyarázni nehezen tudsz, szal ezt hagyjuk. Én is értem. – David. – Szerinted nem túl rövid?

- Nem, egyszerű, lényegre törő, nem limonádé és elmondja, amit érzünk.

- Szupi. Ezt én mondom. –Dav. „Amy, és Mira, nehezen tudtuk szavakba önteni, amit érzünk irántatok. De rájöttünk, hogy a szerelem nem csak egy érzés, hanem miden, amit teszel. Egy jó buli, vagy egy spéci nyaralás. Minden elmondja, amit érzünk, és ezek mi vagyunk, a magunk módján”

- Itt jövök én!! – Pierre. „Sok boldog pillanat, melyben mind örömünket leltük. Új életet kaptunk, és gyönyörű napokat ajándékoztatok nekünk. És igyekszünk mindent visszaadni nektek. Így esküszünk, hogy örökké szeretni fogunk benneteket.

- Nah ez így tökéletes, de mi lenne, ha ezt az örökké a tiéd szöveget, akkor mondanánk nekik, miután megcsókoltuk őket?! – Dav.

- Ok. Ez tetszik, a fülükbe lehet súgni. Áhh anyám, de jó lesz az esküvő. – vigyorgott Pie.

- Jah és ez nem ment nekünk, kész költő veszett el mindkettőnkbe.

- Tudod, mi meg vagyunk áldva a zeneírás tehetségével, így szerintem nem egy nehéz dolog ez. – Pierre.

- jaja, csak össze kell fognunk, és gondolkodni kell. – majd boldogan csaptak egymás tenyerébe, felvették a fürdő gatyájukat és a többiekkel, azaz a fiúkkal lementek a partra rosszalkodni.

Persze még hátra volt két nagy buli, amit egymásnak szerveztünk. A legény és a leány búcsú. Este ennek a pillanata is eljött. A fiúk egy bazi nagy lakosztályba buliztak, mi pedig a lányokkal a tengerparton, nagyon jó zenékkel.

Jött 2 csippendél fiú is hozzánk, csorgott a nyálunk nagyon is, de messze elbújhattak David és Pierre mögött, de nagyon jó volt. Hajnalig buliztunk, ez volt a fiúk ajándéka.

Persze mi is összehoztunk a srácoknak egy jó legénybúcsút, kb vagy 5 táncos lánnyal, akik igen jól elszórakoztatták őket. Bizonyos szintig!! Semmi rosszalkodás nem volt. Csak sokat hülyült mindenki, meg játszottunk. Mat-re kivételesen baby csősz vigyázott egy darabig, aztán anyuék, miután ott hagyták a bulikat. Hajnalig ment a buli és hulla fáradtak lettünk. Természetesen a sajtó pár jó pillanatunkba lekapott minket.

Aztán amikor másnap felébredtünk bizony már csak 2 nap volt az esküvőig, Mira és én tisztára bediliztünk a nagy készülődésbe, be voltunk sózva. A fiúk, pedig izgatottak voltak. Dav és Pie leadták az esküjüket a papnak. Már minden elkészült, kivéve az oltár a homokba, de azt holnap fogják feldíszíteni, a személyzet, miközben mi a hotel halljában a polgári esküvőt „csináljuk”. Aztán kivonulunk a tengerpartra a naplementében, és pap előtt is igent mondunk egymásnak.

Eljött a vacsora is, a násznép egy nagy kerek asztalnál ült, majd mi is megérkeztünk a párjainkkal. Jött a kaja, két féle levest ettünk előételnek, aztán sült csirkét, halat, libát és egy csomó mindent lehetett enni főételnek. Desszert, pedig vagy 15 féle volt. Majd jött a vőfély szövege, pontosabban Jeff-é.

- Figyelem!! Tudom, h hagyomány lenne most pikáns történeteket mesélni a vőlegényekről. De ilyen nem lesz kivételesen. Szóval, Amy és Mira, ti ketten, mint két modell csaj, akikkel egy csomó árkon-bokron ment keresztül ez a két gyönyörű hím. Nagyon beloptátok magatokat a szívünkbe, a srácokkal mind imádunk. Főleg, h mennyit lehet veletek röhögni. A Puccás vibrátor… meg a többi. Pierre az én állandó… *itt Chuck oldalba bökte Jeff-et, h kicsit beszéljen másról is, mi előtt kimondja*

Szóval emelem poharam a mennyasszonyokra Mirá-ra és Amy-re és a vőlegényekre Pierre-re és David-re!!! – itt koccintottunk. Majd mindenki végig puszilgatott minket, aztán mindenki leállt mindenkivel beszélgetni, táncolni. Anyu is az áldását adta nekünk. Mat David karjaiban elaludt. Aztán egészen késő estig ünnepeltük. És minden jól alakult.