- Hawaii Baech Hotel 121.-es szoba…- suttogta Seb.

Úgy hatott rám ez a pár szó, mint valami, varázsige, vagy bűvös szavak. Mert azok voltak… Ekkor mintha az emlékek megragadtak volna, és húztak felfelé… kinyitottam a szemem…

- Ashley?!- hajolt fölém Seb.

- Szija szívem!!- mosolyogtam rá.

- Hugi!! Jól vagy??- rohant oda hozzám rögtön Chuck.

- Peersze, jobban nem is lehetnék…csak éppen fáj a fejem, a kezem, a lábam, az oldalam, a vállam, a bokám, a hátam…sőt, egyenesen szuperül vagyok!!- én.

- Nah az egész jó, ahhoz képest, hogy elütöttek!!- Pierre.

- Thx Pierre…- én.

- Naon szívesen, hiszen ismersz, aho…- kezdte volna megint Pierre.

- NE FOLYTASD, MERT RÁNK SZAKAD A PLAFON!!- David xD.

- Jajj már, olyanok vagytok!!- jelentette ki Pierre.

- Milyenek??- Jeff.

- Pont olyanok!!- Pierre.

- Pont milyenek??- David.

- Pontosan OLYANOK!!- Pierre.

- Pontosan milyenek??- David.

- Hagyjátok már abba, olyanok vagytok, mint az OVIS KISKÖLYKÖK!! És különben is fáj tőletek a fejem…- én.

- Nem is vagyok ovis kiskölyök!! Max az a 2 ott!!- mutatott Pierre Jeff-re, és David-re.

- Nem is!!- Jeff.

- De igen!!- Pierre.

- Nem!!

- De!!

- Nem!!

- De!!

- Nem lehetne, hogy abba hagyjátok?!- Chuck.

- Nem!!- Jeff.

- De!!- Pierre.

- Komolyan, jobb volt, amíg kómában voltam, mert akkor csak szimplán hallgathattam a hülyeségeiteket, most már el kell viselni titeket is…- én :P.

- Állj, te végig hallottál minket??- Seb.

Csak némán bólogattam.

- Nah szép…- Seb x).

- Tényleg ilyen kék-zöld foltosan is tetszem??- néztem rá kaján vigyorral.

- Persze!!- Seb.

- Héé gyerekek, ez a jelenet kicsit nyálasra sikerült…- Pierre.

- Te Pierre, most őszintén: TÉGED MEG KI A FRANC KÉRDEZETT??- Seb.

- Jólvanna… akkor me…- kezdte volna Pierre.

-…g se szólalsz…- fejezte be helyette David xP.

- Ez jó 5let Pierre, ugyanis majd szétrobban a fejem…- én.

- Elmegyek szólni a dokinak, hogy Csipkerózsika magához tért- Chuck.

- Pedig nem is csókolt meg a herceg…- néztem Seb-re.

- Apró malőr, ami gyorsan helyre hozható…- mondta Seb, és megcsókolt.

- Ugye tudod, hogy nem úszod meg ennyivel??- én :P.

- Rendben, majd otthon még számolunk!! ;)- Seb *sunyivigyor*

Ekkor lépett be a doki, Chuck-al a nyomában.

- Jó napot kisasszony!!- doki.

- Köszönöm, volt már jobb is…- én.

A doki a fejemen kötést cserélt, valami gyógyszert nyomott belém, a lelkemre kötötte, hogy pihenjek sokat, és lelépett.

- Jut eszembe, Amy hol van??- néztem fel a többiekre.

- Öhm… képzeld lelépett…- Pierre.

- Csak úgy egyszerűen lelépett és kész??- én.

Erre a többiek csak bólintottak.

- Nah szép…- én.

Amy-ről többet nem nagyon esett szó, a srácok Seb és Chuck kivételével haza mentek, hogy tudjak pihenni…

Hamar el is aludtam, a srácok jó munkát végeztek, rendesen lefárasztottak…xD komolyan, lehet, hogy ha felvennék őket ide a kórházba, egy csomó altatót megspórolnának… nah jó, csak hülyülök, ők csak maradjanak a zenei karriernél x).

Az idő, mint ha 2x olyan lassan telt volna, mint máskor, bár a srácok velem voltak, de akkor is nagyon vágytam már haza!! Borzasztó ez a kórházi koszt, és hiányzik a saját ágyam, ahol együtt alhatok Seb-el!! Utoljára két hete aludtunk együtt!! Igen, igen már 2 hete a kórházban punnyadok…:( egyre nehezebben bírom!! Kezdek nyűgös lenni…

És ez a nap, ez a reggel végre elhozta a várva-várt pillanatot!!

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Seb bent maradt velem (amióta bent vagyok, minden nap csak egy fél órára hagyott magamra, amíg haza ment zuhanyozni, nekem göncöket hozni, meg ilyenek…hát nem édi?? :P), az ágyam szélére hajtott fejjel szunyált. Hallgattam, ahogy édesen szuszog x).

Nem sokkal később a többiek is megjöttek. Na meg a doki is befutott a szokásos reggeli vizsgálatra.

- Van egy jó hírem!!- közölte velem a doki, miközben a fejemet vizsgálgatta-, haza mehet!! Viszlát!!- mondta és lelépett.

- Dejó, végre!!- ugrottam ki az ágyból.

Seb magához ölelt, és csókolózni kezdtünk, amiből igazi csókcsata lett :P.

- Öhömm-köhömm…ezt majd otthon folytathatjátok, de most hagyjuk már itt ez a xar kórházat…- Chuck.

- Jó- mondtam, és pakolni kezdtem.

- Szavadon foglak…majd otthon!!- kapta el a derekamat Seb.

Visszamosolyogtam rá, gyorsan összedobáltam azt a pár holmit, amit behoztak nekem, és felöltöztem.

- Mehetünk- én.

A kórház hátsó kijáratán kiosontunk (mert elöl tele volt firkászokkal, meg fotósokkal) és végre haza mentünk.

VÉGRE!! x)…