- Végre ÚJRA itthon…- léptem be az ajtón.

- De most nem mész sétálni…- nézett rám ördögi vigyorral Seb.

- Nem én…- mondtam, és átöleltem.

- Van egy ígéreted, amit ideje beváltani!!- Seb *sunyivigyor*.

- Igeeen?? És mi is lenne az??- kérdeztem, kiszabadultam az öleléséből, és a lépcső felé indultam.

- Tudod te azt nagyon jól…- jött utánam Seb.

- Hmmm…lehet, hogy tudom…- néztem rá vigyorogva.

- Biztos vagyok benne…- Seb.

Közben felértünk az emeletre, és bementünk a szobámba.

- Mindjárt jövök!!- kacsintottam Seb-re, és a fürdő felé vettem az irányt.

- Ugye ez most csak vicc?? Hogy itt hagysz??- Seb.

- Nyeem szívem, nem vicc, és nem hagylak itt, de muszáj lezuhanyozzak!!- toltam el magamtól finoman.

Bementem a fürdőbe, ledobáltam a ruháimat, és beálltam a zuhany alá. Amikor kiléptem, akkor láttam meg Seb-et, aki az ajtóhoz támaszkodva csorgatta a nyálát…:P.

- Sebastien Lefebvre!!- szóltam rá nevetve- mit keresel te itt??

- Inkább kit??…am meg 3at találhatsz…- Seb.

- Hmmm…nem is tudom, talán engem??- én.

- Talált. Gyönyörű vagy…- nézett rajtam végig Seb.

Ott álltam előtte egy szál törölközőben…de nem sokáig volt rajtam a törölköző…szerintem mindenki el tudja képzelni a részleteket ;) :P. Élveztem nagyon!! Nem is inkább a sex-et (persze azt is…:P), de olyan jó volt érezni, hogy Ő velem van, ő az ENYÉM!!

Összebújva feküdtünk az ágyon, és beszélgettünk.

- Képzeld kicsim, Európai turnénk lesz- Seb.

- Igen?? És mikor??- én.

- 6 nap múlva indulunk- Seb.

- 6 nap?! És mikor jöttök vissza??- én.

- Egy hónapos lesz a turné…- Seb.

- 6 nap múlva elmész, és ki tudja, mikor látlak újra…- néztem rá szomin.

- Énse tudom szívem… Pat azt mondta, hogy

 aug. 1.-én utazunk Norvégiába.

2.-án van az első koncert, Norvégia- Oslo.

3.-án Svédország- Stockholm.

4.-én Finnországban, hogy ott hol, arról gőzöm sincs…

6.-án Oroszország- Moszkva.

8.-án Lengyelország- Varsó.

9.-én Németország- Berlin.

11.-énNémetország- München.

13.-án Franciaország- Párizs.

15.-én Spanyolország- Madrid

17.-én Olaszország- Róma

18.-án Olaszország- Milánó

20.-án Ausztria- Bécs

22.-én Magyarország- Budapest

25.-én Románia- Bukarest

27.-én Görögország- Athén

29.-én Törökország- Isztambul- sorolta Seb.

- Pff…szal sok-sok napon keresztül szenvedni fogok nélküled…- mondtam, és erre olyan szomi lettem, hogy majdnem sírtam, (de az okos nagylányok nem sírnak!! xP).

- Chuck-tól megkérdeztem, és azt mondta, hogy Mo.-ig eljöhetnél velünk!!- Seb.

- Ohh télleg?! Ez szupi!!- örültem meg.

- Szerintem is. És amint vége a turnénak, rohanok hozzád!!- Seb.

- De édes vagy…- mosolyogtam rá.

- Már most hiányzol, ha arra gondolok, hogy el kell válnunk!! Tudod, hogy menyire fogok szenvedni az édes mosolyod nélkül??- ölelt át.

- Sejtem…- én.

- De ne beszéljünk most erről, amíg együtt vagyunk, csak a drága időnket pocsékoljuk. Inkább csináljunk valami sokkal jobb dolgot!!- mászott rám Seb.

Egy ilyen ajánlatnak természetesen nem lehet ellen állni…:P Vagy mégis?? Minden esetre én nem akartam, és lehet, hogy nem is tudtam volna…:P.

Az az érzés, hogy tudom, hogy ő mellettem van, erőt adott amit eltettem azokra a napokra, amikor Ő nem lesz velem. De ez a nap most CSAK rólunk, 2őnkről szólt, nem foglalkoztunk a többiekkel. Néha lementünk enni egy-két falatot, de egyébként egész nap 2esben voltunk :P. Ezek az édes percek hiányoztak annyira a kórházban, és ezek fognak hiányozni akkor is, amikor Ő elmegy… szip~szip…:(

Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom bírni nélküle… Egy újabb iskolaév, ami még nehezebb lesz, mert Katie és Amy is elment. Féltem a perctől, amikor Seb azt mondja: viszlát!! Féltem, hogy talán sosem látom viszont!!

És akkor rájöttem valamire: Seb ellopta a szívem, és örökre magához láncolta!! Ha összetöri, akkor is az övé lesz örökre, ÖRÖKRE!!