Ez a 6 nap úgy elrepült, mintha nem is lett volna!!

*az utazás előtti estén*

- Annyira kár, hogy nem lehetek veletek az egész turné alatt!! Utána meg még majdnem egy egész évig nem látlak titeket!! Akármilyen őrültek is vagytok, naon fogtok hiányozni!!- én.

- Azért nem csak mi vagyunk őrültek…- Pierre.

- Tudom…én ezt egy szóval nem mondtam…- én :P.

- Hidd el, amint egy-két napot eltöltöttél velünk a turné-buszban, megváltozik a véleményed!!- David xD.

- Miért vagy ebben olyan biztos?!- én :P.

- Mert még egyikőnk csaja sem bírt minket 2 napnál tovább elviselni a turné-buszban…- Jeff.

- Majd meglátjuk…- mosolyogtam.

- Fogadok, hogy már holnap eleged lesz belőlünk!!- David.

- Jó, fogadjunk!!- én.

- 500 dolcsiba, hogy az első nap sikítva rohansz ki a buszból!!- David.

- Megegyeztünk!!- én *ördögivigyor*.

- Ajaj David, te még nem ismered Ashley-t eléggé…- Chuck.

- Majd meglátjuk…- David.

Ezután elvonult mindenki aludni, mert a holnapi nap fárasztó lesz, minden értelemben…xP Biztos vagyok benne, hogy David mindent meg fog tenni azért, hogy elegem legyen belőlük… de ez nem fog menni!! Imádom ezt az őrült bagázst!! :D.

És igen, jól sejtettem… David drágánk már korán reggel elkezdte a hadműveletét. Hajnali 5kor személyes ébresztést kaptunk tőle. Hát nem ari, hogy így gondolt ránk?? xD. Az egy dolog, hogy csak 7kor indultunk, de hát nem a jó szándék a lényeg?? Dehogynem xD.

- Jó hajnalt!!- vigyorgott a képembe David.

- Nekedis- mondtam, és csak egy higgadt mosolyt kapott.

Láccott az arcán a csalódás, hogy nem borultam ki, de meg voltam róla győződve, hogy még nem fogyott ki az 5leteiből…:D. És valami véletlen folytán megint igazam lett…milyen különös, nem?? xP. David minden nyűgjével engem talált meg, mindent rajtam keresett, de most is „csalódnia” kellett bennem…xP.

- Ashley, nem láttad a hajvasalóm??- nyafizott David.

- Nem drága- mosolyogtam rá.

…fél másodperc múlva…

- Ashley, nem tudod, hogy hol van a szemceruzám??- David.

- Nem, de tudod David, ha esetleg rendben tartanád a dolgaidat, előfordulhat, hogy nem kéne minden egyes darabot külön keresni…de ha annyira hiányzik, kölcsön adom az enyémet- kacsintottam rá, egy kedves mosoly kíséretében.

Ez engem nem idegesített, csak a türelmemet tette próbára. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy elmegyek óvó néninek, ilyen „kiképzés” mellett még külön képesítés se kéne hozzá…xP. Nah jó, inkább nem…xD.

- Gyertek, indulunk, itt a busz!!- jelentette be Chuck.

- Ahh itt kell hagynom az OTTHONOM!!- álltam meg a ház előtt.

- De ugye jövőre megint eljössz hozzánk??- kérdezte Chuck.

- Hmmm…lehetséges- vigyorogtam rá.

- Ami nálad általában azt jelenti, hogy ki nem hagynád- mosolygott rám Seb.

- Túl jól ismersz…- én :P.

- Menni kéne- kiabált ki Jeff a busz ablakából.

Szomorúan hagytam ott a helyet, ami immár az otthonommá vált, mindössze egy és fél hónap alatt!! Emlékek százai kötöttek ehhez a helyhez!! Sok köztük szép, és vannak kevésbé szépek…de nem panaszkodhatok, ezeknek az emlékeknek 99,9%-ára szívesen emlékszem vissza. De most ez nem alkalmas perc a nosztalgiázásra!! Vár még egy új hónap, egy új kaland VELÜK!! Biztos vagyok/voltam benne, hogy ez a hónap is emlékezetes lesz a maga módján…mert mi ne lenne emlékezetes, amit ezzel az 5 sráccal töltök?? xP xD. Ráadásul bejárjuk fél Európát x). Egy dologban azonban biztos voltam: Akkor se lenne belőlük elegem, ha a világ végére utaznánk együtt!! Ebben ugyan télleg biztos voltam, de hogy ma ennyire szükségem lesz az összes türelmemre, arra nem számítottam…:P.

- Unatkozoom…- kezdett el 10 perccel az indulás után nyafogni David.

- Olvass újságot- nyújtottam oda neki az előttem heverő magazinokat.

David elkezdett olvasni.

- Ide hallgassatok!!- mondta 5 perccel később, és elkezdett nekünk egy cikket olvasni:

-         Lapunk értesülései szerint a Simple Plan gitárosa, Sebastien Lefebvre és kedvese, Ashley Hooper titokban eljegyezték egymást a Hawaii utazásuk során. Egyesek szerint a napokban már az esküvőjüket tervezik. A neten már olyan hírek is terjengnek, miszerint Ashley babát vár, de valami baj volt a csöppséggel, azért vonult 2 hétre kórházba. A fiúk menedzserét próbáltuk felkeresni, de sajnos nem sikerült. A fiúkat sem tudtuk elérni, de remélhetőleg az egyik turné állomáson elcsípjük őket, és megtudjuk az igazságot. Így csak a nyilvánvaló tényeket tudjuk, és a többit még homály fedi.- olvasta David.

Erre kitört belőlem a röhögés.

- Ezek szánalmasak…- mondta Seb is nevetve.

David megmutogatta a képeket is, amik a cikk mellett voltak.

- Jéé, ez akkor készült, amikor vidámparkban voltunk, emlékszel??- mutattam egy képre.

- Sosem felejtem el-, ölelt át Seb.

- És ez?? Erre én nem is emlékszem…- böktem egy másik képre.

- Ez a koncert után volt asszem…kicsit részegek lehettünk szívem…énis csak azért emlékszem, mert a koncert utáni napon ezeket a ruhákat hámoztam le rólad…- Seb *ördögivigyor* :P.

- Bezzeg erre emlékszel…hát igen Seb, le se tagadhatnád, hogy közénk tartozol!!- veregette vállon Pierre Seb-et.

Ezen röhögtünk egy sort xD.

Közben a komphoz értünk, ami majd átvisz minket az Atlanti-óceánon.

- Unatkoozooom- nyafizott David.

- Kezdj magaddal valamit- Jeff.

- Nyeem tudook- hisztizett tovább David.

- Éniis uncsiizoom- kezdett rá Pierre is.

 -Tessék drága- nyomtam Pierre kezébe a laptopját-, ezzel talán elleszel egy darabig…:P

Neki meg felcsillant a szeme, és rögtön vmit ügyködni kezdett. Ez Pierre… ennyivel le lehet szerelni…:P.

David-el viszont nem tudtunk mit kezdeni. Jeff egyre idegesebb lett David nyafizásától, Chuck oda ült Pierre mellé, és asszem dalszöveget írtak, én meg Seb ölében ültem, és csókolóztunk. Amikor már mindenkinek elege lett Davidből, akkor oda adtam neki az mp3-mamat, és Tankcsapdát nyomtam be neki. Ez 2 óráig lebírta kötni!! Nah ügyi vok, vagy ügyi vok?? xP.

- Sráácok, van itt valami ehető?? Éhes vok…- én.

- Mit tom én… nézd meg a hűtőben!!- tanácsolta Chuck.

- Ez most ugye nem komoly, hogy fel is kell állnom érte…- néztem rá kétségbe esve (Nah jó, igazából nem vok én ilyen lusta, de nekem is kell egy kis szórakozás nem?? Ami jelen pillben a színészet…xP xD).

- De, halálosan!!- vigyorgott Chuck.

- Nah jó, leszek olyan ari, és készítek nekünk ebédet!!- mentem be a busz konyhájába. Egy óra múlva a gőzölgő spagetti illata töltötte meg a buszt.

- Kész az ebéd!!- hoztam ki tálcán a kaját, és letettem a „nappali” asztalára.

- Nem gondoltam volna, hogy tucc főzni…- csodálkozott Pierre.

- Nem, képzeld igazából nem tudok, csak meg akarlak mérgezni titeket!!- mondta röhögve :P.

- Kösz szépen…- David.

- Nagyon szívesen!!- én :D.

- Huhh ez naon finom!!- Pierre.

Az a nagy tál spagettit kb 10 perc alatt bezabáltuk xD

Mire végeztünk az ebéddel, a sofőr bejelentette, hogy most vunk az út negyedénél. De ennek a napnak még korántsem volt vége…:P