Ahogy kinyílt a busz ajtaja, ezer és ezer mikrofont és diktafont nyomtak az orrunk alá. Első sorban tőlem akarták megtudni, hogy miért voltam kórházban, és hogy télleg terhes vagyok-e. Na meg hogy igazak-e az esküvőnkről terjengő hírek. A testőrök próbáltak utat söpörni a firkászok között, kisebb-nagyobb sikerrel…de inkább az első :S xD. Rohadt szívósak ezek a riporterek!! Egyet elküldesz a francba, 2 jön helyette…de aztán valahogy sikerült megtennünk azt az 5 métert, a busztól a szálloda ajtajáig, és így is majdnem szétszedtek minket azok a rohadt firkászok. Pierre megígérte nekik, hogy a mai koncert után majd nyilatkozunk, de egyelőre menjenek a jó büdös francba…^^

- Huhh, ez kemény volt…- mondta Jeff, amikor már a hotelszoba nappalijában ücsörögtünk.

- Bele se merek gondolni, hogy mi lesz a koncert után…- sóhajtottam.

- Egyszerűen nyilatkozunk, és kész!! Nem kell félned semmitől, mi is ott leszünk veled- csókolt meg Seb.

- Amíg próbálunk, meg a koncert alatt meg majd rábízunk Pat-re- David.

- Nem vagyok kisgyerek, akinek baby sitter kell!!- háborodtam fel.

- De most kell kicsim, mert ne tudd meg, hogy azok a firkászok mi mindenre nem képesek…és én soha nem bocsátanám meg magamnak, ha valami bajod esne!!- Seb.

- Nah jó…- mondtam egy picit durcásan, de éreztem, hogy Seb-nek igaza van…

Aztán a srácoknak indulni kellett a próbára. Én nem hittem a szememnek, amikor előállt a „taxink”… ugyanis, hogy kikerüljük a firkászokat, a srácok béreltek egy HELIKOPTERT!! Hát nem jó 5let?? Nekem minden esetre teccett…x).

Nekem már a próba is naon teccett, a koncert meg végképp. Mondjuk az egy kicsit xar volt, hogy nem mehettem le az első sorba, hanem a páholyomban kellett maradnom, mert Pat azt mondta, hogy ott maradok és kész…én meg sajna rá voltam bízva…ez van, de én mindig feltalálom ám magam, ahogy most is!! ;). A kezdés után 5 perccel már az első sorban ugráltam…xP xD. Nem tudom pontosan, de sztem ez minimum a 3. koncert ebben az évben, amit végig tombolok, de nem hiszem, hogy megunom egyhamar…xP sőt :P. A koncert után végig hallgattam, ahogy Pat az öltözőben kétségbe esve elújságolja, hogy eltűntem, a srácok meg jól lebasszák…(nah jó, ez egy kicsit gonosz volt, de olyan jót röhögtem rajta…(6) xP)

- Szijasztok!!- léptem be az öltözőbe.

- ASHLEY!! De jó, hogy megvagy!!- rohantak oda hozzám mind a 6-an és megöleltek.

- Oké, oké, de azért nem kell megfojtani…am hogy hogy megvagyok?? Miért elvesztem??- én :P.

- Igen…jól megijesztettél minket- Jeff.

- Miért olyan ijesztő vagyok??- néztem rájuk nagy szemekkel xP.        

Erre csak sóhajtottak egyet…xD

- Igen tudom, hogy nehéz eset vagyok!!- vigyorogtam rájuk.

- Mi is tudjuk…- Pierre.

- Na nem mintha te nem lennél az!!- vágtam vissza :P.

- Ezt senki nem mondta, hogy én nem vagyok az!!- Pierre xD.

- Nah erre most nem érünk rá!! Nyilatkozni kell a firkászoknak…- Chuck.

Kivonultunk az öltözőből és máris ezer és ezer kérdést kaptunk. És elegem lett abból a sok hülyéből, akiket mind a magánéletem érdekelte!!

- Először is, sziasztok, tudjátok a kultúrált emberek köszönni szoktak-, mosolyogtam az újságírókra- és másodszor meg szerintetek hogy ha egyszerre 200-an kérdeztek, akkor halljuk bármelyiket is?? Szóval, ha megkérhetlek titeket, akkor csak szépen egyesével, és úgy még talán válaszolni is fogunk- fejeztem be. Erre olyan néma kuss lett, és mindenki csak bámult rám.

- Nah hallgatlak titeket, lehet kérdezni- én ;).

Igaz az, hogy Sebastien és te össze fogtok házasodni??

Még nem tudjuk, bár már volt róla szó kettőnk között, de egyelőre nem tervezzük.

Télleg gyereket vársz??

Ez nem igaz. Még nem gondolkodtunk a gyerekvállaláson.

Miért voltál 2hétig kórházban??

Erről nem szívesen beszélek, mert nem volt egy jó élmény, de azért elmondom. Éppen sétálni voltam, amikor elütött egy autó, és ezért kellett korházba szállítani.

Az sem igaz, hogy eljegyeztétek egymást??

Nem, ez sem igaz.

Olyan pletykákat is hallhatunk, és olvashatunk a neten, hogy a kapcsolatok nincs egészen rendben. Ez a hír is kamu??

Ez a legnagyobb baromság, ami ezen az interjún elhangzott… persze hogy minden rendben van kettőnk között, de ha ezt valaki nem hiszi, hát nyissa ki a kis szemecskéit és nézzen ránk!! (még most is fogtuk egymás kezét x))

Stb, stb… mi meg (vagyis én, mert elsősorban engem kérdezgettek) kitartóan válaszolgattunk(/tam). Aztán a srácok még autógrammokat osztogattak, és hajnali fél1-re már „otthon” (vagyis a szállóban) voltunk.  Mindenki tiszta hulla volt, ráadásul már éjszaka is utazunk tovább… szal holt kómásan visszapakoltunk a buszba, bezuhantunk az ágyba és fél perc múlva már mindenki úgy aludt, mint egy kisangyal…nah jó, ez azért túlzás…:P.

Tulajdonképp jó volt, hogy éjjel utaztunk, mert így nem kellett hallgatni, ahogy David előadja a „Mikor érünk már oda??” c. színdarabját…xD.

Reggelre már a következő koncert helyszínére értünk, Svédországba.