Reggel amint kinyitottam a szemem, Seb volt az első, akit megláttam, szal ez a nap már jó volt (L) x).

- Jó reggelt- ölelt át Seb.

- Köszi, megvan- mosolyogtam rá.

- De lehetne jobb is, nem??- mászott rám Seb.

- Hmm…lehetne- én *vigyor*.

Csókolózni kezdtünk az ágyon.

- Hol a reggelim??- jött be Pierre a szobába (jött?? Nah jó, berontott…xP)

- Az, hogy egyszer voltam olyan aranyos, az nem jelenti azt, hogy ezen túl is ki foglak szolgálni!! Ott a hűtő, vedd elő magadnak a kaját, és összebarátkozhatsz a kávéfőzővel is. Most pedig vonszold ki innen a segged- én :P. 

Szerintem Pierre fel se fogta, amit mondtam…de azért elhúzta a csíkot…ez igazán rendes volt tőle x).

Mi meg Seb-el élveztük egymás társaságát…xP. A részleteket mindenkinek a saját fantáziájára bízom!! ;). Utána az ágyon fekve beszélgettünk:

- Miért mondtad a sajtósoknak, hogy már volt szó köztünk az esküvőről??- Seb. (mert valóban most került először szóba ez a dolog)

- Mert így jobbnak láttam…néha muszáj egy ici-picit füllenteni, de neked soha nem hazudnék- én.

- Akkor jó- mosolygott- egyébként, én már elgondolkodtam a dolgon…- mondta kicsit komolyabban Seb.

- Igen szívem?? És mire jutottál??- kérdeztem.

- Arra, hogy én akár most rögtön is szívesen elvennélek- mondta mosolyogva Seb, és megcsókolt- hozzám jönnél??

- Persze- vágtam rá gondolkodás nélkül-, de ahhoz anyunak is bele kell egyeznie, és a te szüleidnek is, nem??

- De, de azt majd megoldjuk. Együtt!!- kacsintott rám Seb.

- Okés, de egyelőre sürgetőbb megoldani valóm is van- én.

- És mi az??- Seb.

- Kurva éhes vagyok-, mondtam, felvettem a köpenyem, és lementem a konyhába.

Seb is jött utánam.

- Szijasztok. Ti meg mi a faszt csináltok??- léptünk be Seb-el a konyhába, ahonnan förtelmes égett kaja szag áradt.

- Hellósztok. Reggelit…- válaszolták a srácok.

- És mi a menü?? Szénné égett pirítós, szétfőtt virslivel?? Az biztos finom, de én nem nagyon szeretem, úgyhogy ha nem baj, akkor én készítenék valami számomra is ehetőt magamnak-, gonoszkodtam egy picit xP.

- Légyszi nekünk is csinálj!!- kezdtek el mind az 5-en kérlelni.

- Nah jó, de csak mert ma jó napom van!!- néztem sokat mondóan Seb-re :P xD.

Így hát mindenkinek lett ehető reggelije, hála nekem^^. És képzeljétek a srácok a kávéjukat meg tudták csinyni maguknak!! Az igaz, hogy csak meg kell nyomi az ON gombot, de akkor is már haladunk!! Ha a továbbiakban is ilyen jól haladunk, már azt is meg tudom tanítani nekik, hogy hogyan kell betenni a kenyérpirítóba a kenyeret, lenyomni a gombot, és amikor kész van kivenni a kenyeret, és akkor nem fognak nélkülem éhen halni :P. Legalább majd fogynak egy picit xD. Nem mintha kellene nekik, de nem fog megártani :P.

- Mikor érünk már oda??- kérdezte David, amikor befejeztük a reggelit.

- Majd figyelmeztessetek, hogy hozzak magammal a legközelebbi turnéra valamit, amivel be lehet fogni David pofáját…- Jeff.

- Most mi a bajod, inkább örülnöd kéne, hogy ma még csak egyszer kérdezte meg… ugye emléxel még a múltkori turnéra?!- Chuck.

- Szerinted?! Az egy elég maradandó „élmény” volt…- Pierre.

- Mert??- én.

- Mert David naponta átlagosan 80x megkérdezte, hogy „mikor érünk már oda??” vagy azt hogy „ott vagyunk már??”…- Seb.

- Te jó ég, nem gondoltam én ezt át rendesen, amikor azt mondtam, hogy eljövök veletek!!- mondtam kétségbe esve.

- Ott vagyunk már??- David *röhög*

- Nem…- Pierre.

- Ott vagyunk már??- David.

- Nem…- Chuck.

- Ott vagyunk már??- David.

- Igen!!- Seb.

- Télleg??- David.

- Nem…- Jeff.

- David lelkem- guggoltam le elé (mert a földön ült)- ha nem leszel jó kisfiú, akkor nem kapsz finom ebédet, és majd főzhecc magadnak!! (komolyan, mint az oviban…de hát nem?? Az ovis kölykökkel szoktak így beszélni…xP xD)

Erre David olyan rémült képet vágott, hogy belőlünk kitört a röhögés.

- Nagyon vicces!!- mondta durcásan David.

- Igen, az…- mondta neki Pierre 2 röhögő roham között :P.

Szegénnyel egy picit gonoszok voltunk, de hát most így járt…:P. Kellett neki annyit nyafognia…xP.

Az út hátra lévő részében majdnem az a tragédia történt, hogy nem tudtunk semmit se kitalálni, hogy ne unatkozzunk. De azért nem kell sajnálni minket, feltaláltuk mi magunkat!! Mindannyian a busz ablakához álltunk és integettünk a mellettünk elhaladó kocsiknak…:P. Áhh csak éppen komplett őröltnek néztek, de ez egy cseppet sem zavart minket. De miért is zavarjon?? Végre lekötöttük magunkat valamivel!! Hát most nem vagyunk ügyikék?? Hát dehogynem!! *büszkevigyor*.

Amikor meguntuk az integetést nekiálltunk ebédet főzni. Álltunk?? Háát…igen, ha úgy vesszük a srácok is segítettek. Ők a „ha bámuljuk, hátha magától elkészül” taktikát használták, kisebb nagyobb sikerrel, de inkább az első… xD.

Mire kész lett a kaja, a sofőr bejelentette, hogy egy fél órán belül oda érünk.

- Ezt a profizmust gyerekek!! Pont jól időzítette…tünk!!- javította ki magát Pierre.

És mire a hotel előtt megállt a busz, pont végeztünk!! x). A program szinte ugyan az volt mint tegnap…a hotelba itt is csak kínkeservesen jutottunk be, és utána bent alig volt pár percünk, és már menni kellett a próbára, utána este a koncert. Koncert után bezuhantunk az ágyba, mint tegnap. Nah holnap még egy ilyen nap, aztán van egy nap pihi!! 

Juppyy!! x).