Az éjszaka közepén felébredtem. Rémálmaim voltak, egy lezuhanó repülő, tébolyult sikolyok, és hirtelen bevillant a szüleim arca… hallottam anyum hangját. Hirtelen nagyon hiányoztak! Kimásztam Pierre mellől az ágyból, felvettem valami rendes ruhát, hogy ne fagyjak meg, és kimentem a tetőre. Megint az a sok kis fény… de most nem láttam benne semmi szépséget. A temetőre emlékeztetett, a sírokon a sok kis mécses… csak álltam ott, és annyira egyedül éreztem magam abban a percben! De hiszen miért is ne lennék egyedül? Jó, itt vannak a srácok, de nem függhetek rajtuk, nem akarom kihasználni őket, és főleg azt nem, hogy azt mondják rólam, hogy a pénze miatt szeretem Pierre-t, mert ez nem igaz.

Eltűnődtem egy darabig, majd lépteket hallottam magam mögül.

- Helló Pierre- fordultam meg.

- Miért nem alszol? Fáradtnak tűnsz!- lépett mellém Pierre.

- Tudod, elgondolkodtam…- bambultam magam elé-, hogy mennyire hiányzik a családom, és hogy néha mennyire egyedül vagyok…- mondtam, majd egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

- Hiszen mi itt vagyunk neked! Ránk számíthatsz akármiben, legalábbis rám biztosan!

- Persze, tudom. De az embernek akkor is mindig van egy családja, ahová tartozik, ahol feltétel nélkül szeretik… nekem nincs.

- Te talán nem hozzám tartozol? Hiszen a barátnőm vagy, vagy nem? Ahogy te mondanád…- mosolygott Pierre- nem akarsz hozzánk költözni az SP villába?

Nem lepett meg a kérdés, számítottam rá, hogy Pierre majd felajánlja, persze magamtól eszembe nem jutott volna bekönyörögni magam oda. De mégis leblokkoltam, egy darabig meg se tudtam szólalni.

- Persze ha nem akarod, nem muszáj!- tette hozzá gyorsan Pie. 

- De, csak nem akarok rajtatok lógni, és…

- Ugyan!- vágott a szavamba Pierre- én csak örülök, ha avval lehetek, akit szeretek!- csókolt meg.

Elvoltunk ott a tetőn, de kezdtem elálmosodni, szóval visszamentünk, bebújtunk az ágyba, és egymást átölelve elaludtunk. 

Másnap is New York-ban bóklásztunk, nem most nem tévedtünk el! xD

Megnéztük a szabadság szobrot, meg vittük a digis gépet, csomó képet csináltunk, meg egy bácsikát megkértünk, hogy fotózzon le minket a szobor előtt állva.

- Na, ezen a kis képernyőn beállítja, hogy mit fotóz, aztán ha megvan, megnyomja ezt a gombot. Ok?- magyarázta Pierre a bácsikának.

- Megnyomom a gombot és beállítom, persze fiam, értem én!- motyogott az öreg.

- Nem, nem! Először ezen a képernyőn benézi, hogy mit fotóz le, aztán megnyomja a gombot!- magyarázta David, mi meg szakadtunk a röhögéstől, Dav értelmes kifejezésein… h hogy lehet valamit benézni?!…x’D

- Persze, persze, tudom én! Nyomkodom a gombot, világos fiam- mondta a bácsi.

- Nem! Nézze csak, először itt a képernyőt beállítja, hogy benne legyünk a képben, és AZTÁN megnyomja a gombot-, mutogatta meg neki David.

- Jól van, értem én! Nyomkodom ezt a gombot!- nyomta meg a fényképezőgép kikapcsoló gombját.

- Nem azt! Mondja, hülye maga?! Már 8x elmondtuk, hogy hogyan kell!- akadt ki Chuck.

- Mit mondasz fiam? Elromlott a hallókészülékem!

- Nagyszerű! Egy süket vén szatyornak magyarázunk…- röhögött Jeff.

Aztán nagy nehezen sikerült megértetni, hogy hogyan is kéne, és a bácsika megcsinálta nekünk a képeket.

- David, egyébként nem csoda, h nem értette, ha ilyen hülyén mondod! Hogy kell valamit benézni??- Jeff röhög.

- Hááát, hogy beállítja, h benne legyünk a képbe!

- Akkor miért nem ezt mondtad neki?! Talán meg is értette volna…- röhögött Chuck.

- Jó, ha ilyen jól tudjátok, miért nem magyaráztátok el neki ti?!- kérdezte durcásan Dav, mi meg röhögtünk, és még piszkáltuk egy darabig ezzel a „benézős” beszólással… x’D Aztán elszórakoztuk ott az egész napunkat, csak este felé mentünk vissza a szállóba.

- Halljátok, nem kéne összepakolni?- kérdezte Jeff, miközben a tv-t bámultuk.

- Minek?- Pierre.

- Talán azért, mert holnap reggel megyünk haza, te híg agyú!

- Már holnap?!- Pie.

- Nem, majd holnap után…- Jeff.

- Nem, mert ma!- néztem az órára, fél 1 volt.

- Tényleg, már ma van!- lepődött meg Seb.

- Seb, te hülye, minden nap ma van! Vagyis minden nap azt mondjuk, hogy ma van… vagy mi. Szóval értitek- David.

- És még én vagyok a hülye?! El se tudod magyarázni, hogy mit akarsz mondani…!- Seb.

- De el tudom, csak nem pazarolom rátok az értelmemet!

- A… micsodádat??!!- Pierre.

- A micsodámat meg pláne nem!- David röhög.

- Hülye, nem úgy értettem…

- Persze Pierre, ezt már nem magyarázod ki!

- Olyan hülyék vagytok!- sértődött be Pierre.

- Igen, olyan hülyék vagytok!- jött be Chuck- egyébként miről van szó?

- Arról, hogy David nem pazarolja ránk a micsodáját…- tudósított Jeff.

- De én nem is azt mondtam! Csak ezek a barmok mindent félre értenek!- Pierre.

- Én is mesélhetnék arról, hogy ki ért félre mindent…!- nevettem el magam.

- Nem tehetek róla, te fogalmaztál félre érthetően!

- Srácok, most csak én maradtam le, vagy senki se tudja, hogy miről van most szó?- nézett körbe Chuck.

- Nyugi, én se tudom-, rázta a fejit Jeff.

- Valahogy nem nyugtat meg, hogy te hülye vagy! 

- Elég, muszáj nektek folyton egymást basztatni?!

- IGEN!- vágták rá kórusba a srácok.

- Lököttek vagytok…- nevettem- és fárasztóak. Megyek aludni.

- Még fáraszthatlak egy kicsit… az ágyba? Utána majd könnyebben alszol el!- vigyorgott sunyin Pierre.

- Még majd meggondolom…!- mosolyogtam, de nem volt szándékomban engedni Pierre perverz hajlamainak.

- Pierre, óvszert használj, nem kell a következő generációd!- David.

- Miért nem? Az én gyerekem csak is olyan lehet, mint én! Szép, okos, szerény…

- Tudom apuci!- röhögött Seb.

- Én nem vagyok a te apád, te kis cigány!

- Én cigány? Az inkább Chuck! Nézd meg, milyen barna a bőre!- kezdte el csipkedni Chuck-ot Seb.

- Cigány a jó kurva anyád, ne csipkedjél te gyökér!- lökte le a kanapéról Chuck Seb-et.

- Ez fááájt baszod!- ült fel Seb a földön, közbe fogta a fejit- agyrázkódásom is lehetett volna te kis mocsok!!

- Nyugi Seb, ami nincs, nem rázkódik!- Jeff.

- Te már csak tudod… akkor miért félted annyira a „hajad”?? Ami nincs, annak nem lesz baja!

- Hogy mered azt mondani, hogy NINCS HAJAM?!- háborodott fel Jeff.

- Miért Jeff, talán van? Azonnal borotváld leeee! Különben ma nem alszom veled!- Chuck, a hisztériás roham kerülgette.

- Igen Jeff, vágd le, aztán add el, abból fogunk meggazdagodni!! Vagy a bolha piacon eladhatod a tetveidet, úgyis akkorák már, mint egy bolha!- David.

- Te hülye, az nem azért bolha piac, mert bolhákat árulnak!- Chuck.

- Oh bolhát nem is kell venni! Majd ha annyira kell, Jeff-től kapunk ingyen, igaz?- Pierre.

- Persze! Már elkezdtem őket tenyészteni, majd megkapod a szülinapodra!- röhögött Jeff.

- Tudod mit? Inkább tartsd meg, sosem szerettem ezeket az aprócska állatokat!- Pie.

- Nyugi Pierre, Jeff bolhái legalább 1 méteresek, ha nem nagyobbak…!- Chuck.

- Nem hanyagolhatnánk Jeff méreteit?!- én.

- Miért, talán az enyémek jobban érdekelnek?- vigyorgott sunyin Pierre.

- Állat!- vágtam hozzá egy párnát.

- Nem állat, angyalka!- dobta vissza a párnát Pierre, de én elhajoltam, és egyenesen David képébe repült.

- Mit dobálsz engem te fasz?!- pattant fel David, majd kergetni kezdte Pierre-t, közbe meg csapkodta párnával, aztán beestek a fürdőbe.

- Szállj már le rólam, te disznó! Hagyd abbaaaaa!- visította a végét Pierre- Neeee csináld, haagyd abbaa, hagyd abbaaaa!!!- vonyított kínjában.

- Mi van, basztok?!- ment oda a fürdőhöz Seb.

- Sissy, segíííííts!! Ez a barom mindjárt megöl!!- rikácsolt Pie, én meg a kanapén fetrengve röhögtem-, megront!! Elveszi a szüzességem!!

- Jaj meg ne halj, te kis ártatlan!- nevettem.

- David csikizi- tudósított Seb, majd teljes lelki nyugalommal ott punnyadtunk, és hallgattuk, ahogy Pierre vonyít… hiszen arra valók a barátok, hogy segítsenek, vagy nem?

Aztán csodák csodájára Pierre megtalálta az ajtót, kirohant a fürdőből, és menekült volna ki a folyosóra, csak 1 volt a baj. Igen, az ajtót ugyan megint sikerült bemérni (vagy benézni, ha David szavaival akarunk élni… xD), csak az egyetlen akadály az volt, hogy csukva volt… nagyot koppant a feje az ajtón, majd elterült.

- Jól vagy?- mentem oda a földön fetrengő Pierre-hez.

- Persze…- fogta a fejét-, csak most kenődtem fel erre a geci ajtóra, de am kitűnően!

- Hát minek mentél neki?- jött oda Jeff.

- Mond, hülye vagy te?! Szerinted én csak úgy hobbyból rohangálok neki az ajtónak?!

- Lehet- vont vállat Jeff.

Erre Pierre még inkább csak a fejit fogta, egyrészt alapból fájt neki, másrészt meg Jeff hülyesége is fájt…

Én meg már végleg kifeküdtem a sok hülyéskedéstől, tudjátok milyen fárasztó?! Pláne az SP-s srácokkal… szóval mentem aludni, a fiúk még egy kicsit tv-ztek, meg hülyültek.