Kb úgy délután 3 lehetett mire visszakeveredtünk a hotelba, mert valahogy a város másik végébe voltunk. Aztán, mint kiderült, Chuck a clubba maradt, mert az éjjel-nappal nyitva van, szóval valahol a pult alatt a földön volt. David ő a club bejárata előtt volt egy bokor mellett. Jeff, pedig elhagyta a stop táblát és egy padon aludt valami sikátorba, ahova még a kutya se megy. xD

- Ütős egy buli volt. – jegyezte meg Chuck miközben lefeküdt az ágyába, mert másnapos volt és hullafáradt.

- Jaja…

Eközben az újságosoknál már felröppentek a legújabb pletykák.

„A túlpörgött fiatalok” – ez volt a címe az egyik cikknek, egy újságban.

„A Simple Plan tagjai és Seb unokahúga Roxette, Pierre „felgyógyulása” után hamar elhagyták a békés Montrealt és hamar Las Vegasba utaztak ünnepelni. Minden szabályt, turnét, mindent elfelejtve ünnepelték Pierre 24. születésnapját. természetesen még mindig nem tudjuk, hogy mennyire voltak súlyosak a frontember sérülései a baleset után. De azt mindenki tudja, hogy az orvosa pihenésre ítélte.”

Majd néhány kép, amin tisztán látszik a tegnap esti berúgásunk.

Egésznap nem csináltunk semmit csak aludtunk, meg kajáltunk néha, ha épp éhesek voltunk, kicsit sok volt az este. Aztán Pierre telefonja ébresztett fel minket, mert épp aludtunk mind. (közbe vett másikat)

- Szia, anyu… - vette fel Pierre álmosan.

- Igaz ez???!!! – anyuja ingerült hangja.

- Micsoda?

- Hogy totál lerészegedtél, amikor az orvosod pihenésre írt ki?!! Eszeden vagy fiam?? Mond csak, mért kell állandóan ilyeneket csinálnod, hogy a csapatról ne is beszéljünk??!! Apád nagyon mérges, és tudod mit mondott?!

- Mit? – Pie kicsit unott hangja.

- Hogy nagyon bánja, amiért hagyta, h a zenével foglalkozz, nem kellett volna!!

- Jól van, anyu… nyugodj már le, légy szíves!! Igen, kicsit túlpörgettük magunkat… de ez nem a világ, amúgy meg tudod, h a sajtó szeret mindenből nagydolgot csinálni.

- Igen, de csak mert az én fiam vagy, nem akarom látni ezt még egyszer, csak mert rock sztár vagy!!

- Hidd el, a sajtó miatt fogsz még keményebbeket is látni…

- Szégyen, ráadásul azt a kislányt is beleviszitek mindenbe, pedig neki inkább a történteket kéne kiheverni!

- Nah légy szíves, erről nem tudsz semmit, és ezt hagyjuk is abba.

- Rendben, nah szia, vigyázz magadra. – köszönt el az anyukája.

- gyors lábon terjednek a hírek. – vigyorgott David félig lelógva az ágyról.

- Jaja. – Chuck.

- Anyukádnak, megint érdekes kitörése van. – vigyorgott Seb.

- Hát igen, amúgy Pierre már ne is haragudj, de anyudnak mi köze van mind ahhoz, ami velem történt? – mentem a pulthoz inni valamit.

- Semmi… de…

- Úgy van semmi, akkor örülnék neki, ha nem tudná a fél családod! És rátok is vonatkozik fiúk!

- Oké… nyugalom. – csitított Jeff.

- Seb, jössz velem sétálni? – ültem mellé a kanapéra.

- Aha, menjünk. – állt fel, majd lementünk sétálni.

- Valami rosszat szóltam?? – nézett értelmesen a srácokra Pierre.

- nem, de biztos ilyen napja van. – David.

Seb és én közbe elmentünk egy McDonald’s-ba kajálni, meg körbe nézni.

- Nem gondolod, h kicsit kemény voltál Pierre-hez?? – nézett rám Seb miközben cólát iszogattunk.

- De lehet… csak mérges lettem…

- Szeded a gyógyszered??

- Ma nem vettem be.

- Mért nem? Be kell szedned!! – parancsolt rám apáskodóan Seb :)

- Tudom, de nem akarok felejteni…

- A balesetet?

- Nem, hanem amúgy.

- Aham. – Seb úgy csinált, mint aki érti, de nem is feszegette tovább a témát.

Úgy este 6ig elszórakoztunk a városba. Pierre meg elment intézni a bankkártyát, meg személyit, meg a többit. De visszafele menet a Palmsbe, rábukkantunk egy újságra.

„Sebastien Lefebvre elátkozott rokona”

„Egy fiatal lányt lehet mostanában rendszeresen látni a Simple Plan-el. Roxette Lefebvre Seb unokahúga, hamar belecsöppent a kis csapat életébe. A lány a frontember barátnője, de vajon ki tudja meddig lesz SP, ugyanis egyes hírek szerint a fiatal lánynak annyi botránya és gondja volt már, hogy „el van átkozva”. Édesapja és édesanyja jó pár éve elváltak, aztán 2 hónapja nagy tragédia történt. Épp Torontóba kocsikáztak, amikor egy mikro busszal karamboloztak, Roxette édesapjának a figyelmetlensége miatt. A lány ugyan túlélte a balesetet, de az apukája a helyszínen meghalt.” – ennyi állt a cikkben. Nekem, pedig bőven elég volt, h kiakadjak.

Seb ölelt át és próbált nyugtatni, mert elkezdtek folyni a könnyeim és remegtem.

- EZ NEM ÍGY TÖRTÉNT!! – fakadtam ki és elejtettem az újságot.

- nyugi, nyugodj meg… mi tudjuk, h nem így történt… nyugalom… ezek csak tépik a szájukat… - terelt el onnan Seb.

- Elátkozott… mintha én tehetnék arról is, h a szüleim elváltak??!!!!! És a baleset!!!! – itt még jobban elkezdtem sírni. – nem így történt!!!!!

Seb szép lassan visszavitt a hotelbe, csak hogy 1-2 újságíró ott lézengett, és kérdezgettek minket, persze kivételesen tök nyugodtan. Nem úgy, h ajtóstól rontanak be.

Fönt a srácok a medencébe szórakoztak, Seb-el felmentünk.

- Hozok neked vizet… addig nyugodj meg.

- Mi a gond??? – jött oda Chuck és Jeff aggódva.

- A kibaszott sajtó, ez a gondom!!!! – dobtam le a bárpultra az újságot.

- Kicsim… jól vagy?? – jött oda hozzám Pierre és átölelt, mert ő épp a fürdőből jött ki. Nagyon jól esett az ölelése.

- Ez több a soknál, hogy mernek ilyeneket leírni???!!!! – háborodott fel David.

- Hogy nem sül le a pofájukról a bőr, főleg annak, aki ezt a cikket írta??!!!! – Jeff.

- Kész, bepereljük az újságot!! – Pierre. – Mi jogon ír ilyet bárki is?!

- Hírzárlat akkor! – Chuck.

- Rendben, gyere David, mi ezt elintézzük. – fogta meg Jeff a vállát, majd chuck, Dav és ő elmentek telefonálni, meg ilyenek. Seb hozott nekem közbe gyógyszert is. Pierre édes volt, egész végig velem volt és ettől megnyugodtam. Aztán neten beszéltem a pszichológusommal Ron-al, h segítsen ezen a cikken túl tenni magam, mert kezdett nagyon elegem lenni.

Estére meg teljesen megnyugodtam, Pie nem tágított mellőlem. Chuck-ék elintézték a dolgokat, úgyh meg lesznek szorongatva, akik ezt a cikket kiadták. David folyamatosan engem röhögtetett, nem bírtunk a poénkodással leállni, aztán elmentünk casinózni is.