Másnap reggel valaki elkezdte verni az ajtót, de úgy, mint egy állat.

- Ki az isten az ilyenkor?! – ugrott fel Seb, mert megunta a kopogtatást.

- Nem tudom, de még csak fél 6 van… - David.

- Hogy törne le a keze! – nyitott ajtót Chuck.

- Hello Chuck… - köszönt egy barna hajú fiatal lány.

- Sarah… - csodálkozott el Chuck. – hogy kerülsz te ide? – engedte be a csajt.

- Igazából hozzátok jöttem, otthon áll a bál. Apám megint elvert… - sütötte le a szemét a lány.

- De köcsög.

- Sarah??? – nézett fel Jeff a párnájából.

- Igen… sziasztok. – vigyorodott el a csaj, majd odarázta magát Jeff-hez, hogy megölelhesse. Utána a többieket. – Szija Pierre. – ölelte őt is meg, de majdnem adott is neki puszit a szájára. Amég gyorsan odébb nem húzódott, mert meglátott engem is Pie mögött.

- Rox, ő az unokahúgom, Sarah. – mosolyodott el Jeff.

- Hello. – nyújtottam neki a kezem, de alig akarta elfogadni, jó, h kézfertőtlenítőt nem tesz rá mindjárt.

- Mi járatban vagy itt? – nézett rajta végig David, mert csomagok voltak nála.

- … hát otthon, apum megint bekattant… - mutatta a kék foltot az oldalán. – és reméltem, h veletek lehetek egy kicsit, ha nem zavarok?!

- Persze… amég apud hülye, addig semmiképp ne menj haza. – Seb.

- Ok, köszi. Jah, amúgy felébresztettelek titeket?! – nézett körbe értelmesen, majd ledobta magát Chuck mellé és átkarolta a vállát. Bár ez Chuck-nak cseppet se tetszett, inkább próbált tőle távolabb húzódni.

- Nem úgy né… - kezdtem el mondani, de nem tudtam végig mondani, mert Pierre gyorsan megcsókolt, mert tudta, h be akarok valamit szólni.

- Hát ilyenkor még aludni szoktunk. – Jeff.

- Kérünk neked egy pótágyat. – David.

- Ok, köszi. Addig megyek a fürdőbe. – dobott be egy mű mosolyt a csaj, majd elrázta magát a fürdőbe.

Mi meg addig csináltunk egy kis rendet, meg magunkat is rendbe hoztuk, mert már nem tudtunk volna visszaaludni, főleg amennyit csipog ez a nő.

- Valaki menjen már le, kérni egy pótágyat. – nézett körbe Jeff, miközben az ágyát csinálta.

- Rám ne nézz, én le nem megyek. – Chuck.

- Ha a lustaság fájna már meghaltál volna! Dav légy szíves!

- Felejtsd el… én inkább annak örülnék, ha nem maradna csak egy v két napot.

- Jó, tudom, h nem szeretitek, én se kedvelem, de meglehet őt érteni, az apja megint megverte…

- Persze és idejön fontoskodni. – Seb.

- Jah… ha nem látta volna meg Roxy-t a hátam mögött, lehet lesmárolt volna. – Pierre.

- Tudom, de…

- Jó majd én lemegyek azé a hülye pótágyért, de akkor Jeff ígérd meg, h legalább 3 nap múlva elkotródik innen! – indult ki Seb.

- Rendben.

- Jajj halljátok, minden újság tele van veletek, h Pierre a felgyógyulása után azonnal ide jött Vegasba. Meg valami csajról írogatnak, h Seb unokahúga… vagy ki. – szaladt ki a fürdőből Sarah.

- Igen, az én vagyok. – néztem a csajra.

- Oh, bocsi, azt hittem, h megint csak pletykálnak.

- Semmi.

- De Pierre, képzeld el, h mi után eljöttetek valami olyasmi cikket írtak, hogy Roxy miatt szenvedtél balesetet…

- Ez nem igaz! – Pie.

- Na, jó, én megyek reggelizni. – mentem ki a teraszra kajálni, mert untam ezt a fölösleges locsogást.

- Veled tartok. – szaladt utánam David. Majd mind kiültünk reggelizni, közbe meghozták a pótágyat. Sarah meg szétdobálta az összes cuccát a szobába.

- Kérhetek én is reggelit?! – jött ki hozzánk végül és csak úgy felvette Seb kávéját és belekortyolt.

- Héé… hozz magadnak, ez az én kávém. – vette ki a kezéből Seb.

- Jó van, na… bocsi. – vágta be a mű durcit, majd bepréselte magát oda közénk, mintha nem venné észre, h csak 6 személyes az asztal. Egy darabig csend volt, csak a srácok poénkodtak. Majd megszólalt a kiscsaj telefonja, az apja hívta, jól elveszekedtek, vízhangzott tőle minden. Aztán nagy idegesen megint ledobta magát közénk. Nekem meg kiöntötte a teámat a gatyámra.

- Basszus, figyelj már jobban oda, most vettem fel tisztán a gatyám! – szóltam rá kicsit erőteljesebben.

- JÓ bocs, véletlen volt… nem látod, milyen ideges vagyok?! – förmedt rám ő is.

- Ez nem idegesség drágám, te még nem láttál ideges embert, én már csak tudom.

Erre nem szólt semmit, csak szépen visszament a nappaliba, és ott volt kussba, mi nem is figyeltük, h mit csinál vagy mit nem.

- Nah ezt jól megadtad neki. – pacsizott velem Chuck.

- Jaja.

- De nem kéne veszekedni, légyszi Rox, nem kell sokáig elviselned. – Jeff.

- Ok, csak nem értem, h egy ilyen csaj, h lehet a te a rokonod, elég volt csak ránéznem, és rögtön leesett, hogy egy hisztis mű picsa, ráadásul mindenkinek keresztbe tesz.

- Te aztán nagyon jó emberismerő vagy. – vigyorgott David.

- Tudom.

- Menjünk fürdeni!! – adta az ötletet Seb.

- Ok. – mosolygott rám Pierre, majd felkapott engem és elvitt a nappaliba a kanapéra és elkezdett csókolgatni.

- Pie, te mit értesz a fürdésen?! Itt én most a medencébe való úszásra gondoltam.

- Ja, nem arra gondoltunk, h a kanapén kéne, hogy most sexeljetek! – Chuck.

- Csak, mert te nem sexelsz, azé mi csinálhatjuk! – Pie.

- Dee… Jeff-el sexel. – nevetett Dav, erre Jeff megkergette és bevágta a medencébe ruhástól. Mi meg inkább elő kerestük a fürdő cuccokat.

- Jajj csöndesebben már, szétmegy a fejem! – jött elő a fürdőből Sarah.

- Nem kell itt lenni. – szólt be neki Seb halkan, de inkább elengedte a füle mellett.

Majd nézem, hogy a kisasztalon a gyógyszerem ott van kiborítva.

- Ez meg ki volt???!!! – vettem fel a dobozt, mert már az összes srác tudja, h utálom, ha bárki is hozzányúl a gyógyszeremhez.

- Nem én voltam, ne rám nézz… - Pierre.

- Akkor melyiktek volt?!

- …

- Miről van szó? – tipegett oda Sarah.

- Te nyúltál ehhez???! – nyomtam a képébe a dobozt.

- Jah, igen bocs, csak nagyon ideges voltam…

- Hát ezt nem hiszem el. – dobtam le a kanapéra. – Milyen jogon nyúlsz, te a másik cuccához???! – hajoltam a képébe.

- Bocs, de láttam, h nyugtató és…

- Nincs bocs!! Ez egy extra gyógyszer, ki van számolva, h mennyit kell belőle bevenni! Ha rossz hatással van rád ki is purcanhatsz, h lehetsz ilyen hülye?! Vagy legalább kérdeznéd meg, h bocs, de bevehetek belőle!!!!

- Kicsim, nyugi. – fogta meg a vállam Pierre és arrébb vezetett.

- Jó van, bocs! Nem tudom, mit kell kiakadni?!

- Sarah, az a gyógyszer nagyon erős és Roxy-é. és nem is nyugtató, hanem stressz oldó és nyugtató egyben, és ki van neki számolva pontosan, h mennyinek kell lennie, mert úgy kell bevennie! – védett meg Seb. – szóval örülnék, ha nem nyúlnál hozzá más cuccaihoz!

- Elnézést! – vonult el sértődötten. Még neki áll följebb.

Majd elszórakoztunk a medencébe, a kis liba meg addig duzzogott, de nem baj, megérdemelte. Aztán estefelé odajött hozzánk, h mehetnéke van és menjünk már valamerre. Amúgy is idegesített mindannyiunkat, de néha már sok volt, amit művelt. Chuck-ot egyfolytában követte, meg nem hagyta békén. Pierre-nek meg hordta össze folyamatosan a hülyeségeit. Már Jeff szólt rá, h fogja be, és hogy hagyja békén már Pie-t. Este elmentünk egy kis clubba szórakozni, ott végre nyugtunk volt, mert felszedett valami csávót magának és azzal elvolt. Nekünk meg sajnáltatja magát, h milyenek vele a pasik… nem is csodálom. Meg, h fáj az oldala, mert az apja megverte.