Csak bámultam felfelé, és folytak a könnyeim. Ezek nem a bánat, hanem inkább a meghatódottság, és az öröm könnyei voltak. Amikor vége lett a dalnak, Seb belekiabált a mikrofonba: ASHLEY!! I LOVE YOU FOREVER!!-  kiabálta, és küldött nekem egy puszit is.

Én meg gondolkodás nélkül oda szaladtam a busz hátulján lévő létrához, és felmásztam hozzá. Seb letette a gitárt, felkapott és megcsókolt. A rajongók meg éjjenezni kezdtek minket, mintha az esküvőnk lett volna. Olyan mese-szerű volt az egész, annyira szép volt, hogy talán nem is igaz…

- Ez ugye nem csak egy szép álom??- kérdeztem Seb-től.

- Nem…nem az…- Seb.

- Remélem is…- mosolyogtam rá.

- Akkor nem haraxol??- nézett rám édesen Seb.

- Akkor se tudtam volna azt mondani, hogy haraxom rá, ha akartam volna…ahogy nézett rám, azok a szemek…ez az én végzetem!!

- Egy ilyen szerelmi vallomás után szerinted kéne??- én.

- Nem hiszem…- mosolygott rám- gyere velem!!- húzott magával.

- Na de mégis hová??- én.

Pierre mutatta, hogy „minden oké”, és beszélni kezdett a rajongókhoz, hogy elterelje a figyelmüket. Úgy tűnt, hogy Seb csak erre vár. Amikor Pierre jelzett, lemásztunk a létrán, Seb megfogta a kezem, és húzott magával.

- De mégis hová megyünk??- kérdeztem.

- Cssss!!- tette a kezét a számra- ne aggódj, terveim szerint megússzuk élve!!- kacsintott rám Seb.

- Huhh, most megnyugodtam…- én.

- Cssss!! Maradj csendben és bízz bennem!!- Seb, és megpuszilt.

Pár perc séta után egy elhagyatott park kapujában álltunk.

- Egy romantikus séta??- nézett rám Seb.

- Ez most kérdés volt?! Hiszen tudod, hogy imádok sétálni…- én.

- Igen tudom, ebből már meg is volt a baj…- Seb.

- Olyan vagy!!- mondtam durcásan.

- Milyen??- ölelt át Seb, és egészen közel húzott magához.

- Hmmm…olyaaan…- én.

- …olyan szerelmes- fejezte be Seb, és megcsókolt.

Ezt imádom a legjobban, az ő hosszú és szenvedélyes csókjait, és persze ŐT, magát!!

Nah hát a sétánkból annyi lett, hogy a park bejáratánál csókolóztunk, amíg el nem eredt az eső. Mi meg csak álltunk továbbra is összeölelkezve, és Seb vállára hajtottam a fejem.

- Esik…- mondta halkan Seb.

- És akkor mi van??- én.

- Az hogy esik…egész logikus, nem??- Seb.

- Hmmm…de lehetséges- én.

Az eső szépen lassan viharba fordult, csapkodni kezdtek a villámok, és dörgött az ég.

- Kezdek fázni- bújtam még szorosabban Seb-hez.

- Gyere, visszamegyünk akkor-, mondta, és mivel már tisztára remegtem, felvett és úgy vitt visszafelé a buszhoz.

- Jézusom hogy reszketsz!! Miért nem szóltál, hogy fázol?!- kérdezte Seb.

- Mert jó volt ott állni veled az esőben…olyan, olyan varázslatos volt az egész!!- mondtam remegve.

Akkor értünk vissza a buszhoz.

- Te jó ég, ti meg hol jártatok ilyen időben?!- kérdezte David, amint beléptünk(pontosabban Seb belépett, a karjában velem (L)) az ajtón.

- Ha hiszed, ha nem odakint…- vetettem oda neki.

- Én ilyen időben ki nem mennék!! Ne viccelj, tönkre meg a hajam!!- David.

Nah erre inkább nem mondtunk semmit, hanem gyorsan otthagytuk őket, felmentünk és levettük a vizes göncöket.

- Mi van, mit bámulsz??- kérdeztem Seb-et, aki a fürdő ajtajának támaszkodva nézte, ahogy öltözöm.

- Akár hiszed, akár nem, téged…- válaszolta Seb, oda jött hozzám, és megölelt.

- Bocsika, de szeretnék felöltözni, mert még jobban meg fogok fázni…- toltam el magamtól finoman.

- Haraxol?? Valami rosszat mondtam??- nézett rám nagy szemekkel.

- Jaj ne hülyéskedj már, hiszen tudod, hogy imádlak, csak nem akarok itt neked megbetegedni!!- pusziltam meg.

- Hát ne is- mondta mosolyogva.

Amikor felöltöztünk, lementünk a konyhába, csináltam nekünk teát, és leültünk a többiekhez a nappaliba.

- Most hová is megyünk??- kérdeztem, mert közben a busz már száguldott velünk a turné következő helyszínére.

Erre mindenki Chuck-ra nézett.

- Ne rám nézzetek, én nem tudom!!- Chuck.

- Hát akkor mégis ki tudja?? Nah dejó, fogalmatok sincsen, hogy hová mentek turnézni…- mondta nevetve.

Erre Pierre felhívta Pat-et, hogy mégis hová mennek koncertezni…. És ebben csak az volt a vicces, hogy Pat éppen Kínában volt, és az kb 5-6 időzónával odébb van, vagyis itt most este 10 volt, és ha jól számolom (de nem biztos, mert sosem voltam nagy matek zseni…xP) akkor ott kb hajnali 3-4 óra lehetett… szal nem tudtunk meg semmit, mert Pat elküldte Pierre-t „melegebb éghajlatra”…xD.

- Nah hát ettől se tudunk meg semmit…- mondta Pierre, miután Pat kinyomta.

- Csodálkozol te nagyokos?! Te mit csinálnál, ha az éjszaka közepén egy barom felhívna, és azt tudakolná, hogy hová is megy tulajdon képpen?!- Jeff.

- Ebben van valami…- gondolkodott el Pierre.

- Szerintem meg az lenne a legjobb, ha megkérdeznénk a sofőrt. Ő csak tudja, hogy hová megyünk, mert ha nem, az elég nagy gáz…:S- Chuck.

- Jó, akkor kérdezd meg- Pierre.

- Miért én?? Kérdezze meg Seb!!- Chuck.

- És miért pont én?! Menjen David- Seb.

- Én ugyan nem…Pierre akarta tudni, hát kérdezze meg ő!!- David.

- Engem nem érdekel, majd kiderül, ha odaérünk- vonta meg a vállát Pierre.

- Ha a lustaság fájna, ti már bele haltatok volna a fájdalmaitokba…- morogtam és előre mentem a sofőrhöz.

- Mike, pontosan hová is megyünk??- kérdeztem meg tőle.

- Oroszországba- válaszolta Mike.

- Köszke, csak tod ezek a nagyokosok azt se tudják, hogy hová mennek koncertezni…de mind1- mondtam, visszamentem a nappaliba, és leültem a kanapéra Seb mellé.

- Nah, hová megyünk??- Pierre.

- Mike se tudja…- mondtam komoly arccal (nah igen, milyen jó, hogy jó színész vok, különben biztos, hogy elröhögtem volna magam…^^)

- ÁÁÁ!!! Ő SE TUDJA?! SEGÍTSÉG, MIND MEGHALUNK!!- kezdett el visítozni David.

Erre én a többieknek oda súgtam, hogy csak vicc volt, csak David nem tudta, és csak tovább visított és sikongatott.

Nekünk meg már tiszta vörös volt a fejünk a visszatartott röhögéstől…de nem bírtuk tovább, elröhögtük magunkat.

- MIVAN?? TI MEG MI A FASZT RÖHÖGTÖK??- visította David.

- See…se…emm…mmit!!- nyögte Seb, röhögés közben.

- David ne visítozzál, mert felébreszted Mike-ot!!- szóltam rá, és a többiekre kacsintottam.

- MICSODAAA??- nézett ránk ijedten David.

- Igen, Mike elaludt, de ne aggódj David, majd ha frontálisan ütközünk, arra biztosan felébred!!- „nyugtatta” meg Jeff David-et.

- MEGHALUNK, MOST MÁR BIZTOS, HOGY MEGHALUNK!!- visítozott David.