Pierre az utcán ért utol, persze én se tudtam hova megyek, csak mentem előre könnyes szemekkel.

- Rox, kérlek… - ölelt magához. – Nem úgy volt, ahogy látszott.

- Nem érdekel, hagyj békén! Tudtam, h hiba volt veled kezdeni, mert nem bírsz az idióta hormonjaiddal!!

- Ne beszélj hülyeségeket!

- Nem hülyeség, csak a valóság, amit fáj elismerned!

- Figyelj, úgy volt, hogy…

- Ne magyarázd meg!!

- De, figyelj már rám! – rázott meg egy kicsit erőteljesebben.

- Nem, mert nem akarok, hagyj békén, elegem van belőled Pierre Bouvier!!! Menj a kurvádhoz!! – löktem őt félre, majd mentem tovább.

- Rox, szerinted én képes lennélek megcsalni?! – fogta meg ismét a kezem.

- Igen! Elvégre most csaltál meg, mert azzal a kurvával smároltál!!

- De én utálom ezt a csajt, hiszen mondtam!

- Mondani bármit lehet! – indultam el megint.

- Ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd meg a többieket! – jött utánam megint. Én meg hirtelen felindulásból adtam neki egy kisebb pofont.

- Úgyis falaznának neked! Meg nem is érdekel, szóval hagyj békén!! – rohantam át a zebrán. Ő meg nem tudott utánam jönni, mert átváltott a lámpa zöldre és elindultak a kocsik. Én meg szépen eltűntem.

Pierre egy darabig a városban lézengett, majd egy üveg whiskyvel visszatért a hotelbe, ahol a fiúk érdeklődve fogadták, h mi is történt.

- Héé, azzal semmit nem oldasz meg, ha most leiszod magad. – tépte ki David a kezéből a whiskys üveget.

- Hogy is volt ez? – ült le szigorúan mellé Seb. Majd Pie elmondta nekik az egészet, Sarah meg épp nem volt a közelbe, szóval nyugodtan tudtak beszélni.

- Sarah nekünk azt mondta, h te másztál rá, és h mondtad neki, mennyire szereted, meg ilyeneket. – Chuck.

- A rohadt hazug kurva!! – ugrott fel Pierre.

- Héé, gyere vissza! – húzta őt vissza Jeff.

- Nem hisztek nekem, igaz?! Pedig sose hazudtam nektek srácok.

- Jajj de hülye vagy… persze, h hiszünk neked. – Seb. – Elvégre a legjobb haverunk vagy.

- Meg Sarah-nak nem ez az első, h nem mond igazat, vagy, hogy kikezd veled. – Jeff.

- Akkor mi legyen? – David.

- Megvárjuk, amég Rox visszajön és a szeme láttára baszom ki az ajtón! – Pie.

- Roxy-t? – Chuck.

- Nem te nagyon hülye, Sarah-t!!

- Jah, ok. – igen látszik, h Chuck is hova figyel.

Pár perc múlva Pierre kicsit megnyugodott. A srácok meg leültek beszélni Sarah-val, amikor ő is visszajött. Persze ennek a hülye libának nem volt ennyi esze, ha már rámászott Pie-re, és még hazudott is, akkor elmegy… nem, inkább itt maradt.

Én közbe totál idegesen körbe mászkáltam a városba, gondolkodtam, elvégre tudtam, h Pierre nem szereti ezt a csajt, de azt is tudtam, h milyen fából faragták. Így a szívemnek álljt parancsolva, az eszemre hallgattam. Ami azt mondta, hogy legyek makacs, és hagyjam ott őt. Elvégre láttam, amit láttam.

Este 10kor fáradtan és még mindig idegesen, de visszamentem a Palms-be. A srácok már vártak, Seb aggódott értem. Közbe Pierre épp Sarah-val szembe ült és fejmosást tartott neki, vigyorogva. Hiszen mindenki tudja, hogy úgy tudod a másiknak a leghatásosabban kimutatni, h mennyire utálod, ha szép nyugodtan beszélsz vele, de közbe undok módon vigyorogsz. Csak, h engem nem érdekelt, h miről mit pofáznak egymással. A srácok próbáltak Pierre védelmére kelve magyarázni nekem, elvégre igazuk van és Pie-nek is.

- Figyelj Rox… ő mászott rá, hidd el! – Chuck.

- Pierre szeret téged. – Seb.

- Nem érdekel… ott smárolt ezzel a…

- A látszat sokszor csal, te is tudod! – David.

- Akkor se érdekel, eleget csalódtam már a pasikba, és a körülöttem lévő emberekbe, nem tűröm, h mindenki hülyének nézzen örökké!!

- Ne legyél már te is hülye liba! – mondta ki Jeff.

- Lehet, liba vagyok, de hülye semmiképp… és most hagyjatok békén legyetek szívesek!

- Kicsim… kérlek. – jött oda hozzám Pierre.

- Nem vagyok a kicsid, már nem!

- Jó akkor az tetszene, ha a saját kezemmel dobnám ki?!

- Nekem m1…

- Ok. – erre Pierre-nek se kellett több, megfogta Sarah cuccait és kibaszta a szobaajtó elé, majd kilökdöste őt is. Az meg visítani kezdett Jeff-nek, h ne hagyja, de Jeff meg se rezzent. Jól tette, én meg vállat vontam és elsétáltam.

Pierre egész este magyarázkodott nekem persze, de nem foglalkoztam vele, aztán jöttek a srácok, lassan már levegőt se tudtam venni tőlük.

Éjfélkor kint álltam a teraszon és néztem a város fényeit, amikor Pie ismét kijött hozzám.

- Még mindig nem hiszel nekem? – nézett rám nagy barna szemekkel.

- Nem, és ha nem hagysz békén, nem is fogok. Hagyjatok már élni!

- Én hagylak, csak kiállok az igazamért…

- Persze…

- Jó, akkor legyél hülye, nem érdekel, ha nem hiszel nekem, ne is higgy, és hagyjuk egymást békén!! – mondta egy kicsit hangosabban a kelleténél.

- Te baszogatsz! De igazad van, hagyj békén!!

- Rendben! – ment be mérgesen, ivott valami erős piát, aztán lefeküdt aludni.

Persze hajnalig csak forgolódott, tudom, mert figyeltem őt, aztán amikor biztos voltam benne, hogy mind alszanak, összepakoltam a cuccaimat, írtam egy levelet és odatettem a bárpultra és egyszerűen leléptem.

Másnap, amikor a fiúk felébredtek én már messze jártam, ők pedig kétségbe esve próbáltak felhívni telefonon, több-kevesebb sikerrel. Mert a telefonomat magammal vittem, de a kártyát kivettem és ott hagytam a hotelba.

- Pierre, te fasz!!! Mit mondtál neki??!! – támadta őt le idegesen Seb.

- Mii…?? – nézett fel holt kómásan.

- Rox eltűnt, te idióta, mi a fenét csináltál??!!

- Semmit. De, mi az, h eltűnt??

- Az hogy eltűnt!! – nyomta a kezébe a levelet Chuck.

Kedves srácok és Pierre!

Ne haragudjatok rám, de gondolkodási időre van szükségem, amihez egyedül kell, hogy legyek. Meg Pierre, amúgy is kifejezte a nem tetszését. Így úgy gondoltam, hogy elmegyek… azt nem mondom el, hogy hova. De megnyugtatlak mindannyiótokat, hogy jó helyen vagyok, és jól vagyok, semmi bajom nem lesz.

Pierre, neked tudnod kell, hogy szeretlek, de nem tudok bízni jelen pillanatba, és időre van szükségem. Ne haragudj. Szeretlek.

Seb, téged különös képpen szeretlek, elvégre mindig mellettem voltál… ahogy a többiek is, ne szomorkodj. Pierre, nem miattad mentem el, ne emészd ezen, magad, kérlek. A telefon kártyám itt hagytam nektek, hogy ne keressen senki, vigyázzatok rá légyszi.

Srácok, ti, pedig hiányozni fogtok, mert titeket is szeretlek nagyon. Hamarosan találkozunk, lehet.

Puszil: Roxette.

- Basszus… - Pierre.

- Mit mondtál neki? – Seb.

- Este még beszéltünk… és mérges lettem, és azt mondtam neki, h hagyjuk egymást, akkor békén, ha végig se tud hallgatni…

- …

- De hát azt mondta, h időre van szüksége. – Jeff.

- És, ha baja esik?! – háborodott fel David.

- Nem hülye ő, tudja, h hol jó neki, és hol nem. Nem szokott hülyeséget csinálni. – Chuck.

- De, épp most csinálta meg, azzal, h elment, mert az eszére hallgatott. És valamit biztos sejt, hogy igazunk van, és Pierre-nek is!! – Seb.

- És most mit csinálunk? – Jeff.

- Megpróbáljuk megtalálni! – Pie.

- De hogy?

- Mindent bevetünk. – értett egyet Seb.

Innentől kezdve a srácok egész nap csak próbálkoztak, hátha megtalálnak, bár gondolták, h nem vagyok már Vegasban, mert a reptéren megkérdezték, hogy vettem-e az este jegyet és mondták, hogy igen visszamentem Montrealba. Legalább ennyivel előrébb voltak, hogy tudták, h Montiba mentem, szóval annyira rossz nem lehet. Azaz csak nekik rossz, Pierre totál letört lett, a srácok szintúgy szomorkodtak. Elvégre most elvesztettek és lehet, nem jövök vissza.