*- Pierre, én…

- Ne most Milly!! – tette le Mat-et a szőnyegre, majd ment a konyhába full idegen whiskyzni.

- Héé, tudod, h nem oldja meg… most neked kell vigyáznod Mat-re. – vette el tőle David a whiskys üveget.

- Igazad van… még két korty. – ivott, aztán letette. – Mit szerettél mondani Milly? – kérdezte immár egy kicsit higgadtabb állapotban.

- Csak, hogy sajnálom…*

Hamarosan mindenki megnyugodott, Pierre-nek is sikerült. Vacsira rendeltek pizzát. Aztán Seb és David leléptek egy kicsit lazulni, Chuck és Milly az emeletre rosszalkodni. Pierre, Jeff és Mat, pedig a nappaliba voltak, Mat játszott a srácok meg sörözetek a kanapén és dumálgattak.

- Gondolod, h Ash rendbe jön? – kérdezte Pie Jeff-től.

- Biztosan, csak sok volt neki pár dolog gondolom, de szeret téged, ilyen szép párt, mint ti még sose láttam, és olyat, akik ennyire szeretik egymást.

- Kösz, és neked mikor lesz már asszony??

- Hát nem tudom… nem vagyok szerencsés. És te is örülj, h van egy gyereked és egy csajod, aki szeret.

- Háát az utóbbi időbe kicsit kételkedtem benne, h szeret…

- Jajj Pierre, ne mondj már ilyet. Ashley szeret… és te is őt, már rég ott hagytátok volna egymást megint, ha akkora lenne a gáz.

- Remélem nem lesz igazad.

- Én is.

- Majd elmegyünk valamikor bulizni és kerítünk neked csajt. – Pie.

- Persze… Chuck már nem bírná ki. – vigyorodott el Jeff.

- Mit nem bírnék??? Miről van szó?? – jelent meg egyszer csak chuck.

- Semmit. – nevetett Jeff.

- Az anál sexet. – Pierre.

- Hülye! – dobta őt meg Chuck egy szőlőszemmel.

- Mért Chuck-nak hány lyuka van?? – nézett értelmesen Jeff.

- Hát ezt csak te tudhatod. – röhögött Pie. Mire Chuck megkergette, majd abbahagyták és vitt fel üdítőt.

- Nagyon lökött vagy Pierre… - állapította meg Jeff.

- Tudom, de ezzel együtt tökéletes is.

- Te se álltál 2x sorba egó osztogatáskor, már elsőre túl sokat kaptál xD

- Nem baj. – vigyorodott el. Majd egyszer csak arra lesz figyelmes, h Mat ott terem előtte. – Mi van tökmag? – már kapaszkodva ment neki a sétálás. Majd egyszer csak tovább ment Jeff-hez.

- Héé… eljött a nagy nap Pierre, szaladhatsz a gyerek után. – mosolyodott el Jeff, mert Mat már segítség nélkül ment.

- Teja… apaa… - mondta Mat Pie-nek.

- Beszarok, eddig nem volt ilyen, h sétál, és teát kér tőlem. – vette őt fel Pierre, majd adott a homlokára egy puszit. – majd adott neki teát, aztán visszajött vele nappaliba és engedte sétálni.

Egy darabig elsétálgatott, aztán egyszer megbotlott és beverte a fejét az asztalba és sírni kezdett.

- Szegény. – nézett rá Jeff.

- Nee… ne kezd el sajnálni, mert megszokja, és ha megbotlik rögtön sírni fog… anyám mondta, h erről nehéz nagyon leszoktatni a gyereket. – mondta Pie. De kis idő múlva megsajnálta és oda hívta magához, csak Mat nem ment oda hozzá, csak könnyes szemekkel nézett rá. – Vigyázz az asztallal, kemény, összetöröd magad rajta. – vette őt föl, majd kivitte a konyhába és nyomott egy kis jeget a fejére, amitől jobb kedve lett, mert hideg volt.

- Ash a múltkor vett neki ilyen fejvédőt… h elkerülje az ilyen baleseteket, ha szaladni kezd. – mondta Jeff. – Azt hiszem, láttam is valahol… - kezdte el keresni, miközben Pie Mat után sétált. Aztán megtalálta és ráadták, így nem fogja beverni a fejét.

- Szevasztok… mi volt az a sírás az előbb?? – jött le Milly.

- Csak Mat beverte a fejét. – Jeff.

- Mióta tud ő járni??

- Úgy fél órája. – mosolygott Pierre.

- Ez tök jó. – ült le Milly is. – Hamarosan egyedül fog bilizni is.

- Jah, de még arra is rá kell nevelni… - Pie.

- Majd segítünk. – Jeff.

- Ahhoz még kicsi. – mondta Milly.

- Ki éhes?? – jött le Chuck is.

- Chuck az előbb zabáltál meg egy fél lovat, és éhes vagy??? Milly mit csináltok ti? – Pierre.

- Nem tudom mitől éhes…

- Lehet terhes. – Jeff.

- Ohh, Milly akkor jössz velem dokihoz?? – nevetett Chuck.

- Aha. De kitől vagy terhes? – Milly.

- Még nem tudom ki az anyja, de majd kiderül. xD

- Ok. Majd tudasd…

- Ok, jéé Mat már jár?? – Chuck.

- Jaja, elindult… - Jeff.

- Akar valaki sétálni?? – nézett körbe Pierre.

- Nekem enni van kedvem.

- Ezt már tudjuk, Chuck.

- Nekem meg feküdni van kedvem. – Jeff.

- Ok Jeff, nem is kérdeztem, elvégre, ha meg kell mozdulnod, ahhoz egy fél nap kell sokszor. – röhögött Pie.

- Még, h én… nem is tudom kinek kellett egyszer 2 nap hozzá, h felkeljen?!

- Rég volt és csak azért mert részeg voltam.

- Én megyek veled. – mondta Milly.

- Ok, nincs kedved Mat-re ruhát adni, mert nekem nincs?! – Pie.

- De. – ment fel vele Milly. Majd mind felöltöztek és elmentek egy kicsit sétálni, hó már kevés volt, de hűvös volt. Pierre számított arra is, h lát engem valahol, de ilyen hidegbe nem vagyok kinn.

Nem is voltak sokat kinn, hogy a kicsi ne fázzon meg, meg álmos is volt, így mentek haza. Chuck és Jeff egy horror filmbe voltak belemerülve. Pierre lefektette Mat-et, aztán Milly-vel felmentek dumálni a fenti nappaliba, mert unatkoztak.

Seb és David csajoztak, bár Seb-et nehezebb volt rávenni, mert még mindig fájt egy kicsit a szíve. Csak reggel jöttek haza és nem rúgtak be, jól elszórakoztak.

Reggel Jeff és Milly összedobták a szakácstudásukat, meg Chuck takarított xD néha kell. Nem is akart, csak sorsolta, h kik főznek, és ki takarít.

- Amúgy Ashley hol van?? – kérdezte Jeff.

- Nem tudom. Nem láttam sehol. – Chuck.

- Én se, remélem, jól van… - Milly.

- Lehet, normális lett és fenn van Pierre-nél, mert dugtak egy jót. – Jeff.

- Mindjárt megnézem. – ment fel Chuck, így legalább nem kellett takarítania. Halkan benyitott, de csak Pierre aludt az ágyba, Mat meg a kiságyba.

- Nah, ott vannak?? – Milly.

- Nem… csak Pie és Mat vannak a szobába.

- Mindjárt felhívom. – kereste meg a mobilját Jeff, hívott, de ki voltam kapcsolva. – Ki van kapcsolva.

- Az, gáz… - Chuck. – és mit csináljunk?

- tud magára vigyázni, akár mennyire is részeg… lehet, kitombolja magát. – Milly.

- Látom, nem nagyon izgat…

- De igen Chuck, csak pozitívan próbálom nézni, Ash nem olyan.

- Te még látsz ebbe pozitívat??

- Kicsit.

- Hát nekem az utóbbi idő kétségeim voltak, hogy Ashley egészen normális-e.- Jeff.

- Lehet, csak ilyen időszakot él. – Chuck.

- Ezt csak saját maga tudja. – Milly.

Közbe a többiek is felkeltek, Pierre-t felverte Mat, mert éhes volt.

- Ash merre van? – kérdezte két ásítás között Seb.

- Baszki, nem vagyok kíváncsi a tegnapi vacsorádra! – David.

- Este még semmi bajod nem volt vele…

- Hülye. – vágta őt fejbe Dav.

- Nem tudjuk, nincs itt…

- Kicsoda?? – Pierre.

- Ashley… - Jeff.

- Jaa…

- Látom, már nem nagyon veszed észre, h itt van-e vagy nincs. – Chuck.

- Nem, mert ahogy meglát, ordít velem… hívtátok őt?!

- Ki van kapcsolva. – Milly.

- Aha… majd haza lézeng, nem olyan hülye, h ne találjon haza. – mondta Pie, de azért a hangjába ott volt az aggodalom.

Reggeli után David ötletére, elmentek Aqua-parkba mindannyian. Jól elvoltak, Mat is fürdött, persze úgy, h valaki mindig fogta, nagyon élvezte.

Este még mindig nem értem haza, és már kezdtek a srácok is kicsit idegesek lenni.

Ez így ment még másfél napig.

Egyik délután hazajöttem csapzottan és a szokásoshoz híven, szar állapotban.

- Merre voltál?? – jött oda aggódva Seb.

- Magamba szállni.

- 3 napig? – David.

- Igen, baj?!

- Az, mert itt betegre izgultuk magunkat, + van egy fiad és egy barátod. – mondta kicsit szigorúan Jeff.

- Ok. – majd mentem tovább a nappaliba. Köszöntem Pierre-nek, ő is kérdőre vont, h hol voltam, de lerendeztem annyival, h magamba szállni. Felmentem zuhanyozni, rendbe szedni magam. Aztán két sport táskával jöttem le.

- Hát te??? – esett le Pierre álla.

- Beszélni akarok veled.- húztam őt félre.

- El akarsz menni???

- Igen. Nem akarok senkit se látni, és most bocs, de téged se. Nem akarok veled lenni. A minap rájöttem, h ez így nem mehet tovább, megzakkantam, és erre minden rá fog menni, + már alkesz is vagyok lassan. Befizettem egy szanatóriumféleségbe… oda megyek, hogy végleg kijöjjek ezekből a problémákból, dokik is vannak. Olyan az egész, mint egy nyaraló. Amég ki nem jövök mindenből, amit eddig műveltem, ott leszek. Azt akarom, h senki ne keressen, és senki ne tudja, h hol vagyok. Nem látogathatsz meg!

- Dee…

- Nem!! Pierre, elegem van ebből és mindenkiből.

- Nem szeretsz??

- Nem erről van szó, szeretlek, de még jobban foglak, ha normális leszek. Vigyázz Mat-re…

- De mennyi ideig leszel ott??

- Amikor a dokim azt mondja, h mehetek haza, akkor jövök. Nem tudom.

- És mi a neve, ahova mész? – Chuck.

- Thund szálló. Atlantától nem messze van.

- De visszajössz?? – Milly.

- Igen… majd… - erőltettem egy mosolyt. Majd körbe öleltem mindenkit, Pierre-t is, Mat-et is. Hosszú idő után végre jobban éreztem magam, majd kivettem egy sört a hűtőből taxiba szálltam és egyszerűen leléptem.

Kicsit köpni-nyelni nem tudtak a srácok. De tudtam, h jól teszem. Egyszerűen kisétáltam egy időre az életükből, de éreztem, hogy Pierre-t erősen fogják ezek a szavak sújtani, de csak őszinte voltam. Szeretem őt, Mat-et is és az egész csapatot. De ha így folytattam volna, megőrülök és mindent tönkreteszek.