Furcsa volt, hogy Pierre nincs velem az ágyban, már úgy hozzá szoktam. De hát nem is csoda, a jót hamar megszokja az ember…

Reggel fincsi reggeli illatára ébredtem, ami ott várakozott az éjjeli szekrényemen. Palacsinta és narancslé, az egyik kedvencem. Sammy a lábamnál aludt, miközben reggeliztem, odajött hozzám, ő is kapott pár falatot, mert megsajnáltam, olyan panaszosan nyávogott. Aztán kopogtak az ajtómon.

- Gyere!- szóltam ki.

- Jó reggelt Silvy drágám!- jött be a nagyim.

- Helló mami! Köszi a reggelit, irtó fincsi!- mondtam neki teli szájjal.

- Örülök!- mosolygott- akkor megyünk vásárolni? Este 6kor lesz a sajtótájékoztató, addig ráérünk.

- Okés! Mami… mit kell felvenni egy ilyen sajtó-micsodára?- kérdeztem, és egy kicsit bele is pirultam.

- Semmi baj, nem tudhatod!- mosolygott- semmi különös, a lényeg hogy szép legyél, hiszen előre láthatólag sok újság címlapján fog szerepelni a képed, amit ott csinálnak.

- Én az újságok címlapján? Abból eddig csak baj volt!- mondtam, és újra a szívembe és az elmémbe hasítottak Pierre anyjának szavai.

- Nyugi, most majd tisztázódik minden!- simogatta meg a fejem. Jó volt hinni, hogy minden rendbe jöhet, jó volt ebbe az illúzióba kapaszkodni. De Pierre és én közöttem nem biztos, hogy helyre jöhet minden…

Reggeli után felöltöztem, majd a nagyi elvitt a saját ruha szalonjába, és egy csomó gyönyörű ruhát kiválogattunk nekem. Estélyiket, kabátokat, pólókat, pulcsikat, farmerokat, mindent. Meg elmentünk cipőt is venni.

- Mami, de én ezt nem tudom mind kifizetni!- mondtam, miközben vagy 4-5 pár magas sarkú cipő közül válogattuk, hogy melyik lenne jó.

- Ne is foglalkozz te azzal! Csak válogasd, mintha ingyen lenne, ennyivel bőven tartozom neked, hogy annyi éven keresztül nem voltam itt melletted, bár tudom, evvel nem lehet pótolni, de kezdetnek megteszi!

- Úgy szeretlek!- öleltem meg.

Végül kiválasztottunk egy piros tűsarkú cipőt, 2 csizmát, meg még 2 magas sarkút. Mikor megvoltunk a ruhákkal és a cipőkkel, beültünk kajálni egy étterembe. A nagyim, mintha nem is 70 lenne, mintha csak az anyum lenne (persze nem léphet a helyébe, de szeretem nagyon), annyit röhögtünk, hogy a végén már az oldalam is fájt. Legalább egy darabig nem gondoltam Pierre-re, egészen addig, amíg nem mentünk el egy lemez bolt előtt, ahol a kirakatban megláttam egy SP cd-t…

Aztán még vettünk vagy 10 kg sminket is, mire haza értünk úgy néztünk ki, mint a málhás szamarak, akik most rabolták ki a bevásárlóközpontot, és közbe beléjük állt a vihogó-görcs xD.

Aztán elkezdtem készülődni a sajtótájékoztatóra. Megcsináltam a hajamat szépen, farmert vettem, piros felsőt és egy tűsarkú csizmát.

- Húúú, szép vagy szívem!- ámult el a mamim, mikor letipegtem a lépcsőn.

- Kösz, sokra megyek vele, ha ebbe a szarba mindjárt hasra esem!- nevettem, és a korlátba kapaszkodva jöttem lefelé a lépcsőn, mert nem sokat hordtam tűsarkút, és a lépcsőn még nem kockáztattam meg támasz nélkül lejönni.

A mamim meg úgy röhögött rajtam, hogy azt hittem, megszakad, de nem volt rosszindulatú, én is vele nevettem, közbe le is estem a lépcsőn… m1 xD.

Majd egy ilyen sötétített ablakú kocsiba szálltunk, és elvittek minket a sajtótájékoztatóra. 10 millió fotós ugrott egyből a nyakunkba, amikor kiszálltunk.

Testőrök segítségével bevergődtük magunkat a terembe, ahol lesz az egész kóceráj, majd mikor feltűntünk az emelvényen, egyből kitört az ordítozás, minden firkász a maga kérdésére akart választ kapni.

Aztán lecsillapodtak, szépen egyesével kérdeztek:

- Miss. Rocher, van alapja annak a vádnak, miszerint ön megölte a szüleit??

- Egyáltalán nincs, nem tudom, hogy ki, és honnan szedte! Most is hiányoznak a szüleim, és ha a pénz miatt tettem volna, most az önkormányzatnál követelőznék apám pénzéért, ami engem illet.

- Ezek szerint minden vád alaptalan?

- Igen, az. Bántott nagyon ez a pletyka, miszerint megöltem a szüleim. Milyen elvetemedett gyerek folyamodna erre, hogy megölje azokat, akik szeretik, és akik felnevelték?!

- Milyen kapcsolat fűzi önt Pierre Bouvier-hez és a Simple Plan-hez?

- A barátaimnak vallom őket, ha még azok, ezek után, amiket a sajtó terjeszt rólam!

- Volt valaha ön és bármelyik fiú között személyes viszony?

Most eljött a perc, amikor hazudni fogok a sajtónak… nem vállalhatom ország-világ előtt, hogy bele vagyok zúgva Pierre-be, hiszen akkor megint én lennék a fő téma az egész médiában… és talán még a csapat hírnevét is tönkre tenném… nem, ennyit nem kockáztatok, hiába szeretem annyira Pierre-t.

- Személyes viszony? Nem, nem volt. A barátaim, mint már mondtam.

Ezek után még egy csomó mindent kérdezgettek, mindenre szépen válaszolgattam. Végül végre vége lett, a fotósok tömkelegén megint átverekedtük magunkat, be a sötétített ablakú limóba.

- Nagyon jól tetted, hogy letagadtad a Pierre-el való kapcsolatod!

- Tudod milyen nehéz volt?! Rettentően! Azt mondani, hogy soha nem volt több köztünk szimpla barátságnál… borzalmas érzés volt!

- Tudom… de hidd el, így legalább hamarabb elül a botrány!- fogta meg a kezem a nagyim.

Majd mikor hazaértünk, bekapcsoltam a mobilom, számtalan nem fogadott hívás Pierre-től, sms-ek tömkelege… nem adta fel. Miután mindet elolvastam, lementem tv-zni, Sammy az ölembe kuporodott, én meg simiztem. Nagyon megszerettem a cicát.

Ahogy kapcsolgattam a tv-t, az egyik adón egy interjú ment, és hát ki más… mint Pierre Bouvier! Az új lemezről kérdezgették, meg hogy lesz-e mostanában turné, de nem is az érdekelt engem. Pierre-t néztem, a szemei karikásak voltak, mintha kicsit lefogyott volna, az arca sápadt volt. Egy kis bűntudatot éreztem, hogy mi van akkor, ha evvel a húzásommal csak rosszat tettem neki… eddig abba az illúzióba ringattam magam, hogy amit tettem, Pierre-nek jó, és ez volt a fő szempont… de most megingott ez a biztos véleményem, apró remény ébredt bennem, hogy Pierre-nek talán hiányzom… már rég vége volt az interjúnak, amikor még mindig ezen járt az agyam. Sőt, egész este… mikor már megint az ágyamban feküdtem, még akkor is ez foglalkoztatott. Elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha itt lenne velem!