Csak egy átlag kirándulásnak indult…
De minden megváltozott…
Kezdés…:
Hello:) A nevem Barby és 14 éves vagyok, vagyis 8.-os…Azt tudnotok kell rólam, hogy a Simple Plan a kedvencem, és van egy kis emo beütésem…Hogy, hogy is nézek ki? Elmondom röviden…Kicsit alacsony vagyok, vékonyabb, fekete emo hajjal amibe pink és sötétkék melír van, kék szemek, amik általában feketére vannak satírozva… Na ennyi elég…Nos akkor kezdem…Már elballagtunk, de elterveztük az osztállyal , hogy elmegyünk nyáron egy 3 hónapos egész nyáriszünetes kirándulásra Montrealba…Voltak akik nem akartak jönni ezért csak 7-en mentünk az OF-mel. A busz már indulásra készen állt, én gitárral a hátamon egy hátizsákkal érkeztem a helyszínre az indulás előtt pár perccel… Hát azt hiszem hosszú lesz az út New York-ból…-gondoltam -
-Te csak ennyi cuccot hozol? – kérdezte kiakadva az OF-m…-
-Hisz csak 3 hónapra megyünk, elég ennyi cucc…megígérem ,hogy heti 1x cserélek pólót…-én nevetve:)-
-Aztán tartsd is be! -Regi mosolyogva(ő az egyik barátnőm:) )és mellékesen ő is bírja az SP-t persze nem annyira mint én de szereti:) -
- Indulhatunk, mindenki itt van lányok ti is szálljatok be a buszba! – szólt OF-m-
Beszálltunk, majd elindultunk. Én Simple Plan-t raktam be az iPodomon, mert ők a kedvenceim. Az Addicted-et hallgattam. Mikor utazok, mindig megnyugtat...Már éppen szunyáltam volna el, mikor a busz egyszer csak megállt. Egyből ugrottam az ablakhoz…
Már itt is vagyunk?-én-
De aztán furcsa látvány ért…a nagy pusztaságban egy kis elhagyatott úton lerobbantunk…Hogy mit kerestünk ott? Az, az idióta buszsofőr le akarta rövidíteni az utat, erre eltévedünk…de az nem elég áhh nem még le is robbanunk…Kiszálltam a buszból és továbbindultam…
- Te mégis hova mész? –OF.-m dühösen…-
- Keresek valami emberi létformát…-mondtam..-
- OK. Ez jó ötlet. -mondta OF.-m -
Már lassan három órája gyalogoltunk, mikor egyik osztálytársam nyafogni kezdett…
-Fáj a lábam álljunk meg! - a neve Szandi kicsit nyafka de azért elviselhető…persze ha normális xD –
- Nem állunk meg, vagy azt akarod , hogy éjjel majd a farkasok faljanak fel?? -mondtam dühösen…-
Csak mentünk az úton tovább...és tovább...Fogalmunk sem volt, hogy hol is vagyunk. Több órát gyalogoltunk...