Egy darabig semmi nem történt, majd Pierre egyszer csak megkérte Seb-et, h vigyázzon Mat-re, ő, pedig felvette a kabátját és egyszerűen elsétált.

- valaki menjen már utána. – kapott észbe Chuck, miközben Mat-et fogta meg, mert a lépcső felé szaladt.

- Rohanok! – ugrott fel david, felvette a kabátját és Pierre után futott.

Pierre csak gyors iramban lépkedett előre, mint aki nem lát mást, csak, azt hogy egyenesen kell mennie előre. – PIERRE, hova mész????!!!! – állította egyszer csak meg David.

- Hagyj… - lökte le magáról Dav kezét.

- Pierre, állj már meg!

- Mondom, HAGYJ!!!!

- Az istenit!!! – ragadta meg David Pie kabátját és lerántotta egy padra. – Mi a baj??

- Hogy mi a baj, azt kérdezed mi a baj????? – nézett rá kétségbe esett szemekkel. – Itt hagyott, érted???!!! Itt hagyott!!!!

- Héé, nyugodj meg! – ölelte őt meg Dav.

- Neem… én erre képtelen vagyok…

- Pierre…

- NEM!

- Pierre elég volt!!!! – szólt hangosan és határozottan David. – Nézz rám! … Mondom, nézz rám!! – rángatta meg a vállát. – És mond el, h mi bajod van!

- Ashley… elment, egyszerűen itt hagyott… Mat-et, a fiát és engem. Csak úgy…

- Jól tette, ha most nem megy el összeroppan, te is és ő is.

- Én már azon túl vagyok. – dőlt hátra Pie.

- Nem, ne mond ezt, haver…

- De én ezt nem tudom megcsinálni, kevés vagyok hozzá.

- Mat-hez??

- Igen.

- De eddig is remekül boldogultál, és mi segítünk. – Dav.

- De az más… szüksége van az anyjára, és ha megint hónapokig nem jön vissza, mihez kezdek??!

- Mi itt vagyunk, segítünk.

- Én szeretem Ash-t… és azt mondta, h nem akar velem lenni. – mondta Pierre letörten.

- Ő se úgy értette, h nem szeret és szakít veled…

- Ugye nem miattam lett ilyen, amilyen??

- Dehogy. – mosolyodott el David. – Szó sincs róla… összejöttek a dolgok, Ash szeret téged, csak nagyon sokat veszekedett veled. Ne merészeld magadat okolni! Értetted, ez nem a te hibád, hanem kizárólag a sajátja!!!!!

- Igazad van. De ez borzasztó…

- Igen, tényleg az. De TE nem roppanhatsz össze! Mat-nek most különösen nagy szüksége lesz rád.

- És a turné, ki fog rá vigyázni?? – nézett fel Pie.

- Megoldjuk… odébb van. Ne felejtsd el, h mi melletted állunk. 5 barát és két nagyszülő áll melletted, illetve még Ash szülei is.

- Nem! Ashley szülei nem tudhatják meg, h mi van vele, csak annyit, h elment.

- És mért ment el? – David.

- Mert… összevesztünk, de visszajön.

- Te tudod. – közbe havas eső kezdett esni.

- Kész… nem akarok visszamenni a villába, Mat-re vigyáznak a többiek.

- Ok, gyere, lelökünk pár sört. – javasolta Dav, majd beültek egy közeli kocsmába.

Hajnalig haza se mentek, a többiek addig gondoskodtak Mat-ről. David és Pierre, pedig jól berúgtak.

Így a másnap reggeli ébredés megvolt.

- Hol voltatok?? – kérdezte Jeff a két kanapén alvótól.

- Itt is… ott is… - nézett fel holt kómásan és másnaposan David.

- Te hülye, nem azt mondtuk, h itasd le, hanem, h menj utána! – Chuck.

- Ok. – dőlt vissza Pierre vállára.

- Mi a fene?? – nézett fel Pie is, totál másnaposan.

- Mi az Pierre, most már te is olyan leszel, mint Ash, bebaszol és elhanyagolod a fiad??!! – teremtette őt le Seb.

- Neem… télleg hol van Mat??

- Milly-vel alszik, mert voltál szíves itt hagyni. – Jeff.

- Azt hittem szívesen vigyáztok rá??

- Igen, de akkor nem, ha te elmész bebaszni. Ha már Ashley elment, akkor legalább te ne legyél hülye!! – Chuck.

- CSssss… ne ordíts, Mat még alszik, ezt higgadtan is meglehet beszélni. – jött le Milly.

- De ha egyszer ezek ketten ilyen hülyék??!!

- Seb, fékezd magad! – Milly.

- Pierre, Mat vár, szedd rendbe magad, mert mi nem fogjuk a gondját viselni, ha ilyen vagy! – Jeff.

- Jól van már, faszom, egyszer rúgok be és nem naponta, és most hirtelen összedől a világ??!!

- Igen, össze, mert ezt nem csinálhatod!

- Okok! Megyek már. – állt fel Pie nagy nehezen, a fürdő felé vette az irányt, így már szebb volt, amikor kijött, evett, aztán Mat is felébredt és vele foglalkozott, igaz, h alig bírta nyitva tartani a szemét.

- David, azt hittem azért mentél Pierre után, h beszélj vele, nem azért, h elmenjetek vedelni?! – Chuck.

- beszéltem is vele, 15 percen keresztül, elmondta, h mi baja van. Én meg helyre tettem, aztán mondta, h nem akar hazajönni, erre mondtam, h gyere, legurítunk pár sört, amiből több lett, mert kibeszéltük a dolgokat.

- Ok, de ez így nem jó. Mat-nek most különösen nagy szüksége van az apjára. – Seb.

- Tudom, ok.

Az elkövetkezendő 2 napba se volt túl vidám a hangulat, Pierre szomorú volt, mert elmentem. De legalább nem magát okolta, mégis én is éreztem, h hiányzom neki. Lassan elkezdtek kicsit stúdiózni a srácok, ami mindenkire jó hatással volt. Olyankor Milly vigyázott a kicsire. De ettől függetlenül sokat voltak együtt Pie-vel.

9 nappal az után, hogy elmentem már mindenki jól volt, Pierre is. Valahogy megszokták, h nem vagyok ott reggelente, és nem veszekszem, és élet is volt.

- Ma este, gyerekek buli! Az egyik discoba jó buli lesz! – lengette meg a kezét vidáman Jeff.

- Ok, ki jön?! – nézett körbe Seb.

- Én tuti, itt az ideje lelazulni. – mondta Chuck. – Ugye te is jössz szívem? – ölelte át Milly derekát.

- Ne haragudj, de nekem nincs kedvem.

- Akkor én se megyek…

- De igen, menj csak, én elleszek. Nem kell mindenhova együtt mennünk.

- Ok, de akkor jót ne halljak rólad. – mosolyodott el Chuck, majd megcsókolta.

- Rólam csak jót hallani…

- Tudjuk.

- Srácok, én se megyek… - Pierre. – Mat-el maradok.

- De Milly tud rá vigyázni, kan bulit tartunk. – mondta David.

- Vigyázok rá. – mondta Milly.

- Okés, de nekem nincs nagy kedvem, úgyh hamarabb haza jövök.

- Ok. – elmentek ez után felöltözni, aztán pár perc múlva indultak is a discoba.

Jó sokan voltak, folyt a pia, zene, meg sok jó nő volt, ami most épp kapóra jön Jeff-nek, Seb-nek és David-nek, reméljük a másik két jó madárnak nem.

Ittak whiskyt, koccintottak, leküldtek pár koktélt, elszórakoztak. Jeff-ék becsajoztak, bár biztos nem komoly kapcsolatra, mert olyat ritkán találni ilyen helyen. Patrick is átjött később, ők berúgtak Chuck-al, Pierre is elvolt, ő is táncolt pár csajjal, de nem volt semmi komoly. Aztán olyan fél 1 körül hazament.

- Szép estét! – köszönt egy kicsit hangosabban Pie, amikor hazaért.

- CSsss… Mat már alszik. – jött le Milly az emeletről.

- Azt hittem, már te is?!

- Nem, nincs kedvem, nézem a tvt fönn. És te, hogy-hogy itthon?

- Mondtam, h nem maradok sokáig.

- Berúgtál? – Milly.

- Nem, ittam egy kicsit, de nem. És tudod, mihez lenne kedvem?

- Mihez?

- Inni egy kis bort… iszol velem? – Pierre.

- Mért ne?!

Majd Pie előkeresett valami jó bort, Milly csinált egy kis pop-cornt és felmentek a kis nappaliba tvt nézni, meg dumálni, megittak ketten egy fél üveg bort, amitől szimplán jó kedvük lett, de nem rúgtak be tőle. Aztán áttértek a nagy beszélgetésekre, pontosabban egy kis lelkizésre. Igen csak jól eldumálgattak együtt.

- Köszi, h ilyen rendes vagy. – mosolyodott el Pie, majd feltámasztotta a fejét, mert félig feküdt.

- Mármint? – nézett fel Milly is.

- Mindig vigyázol Mat-re…

- Ez csak természetes, neked is kell egy kicsi kikapcsolódás.

- De neked is.

- Én tegnap voltam egy csomót srácokkal, meg Chuck-al. – Milly.

Közbe megint elterelődött a téma, méghozzá a régi vicces történetekre, amiket régen műveltek a srácokkal, meg még akkor, amikor nem ismertük mind egymást.

- Emlékszel, amikor Torontóba elhoztuk annak a nyanyának a házából a cuccaidat és mindenki tök bepánikolt, mert eltévedtünk a lakásba. – röhögött Pierre. – Mi is volt az a nő?

- Hentes. – nevetett Milly.

- És Jeff felakadt egy bokorra xD

- És amikor, azt hittük, h zombi járvány van, mert egy nő feküdt a kertbe. – röhögött Milly.

- Hát az nagyon komoly volt, Seb találta ki, h zombi…

- Azt közbe meg csak egy drogos buli volt a közelbe. xD – Milly.

- Nagyon hülyék voltunk… - nevetett tovább Pie, de már nem bírta könnyek és fetrengés nélkül, ahogy Milly se, így már félig egymáson fekve nevettek.

- Most is azok vagyunk.

- Igen, nem sokat változtunk az óta.- vigyorgott tovább Pierre, majd magához húzta Milly-t és megcsókolta. Először Milly nem tudta mire vélni a helyzetet.

- Pierre… nekem ott van Chuck. – tolta el magától.

- Szereted?

- Igen, nem tehetem vele…

- Hát tényleg. – csókolta őt meg ismét, ez ellen már Milly se tiltakozott, Pierre-nek kevés csaj tud ellenállni.

Majd Pierre hátra döntötte Milly-t, és úgy cirógatta végig a hasát. Közbe lekerült Milly toppja a kanapé és a kis dohányzó asztal közé. Pierre, pedig szép erotikusan elvolt ott…

- bor… és ez a dolog így tetszik. – nézett fel Pie, majd megcsókolta Milly-t, felkapta őt, majd szépen a saját szobájába, ment vele, azaz, ami az enyém és Pierre-é, még a bort is behozta. – Kérsz? – ivott belőle.

- Aha.

Majd megcsókolta, mert így is lehet érezni a bort. Közbe Milly került fölülre és levette Pie ingjét, meg a pólót, ami alatta volt. Pierre keze, pedig haladt dél felé, majd ismét hátra fordította Milly-t.

- Ez így kényelmesebb… vagyis nem, mert valami nyom. – nézett Pie Milly gatyájára. Majd szépen lerángatta róla, mert feszítővas kellett hozzá. – hmm szép rózsaszín, csak nem Chuck-nak vetted??

- Ő még nem látta, ma vettem délelőtt. – mosolyodott el Milly, majd magára húzta még jobban Pie-t, közbe az övével kezdett játszani, h ki tudja kapcsolni, majd kínzó lassúsággal lehúzta róla, és kicsit több erőfeszítéssel a hátára fordította és a hasára ült.

- Nyomsz… - tolta őt lejebb Pierre, hogy pont oda üljön. Most Milly szórakozott el vele egy kicsit, persze mindent kínzó lassan és erotikusan, h Pierre vágyai az egekig menjenek. – tetszik neked ez az édes-keserű játék? – vigyorodott el, majd emelte a fejét, h megcsókolja, de Milly nem hagyta.

- Még szép… - folytatta tovább. Majd Pie megelégelte és kicsit erőszakosabban fordította őt a hátára és ugyanazt csinálta vele, amit Milly. Csak neki könyebb dolga volt.

Milly át akarta karolni a nyakát, de Pierre nem hagyta, mert a kezeit nem erősen, de leszorította az ágyra. Majd szép lassan lekerült a fehérnemű… végül hagyta neki, h ő vegye le róla a bokszert és pontpontpont.

A végén, pedig Pierre lihegve mászott le Milly-ről.

- Elfáradtál?? – Milly.

- Dehogy, ez még csak a kezdet volt. – mosolyodott el, majd kitakaródzott, mert melege volt és magára húzta Milly-t. – Te fogsz mindjárt elfáradni. – mondta lihegve.

Pár perc múlva, pedig télleg Milly fáradt el, de Pierre még toppon volt.

- Harmadik menet? – még alig fejezte be, de már megint mászott.

De ennek a végén már ő is érezte, h az ez utáni szép alvást kéne már folytatni.

Milly kicsit felöltözött, meg Pie is felkapott egy bokszert, aztán így aludtak el egymáshoz bújva.