Pierre és én megint nem tudtuk levenni egymásról a szemünket. :P A disco, pedig állati volt, egy kis bárpult, mögötte a falon világító pálmafák, egy tánctér, kis bokszok, hogy le lehessen ülni.

- Mit iszol? – kérdezte tőlem rögtön Jeff.

- Metaxa-cola.

- Hmm. Jól kezded. – mosolyodott el Seb.

- Figyuzzatok, mi hozzuk a piát, ti meg csapjatok le egy asztalra. – mondta Pierre, majd Jeff és Seb elmentek a pulthoz. Mi meg David-el és Chuck-al, leültünk egy bokszba.

- Állati ez a hely. – David.

- Igen, ez az egyetlen hely itt, ami úgy megfog, bejártuk a világot, de ez a hely. – magyarázott Chuck.

- Különleges? – én.

- Igen.

- Mond csak, így ügyvédi szemmel, mennyit érhet egy ilyen hely?? – David.

- Még nem vagyok ügyvéd. – mosolyodtam el. – és ez nem tartozik a munkakörömbe.

- Jaa…

Közbe a srácok meghozták a piát.

- Fenékig. – osztotta szét Seb a piákat. Majd minden lehúzta.

- megyek még egy körért. – Jeff.

- Ok. – bólogatott mindenki egyetértően.

A második kör után már jobban éreztük magunkat, persze mindenki mást ivott.

- Gyerünk táncolni! – fogtam meg Pierre kezét, majd húztam magam után.

- Dee…

- Nem kell ahhoz sokat inni, hogy tudj táncolni. - vigyorodtam el. Majd megfogtam David-et is, először a pulthoz mentünk sörért, aztán elrángattam őket táncolni. Télleg nem voltak táncbajnokok, de legalább táncoltak. És velem is táncoltak. Majd a többiek is csatlakoztak, nem hittem volna, hogy mind odajönnek majd táncolni. De elvoltak, közbe, pedig piáltunk folyamatosan. Aztán, amikor már elég készek voltunk elmentünk a pulthoz még egy kis piáért, de valamin úgy röhögtünk, h sorba összeestünk a pult előtt.

Aztán úgy fél kettő körül visszatámogattuk Seb-et, meg Chuck-ot a hotelba, mert túlzottan benyomtak. A többiekkel még lehetett közlekedni.  

Elmentünk valami casinóba, hát az nagyon komoly volt, főleg, hogy részegek voltunk.

Valamikor hajnalba értünk vissza a hotelba. Gyors zuhanyzás, aztán alvás.

Reggel Pierre karjaiban ébredtem, hogy cirógatja a vállam.

- Jó reggelt szépség. – mosolyodott el.

- nem vagyok szép, reggel.

- Szerintem, igen.

Még egy bő órát elpihengettünk.

- Kajálunk valamit?? – Pierre.

- Igen.

Majd rendeltünk valami reggelit. Kajáltunk, közbe tök jól elvoltunk, akár csak egy szerelmes pár.

- Héé oh!! – esett be egyszer David.

- Szia Dav, kopogni nem tudsz? – én.

- Oh elnézést. – majd kiment kopogott és visszajött. – Héé oh! Mizu srácok?

- Lökött vagy. – Pierre.

- Ez nem újdonság nevettem. – majd felkeltem.

- csak nem megzavartam valamit? – David.

- De épp reggelizünk, ha észre vetted, most hogy lakjak jól?! – Pierre.

- Etesselek? – ült le az ágyra Dav, majd elkezdte zabálni a kajánkat.

- David, te nem ismered a telefont, rendelj magadnak?! – én.

- Elcsórósodtam Rachel… - mutatta a zsebeit. – elhagytam a bankkártyát.

- Grat. – Pie. – és legalább letiltattad?

- Le, am azért jöttem, hogy nem láttátok-e?!

- Sajna nem. – én.

- Van másik… otthon. – hát igen, david ezek után se fog nyomorogni vagy éhezni.

- A többi emberpalánta?

- Seb és Chuck döglenek, Jeff meg lement valami szőke nőcivel úszni.

- Nocsak. – vigyorgott Pierre.

- És jó? – én.

- Micsoda? – nézett értelmesen David.

- Biztos nem a víz hőmérsékletére érti. – nevette el magát cinikusan Pierre.

- A csaj… - mondtam fejcsóválva, h Dav, hogy lehet ennyire értelmes.

- Nem tudom, szerintem jó. De menj és nézd meg, ha érdekel.

- Ok, úgyis ez volt a tervem. – dobtam le magamról a köntöst, persze alatta póló és sort volt, de még így is majd kiesett a szemük, különösen Pierre-nek. Majd mentem felvenni a fürdőruhám.

- Te, tudod, milyen disznó szerencséd van?! – David. – én az életem felét odaadnám, ha egy ilyen csajjal lehetnék egy szobába, mint Rach, meg vele aludni…

- Tudom, nekem is tetszik.

- Akkor mért nem lendültél még akcióba?

- Nem is tudom… szóval hogy szerinted helyes lenne?! – Pie.

- Most ugratsz?

- Nem de…

- Pierre épp te mondtad, h nem a testvéred, ha akarnád, akkor se lehetne az. Meg amúgy is, mért épp veled van egy szobába, alig lehet levakarni rólad.

- Úgy van. – jött be Jeff is köntösbe.

- Hát te, hol a nő?? – Pie.

- Elment zabálni, majd találkozom vele. Am most Rachel-ről van szó?

- Igen. – bólogatott David.

- Hát meg kell hagyni kicseszett jó nő lett belőle. – Jeff.

- Jah, ez a hülye meg még nem vadászta le. – David.

- Családban marad, ne aggódj. – röhögött Jeff.

- Hülye… - nevetett Pierre is. – sose tekintettük egymást családtagnak.

- Tudjuk. – Dav.

- Ezt ő mondta? – ült le Jeff.

- Igen, meg én is neki.

- Az tök jó…

- Micsoda? – jöttem ki a fürdőből, immár megfésülködve, fehér köntösbe.

- Buli folytatásról volt szó. – rögtönzött David, h ne legyen feltűnő, h rólam beszéltek.

- Mért nem volt elég az este?

- Élni kell, szívem. – kelt fel Pierre is, majd ment a fürdőbe gatyát cserélni.

Persze tudtam, h nem erről beszéltek, David nem füllent elég jól.

- Aki utoljára marad, az fizeti a szállást! – kezdett el rohanni lefelé Pierre.

- Szenyó!! – kiáltottam utána, majd Jeff-el és David-el egymást lökdösve rohantunk utána. Ő gyorsan hívta a liftet, és le is ment vele, mi nem értünk oda. Így maradt a lépcső, kiabálva meg egymást lökdösve rohantunk le a földszintig, néhány ember kijött a szobájából a nagy hangzavarra. A portás, meg épp állított volna meg minket, h nyugodjunk meg, de úgy elsuhantunk mellette, h a jó, hogy a berendezés nem repült utánunk.

Addig lökdösődtünk persze, a még keresztül nem estünk 1-2 dolgon. Pierre már ott volt, épp vette le magáról a köntöst és beugrott a medencébe. Aztán jött Jeff, ő is beugrott. Én meg még David-el hadakoztam. De aztán nyertem, mert meglöktem őt.

- Ez nem ér, meglökött!!

- Hát haver vesztettél. – vigyorgott Jeff, miközben a medencében pancsolt.

- Elhagytam a bankkártyám. – vigyorodott el David is.

- Mert pancser vagy. – röhögött Pierre, erre Dav-nek se kellett több, beugrott ő is és elkezdte fojtogatni Pie-t.

- Télleg megérdemled. – úsztam oda én is.

- De hát mért?! – nézett csalódott fejjel, és sírós kutyus szemekkel.

- Mert ilyet találtál ki… - David.

- Persze, mindig engem bántanak.

- Jajj babuci, gyere ide a jó Jeffy bácsi, megvigasztal. – húzta őt magához Jeff.

- Te nem hagyjuk őket kettesben? – böködtem meg Dav vállát.

- De ok.  Te meg jössz az én ölembe. – húzott magára.

- Héé!!! Nem vagyok buzi! – kiáltott oda Pierre, majd jött is oda és felvett a nyakába xD kis féltékeny.

- Én se!!! Gyere David…  - ölelte meg jeff David-et.

- Jeff a homokozó kinn van a játszótéren. – nevettem.

- Most megöllek! – nevette el magát, majd addig taszigálta Pierre-t, meg addig csimpaszkodott, a még engem le nem lökött.

- Anyád majom volt? – jött föl Pie a víz alól.

- Nem, ember…

- Pedig azt hittem, h tőle tanultál így csimpaszkodni.

- Ki tudja, lehet, csak adoptálták. – röhögött Dav, majd ő is le lett gyilkolva. Mi után mind 3an egyformán megöltük egymást, elmentünk valamit kajálni a büfébe.

Végül Seb és Chuck is felkeltek, „enyhe” fejfájással. De hála nekünk elfelejtették, h másnaposak.

- Mit csinálunk este? – Seb.

- Alszunk. – Chuck.

- Még mit nem! Visszamegyünk Montrealba, pia party lesz az Altraisba. – Jeff.

- Így fejben tartod? – én.

- Persze.

- De akkor hogy marad hely a neveknek és a születésnapi dátumoknak? – vigyorgott Seb.

- Az külön winchesteren van. – Chuck.

- Jaja.

- És estig mit csinálunk? – én.

- Baszunk. – Pierre.

- Hülye. – vigyorodtam el, bár ez cseppet sem volt vicces.

- Használunk gumit, ok?!

- Kivel akarsz te most dugni?

- Hát… - vigyorodott el sunyin.

- Velem nem fogsz.

- Ki jön casinózni? – Chuck.

- Én! – kiáltott fel Jeff.

- Skacok, mi lenne, ha 4kor találkoznánk itt fenn, és akkor elindulhatnánk haza?! – javasolta Dav.

- Rendben. – értettünk mind egyet.

- Én megyek szaunázni, meg ilyenek. – indultam el.

Majd rögtön a nyomomba David és Pierre.

- Várjatok meg, én is megyek!! – rohant utánunk Seb.

Lenn a szaunába egész jól elvoltunk, bár Pierre előbbi beszólásaira mérges voltam.

- Ez állati. – terült el Seb.

- Jah, legalább kiizzadod a piát. – Dav.

- Legalább jut hely az estinek.

- Jaja.

Eltelt vagy másfél óra, amikor david és Seb kimentek, mert nem bírták.

- Most haragszol? – ült hozzám közelebb Pierre.

- Mire? – kérdeztem kicsit flegmán.

- Az előbbire, tudom, h bunkó voltam, de csak poénkodtam.

- Állati vicces volt, mondhatom. – fordultam el.

- Naa… tényleg ne haragudj. – nézett rám kutyus szemekkel, ami kivételesen nem hatott meg.

- Megyek úszni.

- Én is. – jött utánam, mint egy pincsi kutya.

- Ennek mi baja van? – nézett utánunk Seb, miközben ők is a medencében áztatták magukat.

- Biztos punci kell neki. – vont vállat David, majd szerzett magának valami koktélt.

Én úsztam vagy 3 hosszt, Pierre úszott utánam. Aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek a kondiba futni egy kicsit. Azt is csinálta velem, ellipszis trénert is csinálta (olyan, mint a lépcsőzés, a gyengébbek kedvéért) már kezdett hulla lenni.

- Te most a kutyám vagy? – néztem rá, amikor ismét fürdőruhába voltam és mentem napozni.

- A még nem bocsátasz meg, addig veled leszek…

- Ajj szegény én. – vigyorodtam el. – a wc-re is utánam jössz? – mentem be a női wc-be.

- Igen. – jött utánam. Majd hirtelen minden csaj kisietett a klotyóból. – mikor bocsátasz meg? – kérdezte miközben én a klotyón voltam, ő meg a falnak támaszkodott.

- Szerezz 2-2 koktélt, meg mekis kaját… aztán majd meglátom. – jöttem ki.

- Ez nem ér, am is csak poén volt. – Pierre.

- A fele a tiéd a kajának meg a piának. És te mondtad, h jössz utánam. – vigyorodtam el.

- De azt nem, h ki is szolgállak.  

- Ez extra.

- Rendben, majd lerendezzük másképp. – vonult el. Én meg kimentem a szabadtéri medencéhez napozni. Hamarosan visszajött kajával, meg koktélokkal. Majd leült mellém napozni. Mire megkajáltunk, megjelent Seb és David.

- Ti itt kajáltok, és nekünk nem szóltok?! – Seb.

- Ez csak két személyre szólt. – én.

- Jövünk mi is napozni. – David.

- Rátok fér.

Kis idő múlva elkezdtem unatkozni, szal fürdés után indulni akartam fölfele.

- Megyek én is. – Pierre.

- Ok. - majd felvettem a köntösömet. – aki utoljára ér fel, az rak rendet! – majd elkezdtem rohanni, mint egy őrült, Pierre köntösét ellopva.

- HÉ!!! – kiáltott fel, majd elkezdett utánam rohanni.

- Kérem, ne rohanjon! – állította meg a recepciós Pie-t, miközben én a liftre vártam. – és tartsa be az illemszabályt, köntösbe menjen a medencéhez és…

- Jól van, majd betartom. – kezdett el rohanni felém. Majd én beszálltam a liftbe, de ő neki is maradt ideje beszállni. – mért csórtad el a köntösömet? – kérdezte miközben mentünk fölfele a 14.re.

- Azzal én időt nyerek. – mosolyodtam el, majd odaadtam neki.

- De még nincs vége…

- Tudom.

- Kis gonosz vagy. – Pie.

- Valamibe meg kell, h verjelek.

- A medencébe már kaptam eleget.

- Nekem kevés volt. – vigyorodtam el.

- Nekem is. – mosolyodott el, persze nem esett le, h mire gondolt. Mert magához húzott és megcsókolt. És akkor esett le, hogy arra célzott, h keveset volt velem.

Közbe eltoltam magamtól.

- Mi a gond? – nézett a szemembe kérdően, közbe, pedig fogta a derekamat.

- Csak, hogy…

- Megérkeztünk. Verseny? – vágott közbe.

- Aha. – válaszoltam magamon kívül.

- Oké. – majd bele húzott és meg se állt az ajtónkig, egy nagyit majdnem elsodort közbe. Aki mérgelődni kezdett. Én meg szépen, gondolkodva és magamon kívül odasétáltam.

- Nyertem! – Pierre.

- Aha. – vettem elő a szobakulcsot, majd észbe kaptam.

Benn nem szólt egy szót se, csak elkezdett nassolni valamit, én meg elmentem átöltözni. Majd leültem a tv elé, ő is felöltözött meg ilyenek.

- Rendet rakunk együtt?? – dobta le magát mellém.

- Ok. – néztem rá.

Nem volt nagy kupi, de a srácok itt is garázdálkodtak, meg mi is. Neki estünk összepakolni, meg rendet csinálni. Majd amikor végeztünk és fetrengtünk az ágyon, épp akart valamit mondani, amikor megjött David és Seb.

- Négy óra van, mi a fasz van?! – Seb.

- Höh?? – néztünk rá mindketten, állati értelmes fejjel, mert totál nem voltunk képben.

- Látom, ti is a holdról jöttetek…

- Mi baja van?? – nézett Pierre David-re, hátha az tud valami értelmeset mondani.

- 4re beszéltük meg, h találkozunk és megyünk haza.

- Jaa… - esett le mindkettőnknek.

Vártunk vagy fél órát, amikor jeff és Chuck is méltóztattak megérkezni.