Egy kis koszos, és sötét szobában ébredtem. Furcsa álmom volt. Egy temető, és Seb ott állt egy kis halmocska mellett. És a kereszten a név…egy vérrel írt név…Ashley Hopper…azaz én. Meghaltam?? Neem, az nem lehet!! És Seb…milyen szomorú a képe…egy kést vesz elő. Fröcsög a vér, az ő vére, ami értem ont…és összeesik…nagyot sikítottam, aztán felébredtem.

Csak álom…csak egy rossz álom volt!!- nyugtattam magam-, de hol vagyok?? És miért tiszta vér a felsőm??

Egy alak lépett a sötét szobába, és megszólalt:

- Jól aludtál baby??

Csak bámultam az alakra, aki egyre közelebb jött, és a helységben lévő kis ablak gyatra fényénél lassan kirajzolódott az arca.

- Adam…?!- néztem rá tétován.

- Igen baby, én vagyok, Adam, a régi ex…

- De Adam, téged sittre vágtak, nem…?!

- Ohh hogy emlékszel rá, milyen rendes tőled…am kiengedtek jó magaviseletért-, mondta Adam, és a kezébe vette az arcom

- Hazudsz!!- húzódtam el tőle.

- Na jó, megszöktem, most jobb?? Eljöttem érted, hogy újra együtt lehessünk!!- nyúlt a kezem után Adam, de én elhúztam.

- De Adam, én már nem akarok együtt lenni veled, én már nem szeretlek, asszem ezt egyszer már megbeszéltük, és különben is, van egy nagyon jól működő kapcsoltatom, boldog vagyok, és most szépen engedj ki innen-, mondtam nyugodt hangon, de a szívem a torkomban dobogott.

- De akarsz!! Ha nem szeretsz engem, akkor megöllek!! Szeretned kell!! Tudom, együtt vagy avval a sztárnak titulált cirkuszi majommal!! De hidd el, mi boldogok lennénk együtt!!- Adam.

- Nem Adam!! Eressz el!!- én.

Ekkor megcsörrent a telóm, a zsebemhez nyúltam, és kivettem, de Adam kikapta a kezemből.

- Ashley nem akar beszélni veled, ő már az enyém, és hagyjál békén minket!!- mondta a telóba Adam.

- NEE, SEB!! NEE, SEGÍÍTS, NEM SZERETEM ŐT, GYERE EL ÉRTEM!!- visítottam torkom szakadtából. 

- Ashley?? Ott vagy??- hallottam Seb hangját, de Adam kinyomta.

- Miért csinálod ezt?? Tudom hogy szeretsz!!- szorította meg Adam a karom.

- Nem Adam!! Hagyjál békén!!- sírtam el magam.

- Jó…hát jó, te akartad így baby…!!- mondta Adam, belökött a sarokba, és kiment.

*közben a srácok a parton*

- Beszéltél vele?! Mit mondott?? Hol van??- támadta le Chuck Seb-et.

Seb meg csak ott állt, és nem vágott semmit. Nem tudta, hogy most az a férfihang mondott igazat, vagy a háttérből hallatszó sikításnak higgyen, mert abban biztos volt, hogy az az én hangom volt.

- Seeeb!! Mondj már valamit!! Hahóó!!- húzogatta Seb arca előtt David a kezét.

- Nem tudom…ott van ő…valahol, meg az a…izé az a valaki…- dadogta Seb.

- Ebből most nem tudtunk meg sokat…egy kicsit érthetőbben??- Pierre.

- Ashley valami pasival van valahol, a srác azt mondta a telóba, hogy szeretik egymást, hagyjam őket, de a háttérből Ashley sikította ennek pont az ellenkezőjét…- Seb.

- És kinek hiszel jobban, Ash-nek, vagy valami hülye faszinak, akit nem is ismersz??- Jeff.

- Igaz, meg kell találni Ashley-t!!- Seb.

- Szuper, és mindezt hogyan akarod megvalósítani?? Nincs semmi, aminek a nyomán elindulhatnánk!!- ült le Chuck, és a kezébe temette az arcát.

- Héé, nézzétek!!- mutatott David a földre- ez nem Ash pulcsija??

- De-de…és ez itt mellette vér…nézzétek, arra folytatódik- mutatott Pierre a vérnyomokra.

A srácok elindultak a vérfoltok nyomán, de közben esni kezdett…

- Basszameg, siessünk, különben mindent elmos az eső…- Jeff.

Tehát futni kezdtek, de már késő volt…az utcáról az eső lemosta a vért.

- És most??- kérdezte David, miután megálltak.

- Ha van valami 5leted, szívesen meghallgatjuk…- Chuck.

Én közben sikítoztam, kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifért, bár nem hittem, hogy ezzel valamit is elérek, max csak annyit, hogy Adam bejön, és belém rúg, mint az előbb…

A srácok meg csendben álltak az esőben.

- Halljátok??- kapta fel a fejét Seb- ez ő!!

- Én nem hallok semmit…- Jeff.

- De-de!! Maradjatok csendben egy kicsit!! Énis hallom- Pierre.

Eszeveszett iramban rohanni kezdtek a hang felé.

- Innen jön- állt meg Chuck egy kicsi sötét ház előtt.

- ASHLEY!! ITT VAGY??!!- kiabált be Seb.

- SEB!! SEB!! SEGÍTS!! ITT VAGYOK BENT!!- kiabáltam vissza, amilyen hangosan csak tudtam, de Adam jött be, betömte a szám, és berugdalt a sarokba.

Seb még mindig kiabált, de nem tudtam válaszolni. Nem sokkal később Adam jött vissza, az arcán maszk, a kezében kés, hátán egy hátizsák.

- Gyere, indulunk- rángatott fel a földről, és a kést a torkomhoz tette.

Kisétált az ajtón, maga előtt tolt engem, a kés a torkomon.

A srácok döbbenten néztek.

- Engedj el…kérlek Adam!!- nyöszörögtem.

- Szeretnéd, mi baby?? Ez a kis barátod mi?? –bökött Seb felé- Ide se mer jönni, csak áll ott szerencsétlenül, és ha rossz kislány leszel, végignézi, ahogy kinyírlak!!- Adam.

Ahogy Adam ezeket mondta, lepergett előttem az egész eddigi életem, és hirtelen fájdalom hasított a szívembe, ahogy eszembe jutott, amit ma este a parton gondoltam. Hogy hogyan fog kinézni a gyerekünk…de ha Adam megöl, akkor nekünk nem lesz egyetlen egy gyerekünk sem…Istenem, miért teszed ezt velem?! Csak egy nyarat kaptam arra, hogy boldog legyek, és most ez összetörik, mint egy tükör, ezer apró szilánkra?? A könnyeim között Seb-et néztem. Teljesen olyan volt az arca, mint az álmomban. Az a szomorú arc…akkor hirtelen éreztem, hogy tennem kell valamit!! Ha nem teszek, Adam megöl, ha meg igen, és mégsem jön be, akkor is megöl…sokat nem veszíthetek, most vagy soha!! Hirtelen egy jól irányzott rúgással kirúgtam Adam alól a saját lábát, ő elesett, én meg még éppen időben bújtam ki a kezei közül. Seb-nek se kellett több, amint a kés már nem volt a torkom közelében, nekiment Adamnak. Seb, Chuck, Pierre és Jeff elintézte Adamot egy időre, David meg hívta a zsarukat. Én csak remegve álltam ott, és úgy éreztem, összecsuklik a térdem. David még elkapott, mielőtt a földre zuhantam volna, és átölelt. Amikor a rendőrök és a mentők megjöttek, Seb-et alig tudták leszedni Adam-ről, még akkor is a fejét verte.

Adamnak betört az orra, és eltört az egyik karja, Seb fejét össze kellett varrni, és a többiek is tele voltak kék-zöld foltokkal meg véres sebekkel. Nekem meg a tarkómon volt egy nagy seb, amiből a vér folyott végig az úton, ahogy Adam ide vonszolt. A srácokat elvitte a rohammentő, csak David maradt ott velem, minket a rendőrök vittek be a kórházba. Egész úton sírtam, és görcsösen kapaszkodtam David karjába. Amikor megérkeztünk a kórházba, ellátták a sebemet, utána meg lementünk a srácokhoz a váróba, mert őket már bekötözték meg mit tom én mit csináltak velük, de már naon vártak minket.