Eltelt 8 év az óta. Persze Pierre nem mondott le a fiáról. Megbeszéltük, h ugyanúgy találkoznak, Pierre néha elviszi magával. A gyerek, pedig oda volt érte.

2010. tavasz.

Én már fél éve egy új pasival éltem. (Michel) Seth, pedig már 10 éves volt.

Michel és én épp vacsorázni voltunk, egy luxus étterembe, mert megkérte a kezemet.

- Michel… szerinted, Seth mit fog hozzá szólni, h feleségül megyek hozzád? – én.

- Ne aggódj, biztosan megérti, nagyfiú már.

- Igen, de tudod milyen nehezen tudta azt is elfogadni, amikor hozzánk költöztél. Még a mai napig is traktál vele, h mért nem az apjával vagyok együtt.

- Pierre, egy barom… neki fontosabb volt a zene, meg az idióta bandája. – csókolt meg Michel. (persze azt hozzá kellett tennem, h Pie-vel már nem voltunk rosszba, csak egyszerűen nem voltunk együtt. Még szerettük egymást, csak nem tartottuk életbe ezt a lángot)

- Lehet. – bólogattam, csak h Michel nehogy féltékeny legyen, vagy valami. Michel, egy 30as, barna hajú, jó kiállású, egész helyes pasi volt.

Persze boldogok voltunk együtt. Hamarosan fizettünk és mentünk haza. Seth-re babysitter vigyázott. Este 10 volt, kivételesen megengedtük neki, h fenn maradhasson. Róla elég annyit tudni, h nagyon hasonlít Pierre-re. Eleven, kicsit szófogadatlan kis srác, de nagyon aranyos és jó lelkű. Persze Michel-t nem igazán szereti, és nem is nagyon fogad neki szót. De fél tőle egy kicsit, mert könnyen begurul, persze még sose bántotta őt, v valami.

- Hát te… legalább fürdeni elmehettél volna?! – néztem végig Seth-en, mert farmerba és pólóba feszített a babysittere mellett a kanapén.

- Kelly (babysitter) legalább neked lehetne annyi eszed, h elküldöd fürdeni. – Michel.

- Megmakacsolta magát. – vont vállat Kelly.

- Marha jól végzed a dolgod, h egy ekkora gyereket még a fürdőszobába is képtelen vagy elküldeni. Még egy ilyen és többet nem is kell jönnöd.

- ok. Bocsi. Menj fürdeni Seth. – kelt föl Kelly.

- okéoké, nem kell lökdösni! – vonult el Seth. Kelly inkább a gyerek barátja volt, mint a babysittere, de vigyázott is rá egybe. Éreztem, hogy Seth-nek több szüksége lenne az apjára, a srácokra, vagy egy testvérre. De nem akartam több gyereket. Kelly hamarosan elment, Seth meg visszajött a nappaliba.

- Seth, gyere, ülj ide hozzánk. – húztam magunkhoz a kanapéra a gyereket.

- Mért, mi van?

- Kicsikém… ugye szereted Michel-t?? – néztem a szemébe, majd Michel arcát fürkésztem, h mit reagál.

- …

- Seth ugyan… nem kell szégyellned magad, az se baj, ha nem túlzottan szeretsz. Az a lényeg, h kijövünk egymással és, h hamarosan még közelebb fogunk kerülni egymáshoz. – Michel.

- Mért?

- Mert sok időt fogok veletek tölteni.

- Kicsim, Michel megkérte a kezem, feleségül fogok hozzá menni, és egy család leszünk. – mosolyodtam el. Mire Seth távolabb húzódott tőlem, az arcán a megdöbbenést vettem észre. Majd értetlenséget, végül megvetést. Mintha az gondolná, „hogy anya, még is hogy képzelsz ilyet”.

- De minek?? – nézett ránk értetlenül, pedig értette.

- Mert szeretjük egymást. – Michel.

- Apát talán már nem szereted?? – Seth.

- Nem. – jelentettem ki, ami nem volt teljesen igaz.

- De…

- Nézd Seth, én leszek az új apád, akár tetszik, akár nem! – jelentette ki Michel.

- Nekem már van apukám!

- Mostoha apukád lesz. – mosolyodtam el.

- megyek aludni, álmos vagyok. – indult fel Seth, minden szó nélkül. Mindketten fölkísértük, betakartam, majd puszit adtam neki. Michel pusziját most nem fogadta szívesen.

Majd mi is mentünk a szobánkba.

- Szerintem, nem vette túl nehezen. – én.

- Majd megérti, azt is elfogadta, h én ide költöztem. Csak nem értem őt, h mért ilyen, mintha Pierre ellenem hangolná, vagy valami.

- Ugyan… adj neki időt! – feküdtem le.

- Mást se teszek… - mondta kicsit halkabban Michel.

- Még gyerek, meg kell értened.

- Rendben.

Másnap reggel korán keltünk, mert dolgozni kellett mennünk.

- Seth, ugye tudod, h én nagyon szeretem anyádat és téged is?! – nézett rá Michel, amikor én fölmentem.

- Biztos.

- Mond csak, Pierre szokott neked rólam beszélni??

- Mért kéne, h bármit is mondjon rólad?! – Seth.

- Csak érdekelt. És mit szólsz az esküvőhöz?

- Semmit. – sütötte le a szemeit, ez már tegnap is kivehető volt, h nem örül.

- Nézd, tudom, h úgy érzed, el akarom tőled venni anyádat, és h ez után minden változik, vagy h kevesebbet lehetsz apáddal. De ez nem így lesz. Pár hónap múlva esküszünk, és elvárom tőled, h megadd a kellő tiszteletet nekünk.

Seth épp vissza akart valamit szólni, de csöngettek.

- Hurrá, itt van apa!!! – ugrott fel, majd ajtót nyitott.

- Szia kisöreg. – kapta őt fel könnyedén Pierre. – hogy vagy??

- jól, és te?? Hova megyünk, meddig lehetek veled, srácok??

- Nyugi Seth… hagy kapjon apád levegőt. – Michel. – hello Pierre. – fogott vele kezet. – nahát új Audid van, bejött az élet mi?! – Michel próbál vele bratyizni, de sose szerették egymást.

- Igen új… - válaszolt kissé flegmán Pie, mert semmi köze hozzá. – ezzel megyünk Montrealba. – nézett a gyerekre Pierre.

- Juhhéé, van benne jó zene, ülhetek elől?! – Seth.

- Persze. – bólogatott Pie. – szaladj a cuccodért, meg szólj anyádnak.

- ok. – rohant föl Seth.

- Szóval, jól elvagy?? – Michel.

- Igen, mért te talán nem vagy jól, v Jane túl szeles neked?!

- Nem… épp nagyon jól elvagyunk. 3 hónap múlva esküszünk.

Pierre ekkor lelkiekben kissé lement hídba.

- Hát gratulálok. – fogott vele Pie kezet, de csöppet se érdekelte, inkább az érdekelte, h velem mi van.

- Seth meglehetősen nehezen fogadta, talán beszélhetnél vele. – Michel.

Erre Pie diadalmasan elvigyorodott.

- Nos ez nem az én dolgom, nem én veszem el Jany-t (dzséni), és nem én élek vele. Ezt neked kell megoldanod. – Pie. Örült, mert ismét győzelmet aratott. Michel eddig nem vált be Seth-nek, mint 2. apa. És nem is tekinti annak. És ezekkel a lépésekkel csak vágja maga alatt a fát.

- Jövök!! – rohant lefele Seth a lépcsőn egy táskával, ami dübörögve ment utána. Meg én is lejöttem.

- Állj csak meg! – állította őt meg az ajtóba Michel, majd kivette a zsebéből a két csokit, meg a táskájából az egyik zacskó csipszet, úgy, h csak egy maradt neki.

- Az, az enyém én vettem!! A saját pénzemen! – nézett fel rá Seth.

- Majd meg tanulod normális dolgokra költeni a pénzedet! Ezek károsak! – Michel.

- Ugyan már Michel, nem fog bele halni, add neki vissza! – én.

- Nem! Nem azért adjuk neki az aprót! – mondta kissé ingerülten Michel.

- apa… - nézett könnyes szemekkel Pierre-re a gyerek, majd hozzá bújt.

- Majd én veszek neked. – guggolt le elé Pie, majd rákacsintott.

- megyünk McDonald’sba?! – örült meg Seth.

- Úgyis éhes vagyok. – mosolyodott el Pierre, majd Seth elköszönt tőlem, Michel-től nem. Aztán leléptek.

- Elképesztőek!! – csapta be az ajtót Michel.

- Mi bajod van??

- Az hogy ez az idióta élvezi, ha keresztbe tehet nekem!! Én próbálom rendre és fegyelemre tanítani a gyereket!! Ő meg teljesen elrontja a hülyeségével! Seth makacs és kezelhetetlen mindig, ha az apja itt van! Elegem van!! Egyszer még nagyon meg fogja szívni!!

- Nyugodj már meg! – szóltam rá kicsit hangosabban. – Seth-el semmi baj nincs, csak 10 éves, mit vársz tőle. Ennyi idősem mi is nassolni valót vettünk a pénzünkön. És Pierre nagyon jól bánik vele!

- Szerintem meg egyáltalán nem!

- De igen!

- Oh már értem, akkor biztos én bánok vele rosszul! – Michel.

- Én ilyet nem mondtam, csak azt, h kicsit lehetnél vele lazább.

- De nem hiszem el, h nem fogjátok fel, h akkor sose lesz belőle ember. Én legalább próbálom rendre nevelni.

Jobbnak láttam nem vitatkozni, úgyis úgy gondolja, h neki van igaza, szóval mind1.

Közbe Pierre és Seth végeztek a kajálással a mekibe.

- Milyen ember ez a Michel?? Jól bánik veled?? – Pierre. Miközbe Montreal felé hajtottak.

- Hát… - gondolkozott el Seth. – hülye, és mindig veszekszik velem.

- Mért??

- Mert szerinte rossz gyerek vagyok.

- De nem bántott ugye?? – Pie.

- Nem.

- És mit szólsz hozzá, h veletek lesz?

- semmit, nem szeretem őt! És nem akarok vele lenni. Inkább veled. – Seth.

- Ez nagyon aranyos kisfiam. – simizte meg a buksiját Pierre. – de tudod, h anyád nem engedné.

- Sajnos. – szomorodott el Seth.

- Majd én adok neked pénzt. – Pie.

- Télleg??

- Persze. – mosolyodott el Pierre.

Az út hátra levő részébe nagyon jól elvoltak egymással. Montrealba érve a srácok egy csomó ajándékkal várták Seth-et, videojátékkal, plüssel, autókkal, sütivel.

Seth mindig nagyon jól érzi magát velük, mert kényeztetik, mindenhova elviszik őt, és mindent megvesznek neki. Nah nem mintha mi nem vennénk meg neki mindent, de Michel nem akarja őt elkapatni. Elmentek vidámparkba, állatkertbe, ahol jó sokat nevetett a srácok hülyéskedésein.