Másnap nem volt nagy szám, a srácok elmentek egy kicsit stúdiózni. Addig Pat volt velem, ő is elrángatott fodrászhoz, meg körmöshöz. És végig is várta velem, milyen rendes ő is. Hogy ennyi mindent megtesz, hogy visszazökkenjek. Fodrász egy kis rózsaszín melírt, meg barnát rakott bele, a körmösnél meg egy virágos mintát csináltattam.

Sil is átjött dumálni velem, meg főzött nekem, meg a srácoknak. Ron is volt, mint mindig.

De aztán elfáradtam, szóval elaludtam, immár altató nélkül.

- Jól fejlődik. – mondta Sil a srácoknak. – Ron szerint is.

- Az, tök jó. – örült meg Seb.

- Csak kifáradt. - Pat…

- Az egyértelmű… ennyi elég neki bőven, majd szép fokozatosan változni fog. – Sil.

- Hamarosan még jobban lesz, és akár bulizni is jöhet velünk. – David.

- jaja. – bólogattak egyetértően a srácok. Majd Sil hazament, a srácok viháncoltak még. Amit én is halottam, mert a nyugtatóm, meg a stresszoldóm nem nyom el annyira, mint az altató. Azt is éreztem, amikor Pierre mellém feküdt és megcsókolta a nyakam, amitől kirázott a hideg :P majd tovább aludtam.

Másnap reggel a srácok nyitottak be röhögve, meg bepörögve, amiből párnacsata lett.

- Rántotta odalenn. – Jeff.

- Attól vagytok ilyen hülyék? – nevetett Pie.

- Ki tudja mi volt benne. – Seb.

- Mért te nem ettél? – én.

- Én müzlit ettem. – rángatott ki minket az ágyból, lementünk kajálni, majd rendbe szedni magunkat.

Épp a fürdőbe voltam és a hajamat vasaltam, amikor bejött Pierre és átölelt.

- Tegnap szép lettél. – nézte meg a hajam, meg felemelte a kezem, h lássa a körmeim.

- Neked meg jó illatod van. – fordultam felé.

- Ez az a parfüm, amit te vettél nekem. – nézett mélyen a szemembe, majd megcsókoltuk egymást. Felüdítő érzés volt őt magamhoz szorítanom. – Szeretlek. – mosolygott rám újra, majd vadul a falhoz nyomott, persze nem úgy h fájjon. Felemelte az egyik combom, majd végig simította… csak bugyi volt rajtam meg egy póló. Aztán újra csókolni kezdtük egymást, majd teljesen felkapott az ölébe, a lábam, átfontam a dereka körül. Majd úgy vitt a szobánkba (ami jelen pillanatba a miénk, de alapból Jeff-é lenne) Ugyanebben a pózban az ágyra dőlt velem. Majd levette rólam a pólót és én is róla, így összeért a bőrünk. Aztán kissé feltüzelve fordultunk egyet, h én kerüljek fölülre, a mellkasától egészen a bokszere mentéig végig csókoltam. És már kezdett még jobban tűzbe jönni ő is, amikor visszafordított a hátamra és melleim között elszórakozott. Egyre szenvedélyesebb volt, a keze meg haladt dél felé, meg az enyém is. Majd lekerültek a fehérneműk is és egész jól elvoltunk, hol így, hol úgy. Pár tüzes csók kíséretében. Nem tudtunk egymással betelni, majd ismét a hátamra fordított, amikor már nagyon közel voltam a dolgokhoz és akkor estünk még jobban egymásnak.

- Bírod még? – lihegett a nyakamba.

- Igen. – fordítottam őt a hátára, majd én kerültem fölülre. Kis idő múlva lihegve másztam le róla.

- Nem voltam durva? – emelte fel a fejét.

- Egyátalán nem. – elég vadul sexeltünk.

- Jó, folytathatjuk. – fordított ismét más pózba, majd ismét elvoltunk, egyre hosszabb időket.

Majd a sikeres menetek után lihegve dőltünk egymásra.

- Huh… ez… nem lenne rossz minden este. – vigyorgott rám.

- Még meglátjuk. – nyomtam neki egy csókot. Majd egy darabig élveztük az utána lévő kellemes pillanatokat.

- Tudni akarod mi történt?? – hasaltam félig rá, a fejem meg a mellkasán volt, erősen vert még mindig a szíve.

- Mármint akkor?

- Igen.

- Persze. – cirógatta a vállam.

- Benéztem apuhoz, miközben dolgozott, elmentünk egy jó étterembe kajálni, jó volt a hangulat, bulizós hangulat volt. Aztán elmentünk egy Pub-ba is, ahol CSAK én ittam alkoholt, ő nem. Hazafele menet, pedig tök jól beszélgettünk, amikor elkezdett szakadni az eső. Közbe halkan jazz szólt, apum imádta… - itt megálltam a mondattal egy kicsit, mert féltem, h könnyezni fog a szemem. – a megengedett sebesség 80 volt, apum annyival ment, nem voltak annyira rosszak a látási viszonyok. Majd jött egy beláthatatlan kanyar, ahol lassított, csak nem annyira. És egyszer csak megjelent egy fehér furgon, amit egy pasi vezetett. Abba a sávba, ahol mi mentünk, egy alagútból jött ki. Majd apu kiáltott egyet, h úristen és félre próbálta rántani a kormányt… fékezve, de már túl közel volt. És pont szemben csattantunk… ez után már csak arra emlékszek, h apu nyög mellettem én meg félig ébren voltam még. Láttam, h szenvedett… nem jöttek ki a légzsákok, csak nekem. Aztán csak annyit mondott, h nagyon szeret, én meg mondtam neki, h én is őt, aztán a kezeim között meghalt… Pár perc múlva, pedig emberek szaladtak a kocsihoz, én itt már alig voltam magamnál. A furgonban nem volt senki, utolsó emlékem a vezetőjéről, hogy egy állati nagy vágás van az arcán, ami vérzik. A tűzoltók kiszedtek a kocsiból, közbe hallottam, h mondták a rendőrök, h a furgonból eltűnt az ember. Majd, h sokkos állapotban vagyok és kórházba vittek. Kaptam valamit… és elaludtam, amikor felébredtem, anyu volt mellettem. Nem szólt semmit csak átölelt, majd odébb állt. Én meg hiszti rohamot kaptam, majd az egyik orvos elmondta, h apum meghalt, amit nem teljesen fogtam fel a sokktól. De amikor visszaemlékeztem, szörnyű volt. Magamat okoltam… a többi nap meg homályos kicsit…

- Ez borzalmas… - mondta Pierre, majd magához ölelt szorosan. – Nagyon sajnálom…

- Én is. – ez volt az első, h sírás nélkül el tudtam mondani az egész sztorit valakinek… és megkönnyebbültem.

- De itt mind veled vagyunk. – csikizett meg, amire elkezdtünk játszani, én meg sikítozni. Majd csak annyit hallottam, ha a srácok felvágtatnak, és megpróbálnak bejönni, de még, jó h bezártuk.

- Minden ok? – kopogtak be.

- Persze… kezelésbe vettem. – mondta nagy sunyisággal a hangjába Pierre.

- Képzeljük. – röhögött Jeff, majd lementek.

- Kezelésbe vettél? – néztem Pie-re.

- Igen… - mászott be a takaró alá, majd végig csókolta a combom. Meg elvolt velem, aztán én is vele.

- Szeretlek… - ugrottam pár perc múlva a lihegő Pierre hasára.

- Én is… - nevetett. – csak ne csikizz, kérlek. Nagyon jól elszórakoztunk, majd Jeff CDi közül válogattunk valami zenét is.

Közben lenn a srácok is elszórakoztak. Megcsillogtatták nagy szakácstudásukat és összedobtak közösen valami ebédet, amitől igaz, h a konyha olyan volt, mint egy disznó ól, de biztos ehető lesz, ha már ennyit tökörésznek vele.

- Ezek odafönn nagyon elvannak. – mondta David, miközben a spagetti tésztáját kóstolgatta, h elég puha-e már.

- Jaja, hisz Pierre mondta, kezelésbe vette. – Chuck.

- Képzelem. – vigyorgott Seb.

- Ugyan… tudod, h Pierre szereti őt. – mondta Jeff. – Sose láttam még ilyennek, h ennyire odalegyen egy csajért.

- Én se. – David. – És ha Rox-nak ez kell, h jó kedve legyen, h gyógyuljon, akkor csak örülni tudok.

- Úgy van. – helyeselt Chuck is.

- Tudjuk Seby, ez csak ilyen uncsi tesói féltés, hidd el, én is félteném, az uncsimat, meg a húgomat, meg bármilyen csaj rokonomat. Ha ilyen dögös lenne, és ha egy ilyen pasiért lenne oda, mint Pierre.