Pierre a konyhába volt, Jeff leült vetkőzni a nappaliba. Nem sztriptizelt, csak hideg van kinn és vastag kabát volt rajta. Chuck, pedig kiment a konyhába. David már figyelte őket fél szemmel, mert félt, hogy megint egymásnak esnek. Milly, meg próbálta Jeff-et faggatni, h miről beszéltek. De nem mondott egyelőre semmi, mindenki nagy csöndbe volt és várta az eseményeket.

- Chuck… - szólalt meg egyszer csak Pierre, miközben az üdítős dobozt szorongatta.

- Igen? – kérdezett vissza normális hangnembe.

- Sajnálom, én… én… nem akartam neked rosszat, de… ismersz, sokszor nem a fejem után megyek és Ashley is…

- Ashley-t hagyd ki belőle, azért ment el, h meggyógyuljon, majd akkor foglalkozzunk vele, ha visszajött. – Chuck.

- De…

- Semmi de.

- nem azt akartam mondani. Csak hogy, ne legyünk rosszba, akármi is történt. És Milly-vel se szakíts ilyen hülyeségek miatt.

- Szerintem, ez nem hülyeség, elég nagydolog, és ehhez mindketten kelletettek.

- Tudom. – Pierre. – de, te is megcsaltad Milly-t. – mondta ki félve, aztán meg is húzta magát, nehogy Chuck kijöjjön a sodrából.

- Az teljesen más! – mondta egy kicsit erőteljesebben Chuck, mire David és Jeff készültségbe léptek, ha megint le kell valakit fogni. – én nem a legjobb barátnőjével csaltam meg!

- Tudom, de azért nem annyira más.

- Ok, de ne prédikálj itt nekem, mert nem rólad mintázták meg a hűség szobrát, és ha rosszul döntök Milly-vel kapcsolatba, akkor úgyis rájövök. De téged is megértelek, Ash „elhagyott” egyedül maradtál a fiaddal, lehet én is így viselkednék… csak elfogadni nem tudom. – mondta immár higgadtan Chuck, így David és Jeff is visszaültek a helyükre, mert úgy néz ki, nem kell senkit se lenyugtatózni.

Ezzel be is fejeződött a beszélgetésük. Jöhetett Milly, és érdekes volt, mert Chuck magától ment oda hozzá, hogy beszéljenek, felmentek a kis nappaliba.

- Chuck, én nagyon… - Milly.

- Tudom, sajnálod, Pierre ezt mondta, szerintem hallottad. – Chuck.

- Igen, de tudnod kell, h Pierre nekem nem jelent semmit.

- Igen?

- Igen.

Persze ezzel Milly magát is becsapta, mert érzett valami vonzalmat iránta, ami azt jelenti, hogy jelent neki valamit.

- Ettől függetlenül én még mindig szeretlek. – Milly.

- Tudom.

- te már nem szeretsz?

- de szeretlek, csak nekem ez elfogadhatatlan, hogy… ez az egész.

- Én ezt értem, de…

- Nehogy azt mond, h én is megcsaltalak. – Chuck. – Pierre is ezt mondta.

- Hagyjuk már, h mit mondott Pie.

- Oké, csak úgy mondom.

- És akkor most mi van köztünk? – Milly.

- Hát… - kezdte volna el mondani Chuck, de Pierre feljött Mat-hez.

- Milly, majd beszélünk?! – nyalta meg a száját Pie, amit Chuck sikeresen félre értett.

- Persze, amint megbeszéltük a kettőnk közti dolgokat, azonnal viheted bAszélgetni, nehogy bármit elfelejts, mindjárt a tiéd!! – háborodott fel Chuck, mire Jeff és David is feldugták a fejüket.

- Chuck ne légy már hülye, szeretnék Milly-vel beszélni és ennyi!

- Neked ennyi…

- Chuck, hagyd már abba, nem beszélhetek a haverommal?! – Milly.

- Inkább szeretőddel.

- Miről beszélsz?

- Láttam, hogy nézett rád, biztos nem azt akarja megkérdezni, h hogy vagy, vagy, h megengedje-e neked a fürdővizet. – Chuck.

- Hát te hülye vagy. – ment Pierre Mat-hez.

- Te vagy egy hülye állat!!

- Chuck, megbeszéltünk valamit! – Jeff.

- Jah, jó, tudom. De akkor is… Milly, menj a drágalátos Pierre-edhez!! – állt föl Chuck, majd bement a szobájukba. – és egy ideig külön kéne aludnunk!!

- Chuck, mért nem beszélhetjük ezt meg normálisan??!! – háborodott fel Milly is.

- Nincs mit megbeszélnünk!

- DE van!!! De tudod mit?? Ok, megyek a drága Pierre-emhez, mert ő akármennyire is ki van akadva, ő normális!! – vonult el duzzogva Milly, kirángatott pár cuccot a szobájukból, majd lement a nappaliba.

Közbe haza jött Seb, Chuck rögtön rohant le hozzá, amikor meghallotta a hangját.

- Megyünk el valamerre, légy szíves! – Chuck.

- De most jöttem haza… - Seb.

- Nem baj, te neked már fel se kell öltöznöd, menjünk el!

- Jól vagy?

- Igen. – Chuck. (tintázni akar)

- Megint veszekedtetek? – Seb.

- Még mindig. – jegyezte meg Pierre, miközben Mat-el játszott.

- Pierre… - szólt rá David, mi szerint, jobb, ha csöndbe marad, mert ezzel csak „a nyaka körül feszíti a hurkot”

- Ok, menjünk. – mondta Seb, majd Chuck felöltözött, és leléptek.

- Ez eskü nem normális! – ment ki a konyhába Milly, majd meghúzta a whiskyt.

- Héé, ne igyál! – Jeff.

- Dee!

- De nem! – ment ki Pierre is, majd elvette tőle az üveget, de nem tette el, hanem itta ő helyette.

- Neked se kell inni! – szólt rá David.

- De!!!

- Ok, te tudod.

- Most hol a francba aludjak?! – Milly.

- Aludj nálam. – Pie.

- De hát Chuck…

- Épp haragba vagytok, akkor nem mind1, h hol alszol?!

- De ezzel lehet, még jobban alá rakjuk a parazsat… - Milly.

- Vagy nem, ha igazán szeret, akkor mérges lesz miatta, de egy szót se fog szólni. – Jeff. – elvégre ő dobott ki a szobából.

- Tényleg mit beszéltetek?? – Milly.

- Semmi különöset, csak tisztára mostam az agyát, h nem kell szétverni a legjobb haverját és, h mindenkinek vannak gyengébb pillanatai, ő is megcsalt téged. És igazat adott, de haragszik és csalódott. – Jeff.

- Aham.

Pierre közbe felment lefektetni Mat-et. Majd vissza a konyhába inni David-el, aztán Jeff és Milly is csatlakoztak. Kicsit megint izzott a levegő Milly és Pie között. Jó, h Chuck nem volt itt, mert már felrobbant volna.

Majd olyan éjfél körül, amikor már volt pia mindenkibe szépen lelépett mindenki aludni. Kivéve Milly-t és Pierre-t, mert megint egymásra találtak Pie szobájába. Fiatalok és hülyék.