*Vártunk vagy fél órát, amikor jeff és Chuck is méltóztattak megérkezni.*

- Mi a rák tartott ennyi ideig?? – háborodott fel Seb.

- Elbasztuk az időt. – Chuck.

- Az biztos, szó szoros értelembe, de várhattatok volna a még hazaérünk. – vigyorodtam el.

- Kabbe! – lökött meg finoman Jeff.

- Mehetünk haza? – Pierre.

- yah vol!

- Szuper…

Majd összeszedtük azt a kevés cuccunkat, ami volt, irány recepció, kijelentkeztünk. A recepciós valósággal fellélegzett, amikor kijelentkeztünk, mert mi voltunk a legzajosabb vendégek, de kivételesen nem kellett semmit se kifizetnünk, mert nem törtünk össze semmit. Rendeztük a szállásért a pénzt, meg a szobaszámlát, aztán mehettünk isten hírével.

- Mivel menjünk? – Jeff.

- Taxival?! – én.

- Nee, inkább vonattal. – Chuck.

- Rendben. – majd kimentünk az állomásra, leültünk és vártuk a vonatot. Eltelt bő 20 perc, amikor még semmi se jött.

- Mi van már?! – állt föl David.

- Jó ötlet volt… - nézett lenézően Seb Chuck-ra.

- Kabbe! Majd jön vonat!

- Nem érünk rá reggelig. – vigyorodtam el.

Közbe Jeff elment a közeli hamburgereshez. Majd visszajött egy nagy adag hamburgerrel.

- Köszi, hogy megkérdezed, hogy nekünk is hozz-e valami! – Pierre.

- Nincs mit.

Pár perc múlva megérkezett a vonat, gyorsan felszálltunk rá, aztán leültünk. Persze Seb és David nem tudtak egymástól nyugton lenni. Mi csak röhögtünk rajtuk, a többi utas meg csak lesett…

Pierre, Chuck és én egymás mellett ültünk, Chuck épp zenét hallgatott, és Pierre épp mondani akart valamit.

- Ami a… - de nem tudta befejezni, mert Jeff beugrott Chuck ölébe.

- Ezek rohadt gyilkosok, engem is meg akarnak ölni!! – röhögött jeff.

- Menj már a halál faszára rólam. – Chuck lökdösi el Jeff-et, mi meg röhögünk.

- De ezek gyilkosok, molesztálnak!!

- Kapd már be a faszomat, akkor is szállj le rólam. – vonyított Chuck, én meg úgy röhögtem, hogy Pierre ölébe feküdtem, az utasok megbotránkozva néztek. Pierre meg rám dőlt és úgy röhögött. Közbe Seb elkezdte piszkálni Jeff-et.

- Mássz le rólam!! – ugrott föl végül Chuck, mire Jeff elé térdelt.

- Védj meg!

- Engedj el!! – már neki is folytak a könnyei a röhögéstől. Erre Jeff letépte Chuck-ról a gatyát. Mire ő bele rúgott egyet.

- Tessék ezt abba hagyni!! – jött oda a kalauz.

- chucky… - Jeff.

- Neem!!!

Közbe Seb és David egyfolytában piszkálják Jeff-et.

- Na jó, szálljanak le a vonatról!

- De.

- Most, mindannyian! – állította fel David-et, meg Seb-et a kaller. – gyerünk, vagy rendőrt hívok!

Jeff-et és Chuck-ot is lezavarta a vonatról, pont állomás volt.

- Maguk is! – jött oda hozzánk, mi közben mi még mindig a könnyeinket törölgettük és röhögtünk.

- De most mért, nem csináltunk semmit?! – nevettem.

- Zavarják az utasokat!

Majd mi is leszálltunk.

- Ez nagyon nagy buli volt… - röhögött David.

- Jah kurvára. – Chuck próbálja magára kötni a gatyáját.

- Na és most? – fordult felénk Jeff.

- Ne gyere a közelembe! – fordult el Pierre.

- Nyald ki a seggem!

- Te az enyémet. – ezeknek se kellett több, jól megkergették egymást.

- Éhes vagyok. – Seb.

- Halj éhen, kibasztak minket egy ilyen szeméttelepre miattatok. – néztem rá megvetően. Valami külvárosi részen voltunk, de semmi nem volt, csak egy telefonfülke.

- Ha Jeff nem vonyít, mint egy kurva, akkor még a vonaton lehetnénk. – Chuck.

- Ok, inkább David, menj és telefonálj, ott egy fülke. Hívj 2 taxit, azt menjünk a fenébe. – Pierre.

- Mért pont én?! – háborodott fel Dav.

- mert te kezdted az egészet, miattad basztak le a vonatról! – Chuck.

- Ez a hülye meg folytatta, senki se kényszeríttette, hogy vonyítson a vonaton, mint akinek tépik a haját!

- Srácok, majd otthon szidhatjátok tovább egymást, menjetek telefonálni! – szóltam közbe, mert ha ezeken múlik, akkor holnap reggelig, azt fogják vitatni, h ki a hibás. Majd David elment telefonálni, de legalább 10 percbe telt, mire megállapítottuk, hogy hol vagyunk. Szerencsére a taxik hamar jöttek. Otthon, pedig mindenki hazament, este 7kor találkozunk.