Lent a váróban a srácok már vártak engem és David-et.

- ISTENEM HUGI, JÓL VAGY??!!- rohant oda hozzám Chuck és jó szorosan megölelt.

- Ashley!!- ugrott fel Jeff is.

- Héé kislány, nincs semmi baj??- Pierre.

- KICSIM!!- rohant hozzám Seb, felkapott, körbe forgatott, és miután letett, jó hosszan megcsókolt. Ezek után el se engedtem Seb kezét, és még mindig ez kicsit sokkos állapotban voltam.

- Gyertek, menjünk- mondta Chuck, és otthagytuk a kórházat. Jó volt haza érni, de aludni, vagy egyáltalán lefeküdni senki se tudott, tehát összegyűltünk a nappaliban.

- Ki a fene ez az Adam??- Chuck.

- A gimi első évében jártam vele, aztán szakítottunk, közben sitten is volt, és még mindig nem heverte ki a dolgot- mondtam, és megint elsírtam magam, és még jobban Seb-hez bújtam.

- Ne sírj, most már nincs semmi baj- puszilta meg a homlokomat Seb, és letörölte a könnyeimet.

- Honnan volt annyi bátorságod, hogy kirúgd Adam lábát??- Jeff.

- Tudod Jeff, amikor Adam bejelentette, hogy meg akar ölni, a szemem előtt lepergett az életem, mint egy film, és a másodperc töredéke alatt átgondoltam a lehetőségeimet. Az egyik az volt, hogy meg se mozdulok, és hagyom, hogy Adam kicsináljon, a másik meg az, hogy megpróbálom leszerelni, ami ha sikerül, akkor éljen, happy-k vunk, ha meg nem, akkor ugyan úgy megöl, mintha nem csinálok semmit. Szóval úgy gondoltam, hát nem vesztek sokat. Úgy éreztem, tennem kell valamit, mert ha nem, talán akkor látlak titeket utoljára…- mondtam, de a mondókám vége könnyekbe fulladt.

Ők meg tök areek voltak, egész éjjel dumáltunk, aztán olyan hajnali 4-5 körül mindenki szépen elszunyált.

Megint csak szörnyű álmom volt, egy sivatagban voltam, Seb előttem állt kb. 10 méterrel, de akárhogy is futottam, mintha egy helyben álltam volna. Aztán megjelent Adam egy pisztollyal a kezében. Nyúltam, hogy kiverjem a kezéből, de ő csak vigyorgott, és Seb homlokához rakta a pisztolyt. Én meg csak rohantam, de mintha minden egyes lépéssel csak távolabb kerültem volna. Akkor Adam meghúzta a ravaszt, a pisztoly eldördült, én egy hatalmasat sikítottam, és felébredtem. A szívem hevesen vert.

- Mi a baj kicsim?? Álmodban össze-vissza kapálóztál, és nem bírtunk felébreszteni…- fogta meg a kezem Seb.

- Csak rosszat álmodtam…- mondtam halkan, és végig húztam a kezem Seb homlokán ott, ahol az előbb…vagyis álmomban Adam meglőtte.

- Adam…az álmomban…téged…vagyis egy izé…volt nála…egy izé…pisztoly…- kezdtem el össze-vissza hablatyolni, a srácok meg csak néztek rám, nagy értelmes fejjel.

- Hagyd most Adam-ot, ez már a múlt. A tegnap már nem számít, csak a ma, és csak mi ketten- húzott az ölébe Seb.

Én meg a mellkasára tettem a fejem, és hallgattam, ahogy dobog a szíve. 

Nagyban ott ülünk, csend van, csak Seb szívét hallgatom, és hirtelen egy éles visítás töri meg ezt az idilli képet.

- ÁÁHH TE HÜLYE KÖCSÖG, ADOD VISSZA MOST AZONNAL??!!- hallatszott fentről David hangja, utána valaki szaladt le a lépcsőn, aztán egy hatalmas puffanás, és utána síri csend.

- Éltek még??- kiabáltam ki nekik.

Semmi válasz…Seb-el kimentünk megnézni, hogy ki zúgott le a lépcsőn, hogy mi baja van David-nek, és hogy mindenki él-e még.

David karba tett kézzel durcásan állt a lépcső tetején, Chuck a lépcső alján feküdt.

- Chuck…?! Élsz még??- bökdöstem meg Chuck vállát.

Erre kinyitja félig a szemét, rámnéz: igen élek, de ha David kérdezi, akkor meghaltam- mondta halkan Chuck, és visszacsukta a szemét.

- Nah hát ennek sincs kint mind a 4 kereke…- morogtam magam elé- David, mi a bajod, miért kellett úgy sivítani az előbb??- néztem a lépcső tetején durcásan álldogáló David-re.

- Elvette…- jelentette ki David durcás hangon, és majdnem el mű-bőgte magát.

- Édes kis szívem, mit vett el, és ki??- kérdeztem tőle türelmesen.

- Chuuuck!!- bőgte el magát David (persze csak mű volt az egész xD)

- Jahj David baba, mit vett el az a ronda Chuck bácsi??- kérdeztem tőle, és alig bírtam visszatartani a röhögést.

- A kedven boxejjem!!- nyafizta David.

Erre Chuck felugrott, és rohanni kezdett, kifelé a kertbe, David meg utána, minket meg fellöktek, úgy ahogy kell…xD.

- ADD VISSZA!! MOST RÖGTÖÖÖN!! CHUUUCK!!- sikoltozott David, közben rohant Chuck után.

Mi meg feltápászkodtunk, kiálltunk a teraszra, és néztük, ahogy a 2 barom szaladgál, körbe-körbe…xD.

Azok ott nagyba rohangálnak, Pierre éppen jön ki, Chuck meg nem vette észre, csak rohant, és telibe nekiment Pierre-nek, azután elterült a földön.

- Köszi Pierre, hálám örökké üldözni fog!!- ment oda Dav Pie-hez, miután visszaszerezte a gatyáját.

- Jáhj, utol ne érjen!!- kezdett el rohanni Pierre.

Éppen Jeff jött ki, és értelmes fejjel nézett Pierre-re, aki fel-alá rohangált a kertben…xD.

- Ennek mi a baja??- nézett ránk.

- David hálája elől menekül…- Seb röhögve.

- Miivan??- Jeff, még értelmesebb fejjel xD.

- Chuck elcsórta David szarját, azt Chuck nekiment Pierre-nek, és kinyiffant, most ott rohad a fűben, David meg megköszönte Pie-nek, hogy Chuck nekiment, és azt mondta, hogy örökre üldözni fogja a hálája, és most Pierre az elől menekül…- magyarázta Seb.

- Ahha…- mondta lassan Jeff, és látszott a fején, hogy nagyba dolgozik az agy-helye, hogy megértse, hogy mi a xar folyik itt…xD.

- Segítsééég!! Utolért!!- rogyott térdre Pierre a fűben.

- Mi ért utol??- Jeff még mindig nagy értelmes fejjel.

Pierre nem válaszolt, csak elterült ott a fűben…xD. Mi Seb-el egymáson fetrengtünk a röhögéstől, Jeff meg állt ott a nagy értelmes fejével…xD.

Jól elvoltunk ottan össze-vissza fostuk magunkat a röhögéstől, meg majd megfulladtunk, de még élünk. Egyelőre…xP. Aztán Chuck kitalálta, hogy menjünk el fürdeni.