- Nem ugrunk be vásárolni egy kicsit??- állt meg David egy pláza előtt.

- De, menjünk!- lelkesedtem.

- Muszáj?!- húzta az orrát a többi srác.

- Neeem, David nem megyünk be ketten?- kérdeztem.

- Ok- monda Dav, majd elköszöntünk a srácoktól, és bementünk.

- Figyelj Sissy, igazából mondani akarok valamit!- állított meg David egy kicsit félreeső sarokban. De mivel csak kíváncsian lestem rá, ő folytatta-, egy kis meglepetést szerveznénk Pierre-nek, ugye május 9.-én van a szülinapja. 

- Mesélj, mit találtatok ki?

- Arra gondoltunk…- mondta Dav, itt vett egy nagy lélegzetet-, hogy elutazhatnátok pár napra! Kettesben…

- Oh de édesek vagytok!- mosolyodtam el.

- Mondjuk… a Maldív szigetek jó lesz?

- Mi az, hogy jó lesz?!- nevettem fel- drága David-em, ez iszonyat hülye kérdés volt! Ki ne örülne, ha elmehetne a Maldív szigetekre a pasijával kettesben?!

- Jó, csak kérdeztem… na de úgy terveztük, hogy mégis együtt ünnepeljük Pierre-t, hogy ti előre mentek, lesz egy hetetek édes kettesben, és utána megyünk mi is.

- Szuper!- mondtam fülig érő szájjal. Minden csepp vérem felforrt arra a gondolatra, hogy Pierre-el kettesben leszek egy hétig egy gyönyörű tengerparton, csak a hullámok, a homok, a napsütés és mi ketten…:D

- Úgy látom, sikerült a tökéletes meglepit kitalálni, nem?- vigyorgott David.

- Dede. Imádlak titeket!- öleltem meg- most, hogy ezt ilyen jól megbeszéltük, mehetünk vásárolni?!

- Nem bánom, menjünk!- sóhajtott Dav.

- Hé, én azt hittem, hogy te szeretsz vásárolni!

- Igen, de nem annyira, mint a csajok, csak a srácok közül én bírom a legjobban…

- Azért gondolom, Pierre nem lenne bánatos, ha elhoznám nekem fehérneműt választani, nem?- nevettem.

- Abba belemenne, ahogy ismerem!- nevetett Dav is.

Majd bementünk egy ruhaboltba, hogy újítsak egy kicsit a melegebb időkre való ruhatáramon. Farmer sortok, mini szoknyák, toppok, papucsok, bikinik… stb :)

- Minek ennyi ruha, Pierre úgyis mindet csak leszedi rólad!- sóhajtott David.

- Jaj menj már!- nevettem- félted a hitelkártyád, vagy mi?

- Hááát…

- Nyugi, úgysem engedem, hogy te fizess!

- De…

- Nincs de, jól kereső modell vagyok már!- böktem a ruha üzlettel szemben lévő újságosra, ahol egy csomó címlapon én virítottam, de most már nem voltak gonosz pletykák, csak ilyesmi szalagcímek voltak: A lány, akiről egykor csúnya pletykák keringtek, most híres modell! és Silvia Rocher az év felfedezettje! A híresztelések szerint, alig pár hét alatt világhírnévre tett szert!                  

- Na igen… most már duplán üldözni fog a sajtó titeket, egyszer Pierre miatt, meg miattad is, mert már te is beléptél a reflektorfénybe.

- Kösz, ne is örülj annak, hogy elértem az álmaim!- húztam fel az orrom durcásan.

- Nem azért mondtam!

- Szerencséd…!- mondtam fenyegetően, közbe nevettem.

- Jajj, most félek ám!- nevetett.

- Féljél is!

- Majd ha ráérek, beiktatom!- nézett az órájára David.

- Tee…!!- nevettem, majd kergetni kezdtem ott a ruhaboltba.

Végül a biztonsági őr, meg egy eladó odajött hozzánk.

- Legyenek szívesek abba hagy…- fogta meg az eladó a vállam, de amint meglátta az arcom, rögtön felismert-, oh bocsásson meg Miss. Rocher!- kapta le a kezét a vállamról.

- Semmi baj, mi kérünk bocsánatot, hogy felforgattunk itt mindent!- mondtam, majd a kezébe nyomtam 500 dolcsit.

- Ez igazán nem…- akarta vissza adni.

- Nem, nem, félig felforgattam az üzletét, tegye el! És ezeket szeretném megvenni- tettem le a pultra a nagy halom ruhát, amit Daivd-el kiválogattunk nekem. Majd fizettünk.

- Egy aláírást kaphatnék? A lányom bolondul a maga által reklámozott kollekcióért!

- Aha- vágtam ki egy fogkrém reklám vigyort, miközben az orrom alá dugott papírra felfirkáltam a nevem:

Silvia Rocher

Majd David-et még elráncigáltam cipőt venni, meg még pár dolgot, aztán haza mentünk.

- Várj!- kapta el a karom a bejárati ajtó előtt David- egy szót se róla Pierre-nek!

- Jaj ne nézz már hülyének, tudom, hogy a melgepiket nem szabad elárulni!- csattantam fel.

- Jó, jó, csak biztos akartam lenni benne- mondta, majd bementünk.

A srácok nagyba veszekedtek épp, hogy mi legyen a vacsi.

- Helló!- ugrottam egyenesen Pierre nyakába.

- Ohh legközelebb is mehetsz David-el vásárolni, ha utána a nyakamba ugrasz!- nevetett, közbe kémlelte a szép belátását… *hihi*

Majd csókolózni kezdtünk.

- Ne üdvözölj már ilyen lelkesen, még jó hogy mi is itt vagyunk…- morgott Jeff, de a srácok leintették.

- Hagyd már, olyan aranyosak!- súgta neki Seb, és vigyorogva kisomfordáltak, kettesben hagyva minket.

- A srácoknak egyre több jó szokásuk van!- nézett körbe Pierre miután befejeztük a csókcsatát- hamarabb is rászokhattak volna, hogy néha békén hagynak minket!- vigyorgott.

- Ne aggódj, leszünk mi még kettesbe eleget!- mosolyogtam sejtelmesen.

- Valamiről nem tudok?- nézett rám csodálkozva.

- Ne aggódj, nem maradtál le semmiről! Vagyis semmi olyanról, amit tudnod kéne…- csókoltam meg, ő meg annyiban hagyta.

 Eltelt hamar az a pár nap, ami még az indulásig volt, már számoltam a perceket is, vártam már nagyon-nagyon…:D