*Előzmény*

- Tudjuk Seby, ez csak ilyen uncsi tesói féltés, hidd el, én is félteném, az uncsimat, meg a húgomat, meg bármilyen csaj rokonomat. Ha ilyen dögös lenne, és ha egy ilyen pasiért lenne oda, mint Pierre.

*Jelen*

- Mi van velem?? – jelent meg egyszer csak a lépcsőn Pie, egy szál bokszerbe.

- Semmi… - hallgattak el a srácok.

- Tudom, hogy tökéletes, meg szép vagyok, de már van barátnőm… bocsi. – vigyorodott el Pierre.

- Oh, a fenébe. – nevetett Chuck.

- Az egódat is Rox-tól tanultad? – David.

- Szerintem, azt nem kell neki tanulnia, tudja magától is… nézz csak rá. – vigyorgott Seb.

- Meg Rox, szerintem, amúgy se olyan egoista, mint te. – Jeff.

- Nem kell őt félteni. – Pierre. – Mi ez az illat?? – nézett körbe.

- A srácokkal úgy döntöttünk, hogy feldobjuk Roxy-t. – Chuck.

- Meg engem. – Pie.

- Te nem vagy depis. – Seb.

- Legyek???

- NEE!!! – kiáltották mind egyszerre.

- Tudjuk, milyen hülye vagy olyankor, rosszabb vagy akkor, mint egy havi bajos nő. – nevetett Dav.

- Nem baj. – ment a hűtőhöz Pierre, majd kivett egy kis szőlőlevet. – Megyek, megitatom a csajomat.

- Csak nehogy félre nyeljetek. – röhögött Jeff.

- Én nem te vagyok! – ment fel Pie.

Pár perc múlva, pedig lejöttünk kajálni. Majd már épp esnénk neki enni, amikor valaki csöngetett.

- Hello. – nyitott ajtót Jeff.

- Szia, Rox itt van?! Lynette vagyok.

- Itt, gyere be.

- Sziasztok! – jött be Lyn.

- Sziaa!! – ugrottam fel, majd megöleltem.

- Nocsak, látom már sokkal jobban vagy… ha ilyen hatással van rád ez a társaság, akkor én is beköltözöm. – mosolygott Lynette.

- Ok. – vigyorodott el David is.

- Vicc volt, de látom, pont rosszkor jöttem.

- Ugyan, kajálj velünk! – mondta Jeff, majd hozott neki is kaját, meg tányért.

- Lynette, hidd el, még így is nehéz. – néztem rá, miközben Pierre átölelt. Nagyon ragaszkodó lett a drága :) – az, hogy ilyen vagyok, az mind csak a 2 féle gyógyszer, a srácok, meg Pierre hatása.

- Meg a délelőtti… - kezdte el mondani Chuck, csak Seb oldalba bökte. - … szóval a délelőtti alvás… - vigyorodott el. Mire mind alig bírtuk visszatartani a röhögést.

- Meg aztán Pierre se lehet annyira rossz, ha ilyen hatással van rád. – Lyn.

- Ugyan, néha meg tudnánk ölni. – nevetett Seb.

- Csak még nem bújt elő belőle a kisördög. – én.

- Persze, mert pár perce kitombolta magát. – vigyorgott Jeff, majd elkezdtünk enni.

- Te minek tanulsz Lynette? – David.

- Állatorvosnak.

- Az jó, akkor majd ha Pierre megvadul elvisszük hozzád beoltatni. – nevetett Chuck.

- Kösz haver, én is szeretlek, tudtad?!

- Igen.

- Ne magadból indulj ki, mert én nem vagyok vad. Csak néha. – kacsintott rám.

Jól eldumálgattunk egy csomó ideig, még pókerezetünk is. Majd Lyn és én kimentünk sétálni egy kicsit a parkba.

- Jó fejek a srácok. – állapította meg Lynette.

- Igen, tudom. Annyira rendesek és örülök neki, hogy ilyen barátaim, és ilyen pasim lehet, még anyum se törődött velem ennyit, na és Seb is…

- Hát igen, egyszer mindenki megtalálja a jót. Persze, ha ezt pár nappal előbb még többet magyarázom neked, akkor még a végén megölsz.

- Azt azért nem. – öleltem meg a nővérem. Majd még elbeszélgettünk, meg ittunk jégkását. Majd egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy fekete pólós, farmeros, baseball sapkás ember ül egy tőlünk nem messze lévő padon, és csak bámul.

- Mi a baj Rox? – kérdezte Lyn, mert észre vette, h idegesebb lettem.

- Az a pasi mért néz engem szerinted?? – mutattam a szememmel feléje, h ne legyen feltűnő.

- Nem tudom, biztos valami hülye turista… szard le. – húzott el Lynette.

De pár perc múlva ismét észre vettem, h a közelbe van és néz.

- megint itt van… - ültem le.

- Nyugi, elintézem. … Héé mi van??? Mit koslatsz utánunk, kell valami???!!! – indult meg feléje fenyegetően Lynette. Mire a pasi elsietett.

- azért lehet, nem kellett volna ennyire durván. – nevettem.

- De igen, biztos valami beteges barom volt, aki azzal tölti a sok szabad idejét, h kukkolja az embereket.

- Lehet.

Közbe visszaindultunk Jeff-hez, összefutottunk Ron-al is, aki mondta Lynette-nek, h jól haladok. Egész nap tők jól elvoltunk, még ki mentünk a medencébe fürdeni is. David és Lyn, pedig összebarátkoztak… mi több, valami sexuális fellángolás lehetett köztük.

Pierre-vel épp a medencébe csókolóztunk, amikor megpillantottam egy embert az első kertben a kapunál, aki minket nézett. Baseball sapka, kék fölső.

- Nézd kukkolnak. – mutattam a kapu felé. Persze ez megrémisztett, h megint láttam valakit, aki minket néz. Lehet követnek?!

- Biztos valamelyik perverz szomszéd… - vigyorgott Pierre, majd odaintett neki egy ilyen „húzz a picsába” intést, erre lelépett.

Este hamar elaludtam, ez a nap, fárasztó volt nekem. A többiek DVD-t néztek. David és Lynette, pedig elhúztak egyik vendégszobába. Persze Jeff kijelentette, hogy Dav ne kenje össze az ágyat. xD

Ennyi erővel nekünk is mondhatná Pie-vel, mert mi már többet sexeltünk Jeff ágyába, mint saját maga xD

Másnap reggel kicsit korábban keltem Lyn miatt, David is fenn volt, a többiek meg még aludtak.

- Nah, én megyek… köszi, h itt lehettem veletek. Majd még talizunk. – puszilta meg David-et. Én meg kikísértem.

- Éss, mi lesz még David-el?? – néztem rá.

- Hát még nem tudom, tudod, h az előző pasim miatt nem igazán vágyom hosszú kapcsolatra. De megbeszéltük, h ha bármikor találkozni akarunk, akkor hívjuk egymást Dav-el.

- Angolul szeretők lesztek?? – mosolyodtam el.

- Hmm… lehet. – széles vigyor. – Majd találkozunk, most Torontóba megyek, de majd hívlak.

- Ok. – majd adtunk egymásnak puszit, Lynette lelépett. Én meg összeszedtem a reggeli újságot. Amikor megpillantottam egy kék pólós, baseball sapkás alakot, aki figyelt engem. Inkább gyorsan bementem. Majd leültem a konyhába és gondolkodni kezdtem. – Vajon, ki a fene lehet ez, lehet követ… vagy ismer, vagy a srácok valami fanatikusa. Nagyon érdekes, v csak paranoiás vagyok…

- Mi a gond?? – jött oda David, miközben müzlit zabált, de a tej kifolyt a száján.

- De undi vagy. – nevettem el magam.

- Bocs… szóval?!

- Pár napja állandóan látok egy faszit… aki követ és azon gondolkodtam, h ki lehet, az előbb is itt volt.

- Komolyan? – nézett ki az ablakon David.

- Igen.

- Nincs itt senki, lehet csak valami paparazzi…

- De azok nem rátok kíváncsiak?? – néztem David-re, majd én is kanalaztam a müzlijéből.

- De te is hozzánk tartozol. – mosolyodott el, majd homlokon puszilt. – Megyek, visszafekszem. – ment fel David.

Én is visszamentem a szobába, de nem találtam Pierre-t ott. Inkább mentem a fürdőbe bevenni a gyógyszerem. A lépcsőnél találkoztam Pie-vel.

- Merre voltál? – csókoltam őt meg. – Téged kerestelek.

- Talán az ágyikóba kellett volna keresni, ahol ott hagytál… nem szeretek így ébredni. – mosolygott rám, majd magához húzott.

- Csak Lynette-től köszöntem el.

- El is ment?

- Igen, megy Torontóba. – engedtem el Pie-t.

- Aham, ok. Megyek reggelizni. – indult le, én meg a fürdőbe.

- Ohh, kicsim… - fordultam utána.

- Igen? – nézett föl.

- Megint láttam egy embert, aki figyelt miközben az újságot szedtem össze.

- Biztos valami kíváncsiskodó.

- Lehet… - indultam a fürdőbe, bár ez csöppet se nyugtatott meg.

Lassan a srácok is ébredeztek, Ron is átjött. Majd a beszélgetésünk után kifeküdtem napozni.

- Ron, holnap koncertünk lesz, elvihetjük magunkkal szerinted?? – kérdezte Seb álmos fejjel.

- Háát… - gondolkodott el egy pillanatra. – annyit már javult…

- Kicsit paranoiás viszont. – David.

- Ezt honnan veszed??

- Csak, mert említett valami embert, aki ma reggel őt nézte, meg, h már párszor látta és mindig őt nézte.

- Ezt nekem is mondta. – Pierre.

- Érdekes, de nem hiszem, h pont őt követné bárki is.

- Akkor képzelődik? – Jeff.

- Nem tudom. Ő egy lelkileg sérült beteg, akik ilyen traumát élnek át, mint amik voltak, képesek belemagyarázni olyan dolgokat a valóságba, ami nincs ott. De nem lehet tudni.

- Akkor nem lehet tudni, hogy igaz, v nem? – Chuck.

- Előbb-utóbb kiderül.

- Nem hiszem, h ilyenbe hazudna. – védett meg Pie.

- Ez nem hazugság, csak képzelgés lehet esetleg, de most már csak a stresszoldót fogja szedni, az erősebbik fajtáját, így aludni is fog tudni.

- Akkor holnap magunkkal visszük. – Seb.

- Ok, de állítsatok mellé egy biztonságist és tartsátok rajta a szemeteket. – mondta Ron.

- Rendben.

Ron elment, a srácok meg elmentek stúdiózni.

Én meg kajálni akartam valamit, de mivel üres volt a hűtő, ezért gondoltam, hogy bevásárolok Jeff-nek, meg magunknak.

Útközbe persze, pár sajtós megtalált. És a zöldségesnél illetve a sima boltnál is felfedezni véltem az ismeretlen alakot, aki engem figyelt. Hazasiettem, feltöltöttem a hűtőt, majd átgyalogoltam Sil-hez és Ben-hez. Ekkor ismét láttam az embert, de csak pár másodpercig.

Majd Seb aggódva hívott, h hova lettem, de megnyugodott, amikor mondtam neki, h merre vagyok. Estére vissza is mentem Jeff-hez.