Chuck kitalálta, hogy menjünk el fürdeni.

- Ha fürdeni akarsz, ülj be a fürdőkádba. Am tőlem elmehetsz, de én innen fel nem állok- Pierre terpeszkedik a fotelba.

- Nah olyanok vagytok, veletek nem lehet semmit csinálni!!- hisztizett Chuck pláza-picsa hangon.

- Miért, mit akarsz csinálni…??- Jeff húzogatja a szemöldökét.

- Hagyjál, hülye homok-telep!!- húzódott félre Chuck. 

- Hát Chuck, már nem vagy a régi…mostanában úgy eltávolodtunk egymástól- siránkozott Jeff, és átölelte Chuck vállát.

- Hát csodálkozol, ha folyton a szomszéd nem létező macskáját cseszed??- borult ki Chuck, és lelökte magáról Jeff kezét.

- Mivan Chucky, nem teccik az új frizurám?? Pedig az előbb lőttem be a séróm!!- simította le Jeff azt az egyetlen szál haját…xD.

- Jah Jeff, elmehetnél hajas babának…- Seb röhög.

- Te most ebbe ne szólj bele!!- tolta le Jeff hisztériás hangon Seb-et.

- Jólvan na…- húzta fel az orrát Seb, és feljött hozzám, a hálószobába.

Én meg az ágyon feküdtem, fülemben ment a zene (<- jahj de hülye vagy, nem a fejem kongott!! Csak tod, a fülcsimbe a fülhallgató, onnan a zenee…vágod?! xD), Seb meg lefeküdt mellém, vagyis félig rám, én meg úgy megijedtem, akkorát sikítottam, és automatikusan pofon basztam szegénykét…xS xD. Meg az ágyról is leestem…xD.

- Mi van, haraxol rám??- fogta a fejit Seb.

- Jahhj, télleg nem direkt volt, csak megijesztettél…bocsikaa- néztem rá nagy szemekkel, és felkeltem a földről.

- Miért olyan ijesztő vok??- Seb.

- Dehogy, csak nem hallottam hogy jössz…- öleltem meg.

Ekkor Chuck rontott be az ajtón, de úgy kivágta, hogy az is csoda, hogy nem szakadt le tőből…erre én elröhögtem magam, lerogytam a földre és majd belefulladtam a nagy vihogásba xD.

- Mi a baj, miért sikítottál az előbb??- nézett rám Chuck.

- Se…se…sehm…mihh!! Csa…csaak…Se…Se…eb…meg…megii…ijjeeh…sztett…- nyögtem a földről xD.

- Minek ijesztgeted, te hülye??- támadta le Chuck Seb-et, és kergetni kezdte.

Egyszer csak hallom kintről a nagy dübörgést, egy puffanás, és utána síri csend…

- Nah mivan, már kinyírtátok egymást??- botorkáltam ki a lépcső tetejéhez.

- Én még élek, Seb zúgott le a lépcsőn…- Chuck.

- Seb…?! Jól vagy??- én.

- Ahha, még élek!!- kapaszkodott meg a korlátban Seb.

De a kövi percben megcsúszott a keze, és lebukfencezett a lépcsőn.

- Öhm…Seb, élsz még édes??- néztem lefelé.

- Nem…- nyögte Seb.

Lementem hozzá, próbáltam felhúzni a földről, de amint hozzá értem a vállához, felnyögött.

- Gyere, kelj már fel- én Seb-nek.

Seb valahogy felült, de nagyon nehezen, az egyik válla naon fájt neki, meg a bal kezét nem bírta mozgatni.

- Mi a baj??- jött oda David.

- Seb lezúgott a lépcsőn, mert Chuck kergette és valószínűleg eltörött a bal válla…David, hívd a mentőket!!- küldtem el, én meg leguggoltam Seb-hez.

- Jahj legközelebb egy kicsit jobban vigyázz magadra!!- fogtam meg az épp kezét.

- De Chuck lökött le a lépcsőn…- Seb.

- Nembaj, akkor is!!- fogtam a két kezembe az arcát.

A mentő megjött, Seb-et bepakolták, szegény egyszer kétszer felnyögött, ahogy ottan pakolászták. Én mentem vele a mentőbe, a srácok meg jöttek utánunk. Bent a kórházban engem leültettek egy ilyen várószoba szerűségbe, Seb-et meg elvitték, hogy megnézzék, hogy mi történt vele, meg ilyesmik. Én meg sík idegesen ültem ott már vagy fél órája, amikor a srácok megjöttek.

- Szia hugi, Seb-el mi a helyzet?!- Chuck.

- Mi tudom én, fél órája ide leültettek, hogy majd szólnak, ha van valami fejlemény- sóhajtottam-, de talán, ha nem lököd le a lépcsőn, akkor most nem lennénk itt!!- néztem rá szúrósan.

- Jó, nyugi evvel most nem mész semmire, ha Chuck-ot baszogatod- Jeff.

- Huhh hallod, ha ezt nem mondod, komolyan hülyén haltam volna meg!! SZERINTED NEM JÖTTEM RÁ MAGAMTÓL IS?!- ordítottam rá sík idegesen, lerogytam egy székre, és folyni kezdtek a könnyeim.

- Ne sírj, minden rendben lesz!!- ült le mellém David, és átkarolta a vállamat.

- David, rendes tőled, hogy próbálsz megnyugtatni, de jelen pillben ez nem fog össze jönni. Majd akkor mondjad, hogy minden rendben, ha Seb-et látom, éppen és egészben…- hajtottam le a fejem.

Akkor egy csajszi jött be, és csendesen megszólalt:

- Mr. Lefebvre műtétje véget ért, már ébren van, be lehet menni hozzá.

- Műtét??- csodálkoztam rá, és felálltam.

- Igen, az. Meg kellett műteni a……ASHLEY?! Tényleg te vagy az??- nézett rám a csaj nagy kerek szemekkel.

Én meg letöröltem a könnyeim, és visszabámultam rá.

- Nicky?!- kérdeztem bizonytalanul.

Erre ő bólintott, a nyakamba ugrott, és jó szorosan megöleltük egymást.

A fiúknak mind ebből csak annyi esett le, hogy bejön egy csaj, mond valamit, én visszakérdezek, ő megint elkezd valamit, aztán a nevemet kiabálja, énis mondok valami nevet, aztán egymás nyakába ugrunk…xD.

- Ashley, de régen nem láttalak!!- sóhajtott Nicky.

- Jahjah, már megvan bizony kemény 2éve, hogy elköltöztetek…de mesélj, mi van veled?? Nem úgy volt, hogy Brazíliába költöztök??- én.

- De-de, csak…- kezdte volna magyarázni Nicky.

- Akkor hogy-hogy te itt??- én.

- Elmondanám, ha hagynád…te aztán semmit se változtál, ugyan az a kíváncsi és folyton szövegelő kislányka vagy!!- Nicky röhög.

- Kislányka a nénikéd dickje…én komoly felnőtt nő vagyok!!- húztam ki magam xD.

- Nah persze, én meg a római pápa…- Nicky.

- Na, valami új infó, ezt még nem is tudtam rólad!!- én.

- Menj már bakker, de hülye vagy, csak úgy, mint anno…- Nicky.

- De te mondtad…- vágtam be a durcis képemet.

- Nah látom a színész tehetséged is kibontakozott…- Nicky.

- Még szép…- vigyorogtam.

Chuck elkezdte böködni a vállam.

- Mivaan?? Hagyjál, most éppen egy régi barátnőmmel dumálok-, mondtam neki, csak közben elfelejtettem nyelvet váltani, mert ugye Nicky-vel magyarul dumáltunk, tehát löktem a sódert magyarul Chuck-nak…xD.

- Mi a bajod?? Válts már valami emberi nyelvre…- Chuck hülye fejet vág.

- Jahh hopssz!! Szóval srácok, ő itt egy régi barátnőm, Nicky, Nicky, ő itt a bátyám Chuck, ők pedig Jeff, David és Pierre- mutattam be őket egymásnak (most már angolul…x’D)

- Bátyááád??- csodálkozott rá Nicky- régebben még nem volt bátyád, nem?!

- De-de, jó észrevétel husim, ügyike vagyol!!- veregettem meg a vállát röhögve-, vagyis nemis, mert már akkor is volt, csak még énse tudtam róla.

- Ahha…- Nicky.

- Látom naon vágod a témát…- én röhögve.

- Jahjah, szal volnál szíves elmagyarázni?!- Nicky néz rám nagy boci szemekkel.

- Volnék…de csak a te kedvedért!!- vágtam ki egy 1000 wattos vigyort.

- Huhh lekötelezel…- Nicky röhög.

- Szal egy napon anya előjött azzal, hogy nekem valahol a nagy büdös francban vagy egy bátyám, azt ide akar jönni, és el akar vinni Kanadába, ahol ő él. És elmentem vele, azóta meg hazajöttünk, és most itt vagyunk-, fejeztem be vigyorogva. 

- Kanada nem a nagy büdös francban van…vagy igen?? Hiszen tudod, hogy mindig hülye voltam földrajzból…- Nicky hülye fejet vág.

- Bakker, te nem csak föciből vagy és voltál hülye…- röhögtem el magam.

- Ezt csak most vetted észre??- Nicky nagy ártatlan fejjel néz rám.

- Nem…már 5éve, mióta ismerlek…- én xD.

- Nah de szal, mit is kezdtem mondani, mielőtt rád ismertem??- Nicky.

- Ne tegyél úgy, mint aki gondolkodik, azt szimpla agy hellyel nagyon nehéz, és sosem állt jól neked ez a gondolkodás-dolog…- mondtam röhögve.

- Jahj menj már…ja, tudom már!! szal az a srác, végeztek a mű…- kezdte volna magyarázni Nicky.

- Mond már, tudsz róla valamit?!- kérdeztem és megint tele lett könnyel a szemem.

- Végeztek a műtéttel, bemehettek hozzá- Nicky.

- Jahj miért nem evvel kezdted?! Hol van?? Látni akarooom, MOST!!- én.

- Én próbáltam mondani, de aztán amint rád ismertem az egész dolog a háttérbe szorult, és nemis koncentráltam a munkámra. Nah gyertek, megmutatom, hogy hol van-, mondta Nicky, és elindultunk a kórházi folyosón.

- Munka?? Itt dolgozol??- kérdeztem csodálkozva.

- Neem, csak néha besegítek anyunak, ilyen kis nővérkeként, aki ide-oda szaladgál, elintéz ezt-azt-, magyarázta Nicky.

- Értem. És Seb-nek mi a baja?? Naon szarul van??- én.

- Kinek?? Ki van nagyon szarul??- nézett rám hülyén Nicky.

- Jahj hát akihez éppen megyünk, te gyagya!!- csattantam fel.

- Jah, hogy Seb a neve…ok^^Szal meg kellett műteni a vállát, mert elcsúszott egy-két csontja, am kurva szerencsétlenül esett…- Nicky.

- Jajj szegénykém…- sóhajtottam.

- Szegénykéd?? Mér, ő ki neked?? Csak nem egy újabb báty??- Nicky.

- Dehooogy!! Még csak az kéne…Seb a pasim- én.

- Ahha…ez itt- bökött az ajtóra Nicky, ami előtt megálltunk.

- Köszy, majd még talizunk, de most bemennék hozzá-, mondtam Nicky-nek, adtam neki 2 puszit az arcára, elköszöntünk, aztán beléptem a szobába, mögöttem a 4 srác.

- Atya ég!!- kiáltottam fel halkan, amint megláttam…