Aznap reggel, amikorra az utazás volt tervezve, ünnepélyesen összegyűltünk a nappaliba.

- Na mi volt olyan fontos, hogy hajnalok hajnalán felvertetek?!- jött be ásítozva Pierre.

- Végül is, még csak fél 12 van…- nevettem.

- Na szóval, van egy meglepetésünk számodra! Vagyis szülinapi ajándék!- nyújtott át egy borítékot Seb Pierre-nek.

- Szülinapi ajándék?! Ilyen kicsi?- méregette a borítékot Pierre.

- Tudod Pierre, nem mindig a méret a lényeg!- röhögött Chuck.

Ezen jót röhögtünk mindannyian, majd Pierre kinyitotta a borítékot.

- Repülőjegy- állapította meg nagy szakértelemmel-, de hová szól?- forgatta.

- Itt van!- bökött David a jegy közepére.

- Jaaa- nevetett Pierre.

- Ne is foglalkozz vele, hogy csak a szemedet nem szúrja ki, és csak 2 méteres betűkkel van ráírva, hogy: Maldív szigetek!!- röhögtem.

- Ez kettő jegy- fedezte fel Pie.

- Na ezt nem mondod komolyan! Pont mi ne tudnánk, tőlünk kapod…- röhögött már Jeff is.

- Úgy értitek, hogy mi ketten… Sissy meg én…

- Nem, Jeff-el akartunk nászútra küldeni!- mondta Seb, de már úgy röhögött mindenki, hogy folytak a könnyeink.

- Kösz srácok! Ez csúcs szuper lesz!- vigyorgott rám Pierre.

Majd elmentünk összepakolni, mert pár óra múlva indult a gépünk. Elköszöntünk a srácoktól, fogtunk egy taxit, és kimentünk a reptérre. Gond nélkül felszálltunk, egy ideig csendben ültünk, néztünk ki az ablakon.

- Egy heten át, csak mi ketten…- húzott közel magához Pierre.

- Igen- fordultam vele szembe- csak mi ketten!- néztem a szemébe, ő meg megcsókolt.

Jó hosszú volt az út, elvoltunk, csókolóztunk, meg később rendeltünk vacsit, aztán elaludtam Pierre vállán. Finom csókokra ébredtem.

- Kicsim… kicsim… mindjárt leszállunk!- ébresztgetett Pie.

Ahogy kinéztem az ablakon, ez tárult a szemem elé:

- Ez gyönyörű!- olvadoztam.

- Várj, amíg leszállunk! A tesóm, Jay már volt itt, és azt mesélte, minden képzeletet felül múl ez a hely!- mosolygott Pierre.

- Már alig várom, hogy lássam!- mondtam izgatottan.

Leszállt a gép, majd elmentünk a házhoz, amit a srácok kibéreltek.

A part is csodálatos volt:

És a házikó, ahol laktunk:

Miután eleget ámuldoztunk a hely szépségén, Pierre-el kiültünk a házikó melletti homokos partrészre.

- Istenem, sose gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen helyen fogok üldögélni azzal, akit mindenkinél jobban szeretek!- tettem a fejem Pierre vállára, és a vizet néztem, amit narancssárgára és aranyra festett a lemenő nap.

- Igen… valóban gyönyörű ez a hely. Romantikus… nem gondolod?- ölelt át Pierre.

- És tudod mi az egyik legjobb dolog itt?

- Na?

- Itt nincs egyetlen fotós, vagy újságíró, itt nem majmol senki, itt csak magunk vagyunk, itt nem a híres modell, Silvia Rocher vagyok, csak egy lány… csak egy lány, aki azt csinál, amit akar! És persze a másik dolog az, hogy te itt vagy!

- Na igen. És még sorolhatnám, milyen előnyei vannak ennek a helynek… de…- itt elakadt a hangja, egy darabig egymás szemébe néztünk csak, aztán csókolózni kezdtünk, Pierre a hátamra döntött a puha homokba. A csókok egyre szenvedélyesebbek voltak, mindkettőnket elragadott a hév. Egyszerűen elveszítettem a fejem, csak Pierre-t éreztem, a száját az enyémen, a testét, ahogy félig rajtam fekszik, csak egy gondolat lüktetett a fejemben, hogy akarom én is…

Akkor megszólalt Pierre telefonja, amit a teraszon hagyott.

- Ne menj… hagyd…- kértem.

- Csak egy perc- kaptam még egy csókot, majd Pierre elrohant.

Én ott maradtam a homokban. A szellő fújta a hajam, és azon gondolkoztam, hogy mi is történt az előbb. Még nem volt ilyen soha velem, mintha elkábították volna az egyik felem, csak az érzéseimnek voltam tudatában, az eszem mintha kikapcsolt volna. De nem érdekelt, hiszen olyan jó volt, ez az érzés; nem fogható semmihez. 

- Aha… nagyon szép… persze…- hallottam Pierre hangját a hátam mögül.

Hátra néztem, a tekintetünk találkozott. „- Ki az?”- formáltam némán a számmal.

- Neem David… ja, beszélhetsz vele-, mondta a telefonba Pierre, majd odanyújtotta nekem.

- Helló Sissy- szólt bele David.

- Hé, nem azért küldtetek el minket, hogy zavartalanul kettesbe legyünk?!- támadtam le egyből.

- Ooohh talán megzavartam valamit?- kérdezte David, szinte láttam magam előtt, ahogy elvigyorodik.

- Az égvilágon semmit- hazudtam.

- Akkor jó, csak azért hívtalak titeket, hogy megvagytok-e. És a srácok üdvözölnek titeket. Jaa, és ha összejön esetleg egy bébi, mi szívesen leszünk keresztapucik!

- DAVID!!

- Jó, csak mondtam…- nevetett.

- Lökött vagy! Na pusziljuk az egész bandát, majd egy hét múlva találkozunk, szia!- mondtam, majd kinyomtam.

- Asszem kikapcsolom!- vette el a telefonját Pierre.

- Igen, ez jó ötlet…- mondtam, majd énis kikapcsoltam a mobilom.

Pierre-el még egy kicsit feküdtünk a parton a homokba, de fáradtak voltunk, így hát elmentünk aludni.