Letértünk a pályáról egy forgalmasabb útra. Igazából mi sem tudtuk , hogy  hol vagyunk ,csak mentünk egyenesen vagyis amerre az út vitt. Egyszercsak egy rendőrautó kezdett el villogni, és inteni hogy álljunk félre…

-Na nee! Rohadt zsaruk –Dav mérgesen…-

-Mi a baj? Hisz igazoltat aztán mehetünk tovább…-én mitsem sejtően-

-Egyikünknél sincs semmi irat, semmi...-mondta Pie-

-Hogy mi?? Akkor most mi lesz? -kérdeztem kicsit kiakadva-

Félreálltunk, majd a zsaruk odajöttek…

-Iratokat kérném…-mondta a zsernyák-

-Én meg egy jó csajt! -hülyült Dav-

-Én a helyében nem lennék ennyire vicces…-a zsaru fenyegetően-

-Nincs semmilyen irat meg semmi nálunk…-magyarázkodott Pie-

-Akkor jöjjenek velünk…-az egyik zsaru-

Hát mit ne mondjak…az éjszakát a rendőrségen töltöttük… másnap reggel telefonált az OF- hogy hol vagyunk és , hogy megyünk az eredeti nyaralóhelyre.

-Én nem megyek…maradok a srácokkal…-mondtam –

-Nem maradsz! -kiáltott rám az OF-m…-

-De maradok…-visszaválasz kiabálva-

-Marad velünk és kész! -szólt Seby és Pie egyszerre-

-Akkor maradj! De majd szólj ezeknek az utcakölyköknek , hogy hozzanak is vissza a 3 hónap után New York-ba! –OF-m lenézően a srácok felé és felém is-

-Majd visszavisszük. –Pie nagyképűen…(annyira jól áll neki az ego x) )-

Mi továbbmentünk a nagyvilágba,  míg a többiek mentek abba a ratyi kisvároskába aminek még neve sincs xD…Felültem Sebyvel a furgon tetejére és gitározgattunk. Szerintem a srácok is jól elvoltak, de nem tudom mert én csak Seby szemeiben gyönyörködtem egész nap…:) Már ment le a nap mégnem ismét egy elhagyatott útra értünk…egy nagyon hosszú út volt. Úgy tűnt mintha  a semmibe vezetne.

-Álljunk meg! –Seby leszólt Pierrenek-

-Minek?? –Pie-

-Mert meg akarom nézni a naplementét…-Seby aranyos kissrácos hangon-

-Igen olyan szép a táj, és a naplemente is…-én-

-Nah jólvan szerelmesek megállok…-Pie gúnyos vigyorral a képén-

Csak ott ültünk  és néztük a naplementét, mikor Seby megfogta a kezem…Olyan aranyos volt…Azthittem ott menten elpirulok…Közel fél óra múlva besötétedett. Tovább indultunk. Sebyvel csak énekeltünk és gitározgattunk…Aztán pár óra múlva kifogyott azoknak a számoknak a listája amit én is ismertem…Elkezdtünk beszélgetni.2-3 óra múlva már csak a csillagos eget néztük, és egymást…

-Olyan jó lenne ha örökké így maradna! –Seby vágyakozva-

-Igen…ez életem legszebb pillanata…-én álmodozva-

-Nem hittem volna, hogy ez egyszer megtörténik velem…-én-

-Mért? Ez olyan hihetetlen dolog? –Seby meglepődve…-

-Igen számomra az…:) -én-