Másnap reggel sietve keltünk fel, mert a srácoknak koncert lesz. Mentünk is 10 körül a stadionba. Nagyon sok rajongó és riporter várt a srácokra, engem hátul betereltek az öltözőjükbe, hogy ne legyek szétszedve. A srácok aláírást osztogattak, közbe a sajtó dobálózott a kérdéseivel.

- Mi van a Lefebvre lánnyal??? – kérdezte az egyik sajtós.

- Minden rendbe van vele! – mondta Jeff.

- És merre volt pár héttel ez előtt???

- Ez a csapat belügye! – Seb.

- Igaz, h ki volt akadva és összeveszett veletek?

- Apró nézeteltérések voltak, amik helyre jöttek. – David.

- A testvérével volt?

- Igen. – Chuck.

- És Pierre ti most hogy vagytok ezek után Rox-al??

- Kellemesen. – Pierre.

- Most együtt marad a csapat??

- Igen. – Jeff. Direkt flegmán válaszoltak, mert ezek mind magányügyek. Majd ők is indultak az öltözőbe, persze a sajtósok meg a rajongók alig hagyták őket élni, de bejutottak.

Hangoltak, és készültek a koncira, meg dumálgattak. Közbe én egy biztonságőr kíséretében beverekedtem magam az első sorba, a sok sikítozó picsa mellé. Hamarosan kezdődött a konci, amikor megpillantottam a tömegbe az ismeretlen alakot, aki újabban követ.

- Hé, te is láttad azt az embert?? – böködtem meg a két ajtós biztonságőr kezét.

- Kit?? – nézett körbe. Nah ezzel nem nyugtatott meg, bár ő úgyse tudja, h néz ki.

Majd kezdetét vette a koncert, nagyon jó volt, a srácok pörögtek. De az alak kezdett idegesíteni, így mindig csúsztam odébb.

Végül az utolsó számnál, az Im just a kid-nél, kicsit megszédültem meg rám törtek az emlékek és kiverekedtem magam a tömegből egy kis levegőért. Bementem a színpad mögé, a szám után a srácok még dumáltak kicsit a közönségnek, majd lejöttek.

- Rox hova lett?? Sehol sem láttam. – mondta David.

- Biztos hátra ment, h ne szoruljon be a sok rajongó közé. – indultak az öltöző felé a srácok.

- Nincs itt. – nyitott be Jeff.

- Akkor hol lehet?? – kezdett el aggódni Pierre.

- Remélem, nincs baja. – Seb.

- Biztos nincs. – nyugtatta őt Chuck, majd visszajöttek a színpadhoz. Ott megtaláltak.

- Merre jártál?? – David.

- Csak meguntam a tömeget, meg a faszit, aki örökké les…

- Ugyan Rox, ez beteges, nem hiszem, h bárki is téged lesne. – Chuck.

- Szerinted, én hazudok???!! – förmedtem rá. – vagy képzelgek???!!

- Nem mondtam ilyet.

Pár perc múlva a srácok mentek aláírást osztogatni, valaki még tőlem is kért. Majd egy félre eső bárba inni egyet. Én nem ittam a gyógyszer miatt. De már kezdtem úgy érezni, h megőrülök, mert éreztem, h valaki egyfolytában figyel. Hiába mondogattam a srácoknak, egyedül Pierre hitte el, mert egyik nap ő is látta, amikor medencéztünk.

Este Pat-el mentem szórakozni, de újabban mindenhol éreztem a közelbe azt a gyanús pasit. Pat 1x utána is ment, de nem ért vele semmit, mert addigra eltűnt. Persze Chuck és Seb, meg David akik nem igazán hitték el, h télleg látok egy embert, ők egyfolytában ecsetelték Ron-nak, aki nem győzte cérnával és mindig kérdezte, de nem tudtam róla semmit se mondani, csak, h többnyire kék v fekete pólóban, farmerbe és mindig baseball sapkában van, az arcát nem láttam egyszer se. Kissé paranoiás lettem tőle, mert kezdtem félni, h valami rosszakaró, így nagyrészt mindig valamelyik sráccal mentem ki az utcára. De a végére megcsappant a látogatásainak száma… kevesebbet és sokkal váratlanabb pillanatokba figyelt. Mert rájött, h szóltam a srácoknak, h észre vettem, h figyel. Újabban persze a srácok is egyre kevesebbet lógtak Jeff-nél, mármint nem aludtak annyit ott. Pie csak nagy ritkán ruhákért ment haza, meg Seb is. Nem akartak egyedül hagyni.

Egyik este épp a tvt kapcsolgattam, amikor Pierre huppant mellém és megcsókolt.

- Mi a helyzet kicsim, min gondolkozol?? – dőlt az ölembe.

- Csak a… m1 hagyjuk…

Persze sejthette, h az ismeretlen pasin gondolkozom.

- Meddig szeretnél itt Jeff-nél bútorozni??

- Mért talán zavarok? – néztem körbe. – pedig nem vagyok rendetlen.

- Nem így értettem… de akár…

- Igen??

- Csak eszembe jutott, hogy hozzám jöhetnél.

- …

- Mármint nem feleségül. – vágta rá gyorsan. – azt nem így kérném.

- Gondoltam.- vigyorodtam el. – Hogy költözzek hozzád??

- Igen, a szüleim keveset vannak otthon, a testvéreim meg egyátalán nincsenek.

- De nem végleg gondolod??

- Neem, persze. Akkor mész el, amikor akarsz. – mosolyodott el. – Gondold el, tök jó lenne… elvégre nem Jeff ágyába kéne aludnom, velem lennél és véletlenül se éreznéd magad fölöslegesnek.

- Aham. – gondolkodtam el. – És nem fogsz megunni?

- Dehogy. – nevetett. – Tudod, h szeretek veled lenni.

- Igen. De ezt még átgondolom…

- De mért?

- Csak mérlegelek. – simiztem meg az arcát. – Reggelre megmondom a választ.

- Okés. – értett egyet.

Majd Jeff-el, meg Seb-el szórakoztunk kicsit, meg sétálni voltunk.

Este meg jól elvoltunk ;)