Réal reggel elment Seth-el vásárolni. Charles elment vele valami Autós Múzeumba, tetszett neki.

Szépen eltelt a nap, a srácok másnaposan fetrengtek otthon, persze Réal jól lecseszte Pierre-t, h mért pont most kellett berúgnia. Elmentek kirándulni is, nagyon jól elvoltak, aztán olyan 6 óra körül hazavitték Seth-et. Elköszöntek tőle, mert csak egy hét múlva találkoznak.

- Seth, pakolj össze, aztán viszlek haza. – Pierre.

- Muszáj?!

- Kérlek, ne kezd, nagyon fáj a fejem… már megbeszéltük. És anyád egyébként se engedné, h maradj még. Így is nagyon mérges lesz, h összetörted magad.

- Az véletlen volt. – Seth.

- Tudom. Fáj még?

- Egy kicsit…

- Ne haragudj a srácokra, nem akarták. – Pie.

- Tudom, csak véletlen volt. – bólogatott Seth, majd nagy nehezen elment pakolni. Persze jó sok cuccot kellett összeszednie, a végén Pierre is segített neki, mert mindig több cuccal megy haza, mint amennyivel jött. Ez van, mindenki szereti őt, mindenki vesz neki valamit. Majd mi után összepakolt elköszönt a srácoktól, bár nem akart. Bepakoltak a kocsiba, aztán haza vitte őt Pierre. Persze útközbe vagy 3x felhívtam őt, mert kértem, h 8ra érjenek haza, és az rég elmúlt. Michel szülei ott vártak.

Háromnegyed 9 volt, amikor haza értek. Seth-nek volt lakás kulcsa, úgyh szépen bejöttek.

- Késtetek Pierre. – húztam őt félre, amikor behozták az összes cuccot.

- Bocs a szüleim sokáig voltak vele.

- Akkor is, nem igaz, h képtelen vagy betartani! – Michel. – tudod mi óta várunk?!

- Ne kapd már fel a vizet, csak háromnegyed óra volt, szar a forgalom! – Pierre.

- Igen, a vacsora meg kihűlt! – én.

- Mért vannak itt Michel szülei?? – Seth.

- Velünk vacsoráznak. – én.

- Jajj nee… apa késhettünk volna még… - nyüglődött Seth, Pie meg kuncogott rajta.

- Nah mi ez a hiszti fiatalúr?! – Michel.

- Apuval akarok még lenni!

- Ezt már megbeszéltük… vidd föl a cuccaidat! – szólt rá Michel.

- De anyuu!!

- Seth, azt mondtam, elég legyen!! – szólt rá immár ingerülten Michel.

- Héé, örülnék neki, ha nem ordibálnál vele! – Pierre.

- Te ne szólj bele!

- De bele szólok, én vagyok az apja és nem te!

- Akkor tanítsd rendre! – Michel.

- Te jó ég mi történt az ujjaddal kicsim?! – néztem a gyerek kezét.

- Az úgy volt, hogy…

- Nah elég volt! Pierre, elmagyaráznád, h mért van így összetörve a gyerek?!

- Chuck és David limonádét csináltak, leverték valahogy a jeget, Seth meg pont beszaladt és elcsúszott rajta…

- Limonádé?? – nézett fel Seth Pie-re, mire ő óvatosan megbökte a vállát, h maradjon csöndbe, de már késő volt.

- Hát meg is értem, ha nem tudtok rá vigyázni, mert isztok. – én.

- Kíváncsi lennék, vajon milyen helyekre vihetted ezt a gyereket, csodálkozom, h a gettóba nem volt?! – Michel. – és mi ez?? – nézett a földre, a ketrecbe, amibe a tengerimalac volt.

- ő az én házi állatom! – jelentette ki büszkén Seth.

- Nah még mit nem, be nem hozod ebbe a házba azt az izét!!! – Michel.

- nem izé! Ő az enyém, aputól kaptam! Papírom is van róla, h az enyém! – háborodott föl Seth.

- Akkor se hozod be a lakásba!

- Michel, nem neked vettem ezt az állatkát, hanem a fiamnak, aki tudtommal nem te vagy, szóval oda viszi, ahova akarja!! – Pierre.

- Michel… hagy vigye Seth a szobájába. – mondtam neki én is.

- Ez volt az első és az utolsó, h ide bármilyen házi állatot is hoztatok!! – háborgott tovább Michel. – mellesleg Jane, azt hiszem a jövő heti látogatást el kéne halasztanunk…

- Mért is?! – nézett nagyot Pierre.

- Neeeem!! – szaladt az apjához Seth.

- Mert nem tudtok rá vigyázni, egyértelmű, h nem limonádét csináltatok! Meg aztán mindenkinek jobb lesz, ha Seth csak két hét múlva találkozik veled!

- Neeem, apa ne hagyd! – Seth.

- Nos ebbe nem te döntesz! – Pie.

- Mivel én lakok együtt a gyerekkel…

- Sajnálom Michel, de nem. Seth jövő héten az apjával lesz. – én.

- Rendben, ahogy akarod… - mondta sértődötten.

Pierre közbe felment Seth-el.

- Sajnálom, h ezt végig kellett hallgatnotok, de ez egy idióta. – mondta Michel a szüleinek.

Közbe én felmentem.

- Pierre, mért kell ezt csinálnod?

- Mit? – nézett rám.

- H mindig bosszantod Michel-t?!

- Ne hogy már ő mondja meg, h mikor lássam a fiamat és mikor ne?!

- ok. Ebbe igazad van. – bólintottam. Majd feljött Michel is.

- Jane én akkor se vagyok egyáltalán biztos benne, h a jövő héten is együtt kell lenniük!! – Michel.

- Adok egy fontos tanácsot. – nézett rá Pierre cinikus vigyorral a képén, amivel Michel idegeire ment. – ne szólj bele abba, amihez semmi közöd!

- De igen! Én többet vagyok vele a mostoha apja vagyok!

- Igen, tudom. És sajnálom is a gyerekemet… - Pie.

- Nah hagyjátok abba most azonnal!!! Pierre, következő héten veled lehet a gyerek, ha megígéred, h többet nem rúgsz be!! – én.

- Oké… ez volt az első és az utolsó.

- Remélem is. – én.

- Ne vegyél még egyszer semmi házi állatot Seth-nek! – Michel.

- azt veszek neki, amit akarok! – Pierre.

- Jó, de akkor azt nálad is hagyja!

- Befejeznétek?! – akadtam ki immár én is.

- anya, én apuval szeretnék lenni!! – ment oda hozzá Seth.

- Sajnálom kincsem, de nem, holnap iskolába kell menned…

- azt Montrealba is tudok…

- Kicsim, ez nem megy ilyen könnyen.

- Dee…

- Seth, anyád mondott valamit, hagyd már abba!!! – szólt rá fennhangon Michel. Mire Seth könnyes szemekkel bújt Pierre-hez. Egy részt, mert Michel kiabál vele, meg az apjával akar lenni.

- fogd vissza magad! – Pie.

- Mért mi lesz?! – Michel lenézően.

Pierre inkább ráhagyta, mert félt, h elszáll az agya, és megüti. De nagyon lelkiismeret furdalása volt, h nem tudja megvédeni a fiát.

Nagy nehezen elköszönt, majd lelépett. Seth szomorú volt, és ingerült.