Reggel én előbb keltem, mint Pie. Kiírtam egy cetlit nekik, h kimentem a városba. Kimentem a temetőbe apumhoz egy kicsit, gondolkodni meg ilyeneket. Majd visszafele menet, megint megpillantottam azt az embert… és mivel már napok óta idegesített, ezért erőt vettem magamon és elindultam felé.

- Mi a fenét akarsz??

Persze, ahogy megindultam rögtön elsietett.

- Jobb is, ha lelécelsz te buzi!! – kiáltottam utána, amikor már nem láttam sehol se. A drága ikremtől tanultam xD (Lynette)

Otthon Pierre már izgatottan várt. A többiek meg randalíroztak.

- Nah döntöttél?? – támadott le Pie, amikor köszöntem nekik.

- Igen…

- …

- Rendben van, veled megyek.

- Tök jó. – mosolyodott el, örült, mint majom a farkának.

- Elhagysz?? – nézett rám édesen Jeff. – Pedig már megszoktam a másik szobát.

- Bocsi. – vigyorodtam el. – De nagyon köszönöm, h minden rigolyámmal eddig megtűrtél magadnál és, h befogadtál… segítettél.

- Igen tudjuk, hálád üldözni fogja a sírig. – nevetett Seb.

- Csak nehogy utolérjen. xD – Pierre.

- Kösz, haver. És mikor mentek?

- Már itt se vagyunk, ha ennyire zavarunk. – mosolyogtam.

- Nehogy már komolyan vedd!

- Tudjuk, mennyire szeretsz minket, de már zavarunk, elvégre nem tudtál egy nőt se felhozni, meg egy jót masztizni se a tvd előtt.

- Igen Pierre, csak egy gond van… én nem te vagyok. – Jeff.

- Még szerencse. – nevetett Pie.

- Mehetünk akár most is. – mondtam. Erre mindenki egyet értett, megköszöntem még 1x Jeff-nek a kedvességét, persze nem örökre köszöntünk el tőle, meg Seb-től akkor jönnek át, amikor akarnak.

Seb elkísért minket, először Sil-ékhez mentünk, aztán Pierre-hez, mert most már jó pár cuccomat átvittem hozzá. Seb segített.

- este gyertek el a Selterbe inni egyet. – mondta Seb, majd kifele indult.

- Okés. – adtam neki puszit, majd lelépett.

- Inni akarsz?? – vigyorodott el Pie.

- Mért ne? Egy kicsit szabad.

- Te tudod, de most… - szépen felterelt a szobájába, ami most a közös szobánk lesz. Kicsit elrendezkedtem, majd ő meg letepert. – az ágyamba még úgyse csináltuk…

- ideje elkezdeni, behúzhatod strigulát. – vigyorogtam.

- Mért?

- Gondolom, már páran megjárták ezt az ágyat?!

- Hát persze és…

- Nem, nem kértem, h mond el a katalógust. – tettem az ujjam a szájára, majd megcsókoltuk egymást. Aztán jól elvoltunk.

Selter előtt a srácok kitalálták, h melegük van és menjünk strandra, oda Pat és Ron is jöttek. Persze az idegen pasit megint láttam, ahogy figyel.

Strand után elmentünk kajálni valamit, aztán mentünk a Selterbe inni egy kicsit. Én is ittam, csak nem sokat, mert meghülyülök a gyógyszer meg a pia hatásától xD Még jó, h Ron már nem volt itt. Aztán biliárdoztunk, cho-choztunk, vízipipa, jól elvoltunk. Éjfél körül meg haza, persze David és chuck is velünk jöttek, így megint csak tök jól elvoltunk, játszottunk meg ilyenek. Persze azért ez már sok volt, megint lefeküdtem, mert elfáradtam.

Persze rosszat álmodtam, a villanások, fehér furgon, véres kezek… egy ember, aki követ. Amire felriadtam és elég kapkodva vettem a levegőt.

- Minden rendben? – ült fel hozzám egy kis idő múlva Pierre is.

- Rosszat álmodtam… - töröltem meg a szemeim, mert könnyesek voltak.

- Hozok neked gyógyszert. – kapcsolta fel a kis lámpát, majd kiindult a fürdőbe és visszajött a bogyómmal meg vízzel. Pár perc múlva jobb lett, kicsit megnyugodtam. – Jobb már? – simogatta meg az arcom.

- Igen. – bólintottam. Majd hátra dőltünk és szorosan összebújtunk és így aludtam el.

Másnap reggel Chuck és Dav csivitelésére ébredtünk, gondolom, valamin megint majomkodtak.

- Ne haragudj, h este felébresztettelek. – öleltem meg Pie-t.

- Ugyan… - ölelt meg ő is, majd felkeltünk, és mentünk le a majmokhoz, h min veszekednek… az utolsó 20 szem müzlin veszekedtek.

- A jó isten áldjon meg benneteket, amég vitatkoztok, már rég elmehetett volna valamelyikőtök a boltba.

- Ez az, Chuck!! – David.

- Mért nem te mész?

- Csak.

- Van más kaja is… képesek vagytok ezen összeveszni, akár a gyerekek. – nevettem, majd felöltöztem meg megfésültem a hajam és leugrottam a boltba, ami 2 pici sarokra van tőlünk. Vettem 2 féle müzlit, hogy senki ne sírjon, tejet, felvágottat, sajtot, meg 1-2 apróságot. Majd haza indultam, ekkor megpillantottam a kedvenc emberem, aki egész végig jött utánam.

Amikor beértem a lakásba és letettem a cuccokat, az arcomat a tenyerembe temettem, mert már nagyon ideges voltam, a miatt a hülye miatt, aki nem tud tőlem elszakadni.

- Minden ok?? – kérdezte Chuck.

- Persze. – hazudtam neki, közbe nagyon nyugtalan voltam.

Reggeliztünk, utána a srácok mentek stúdiózni. Hozzám meg jött Ron, medencéztünk xD mert Pierre-éknek is volt. Aztán Ron elment, én meg összedobtam egy kis kaját, meg takarítottam, h hasznom is legyen. Közbe Pierre hazajött hozzám, pár órát elvoltunk. Aztán Jeff hívta, hogy Pat a turné részleteket akarja megbeszélni a bandával.

Volt úgy este 10, amikor az eső elkezdett szitálni, én meg szobánkba feküdtem az ágyon és halkan tvztem. Amikor érdekes csörrenő hangra figyeltem fel, mintha valami összetört volna…. A lakásba sötét volt, csak az utca fényei világítottak be. Halkan elindultam a lépcső felé, majd megpillantottam egy alakot, zseblámpával a kezébe, amint épp a nappaliba a kisasztalon kutakodik, ahol a táskám meg egy-két cuccom van. Ennyi elég is volt, h pánikba essek, elvégre az utóbbi napokban valaki követett. Felálltam, majd a szoba felé vettem az irányt, de roppant alattam a padló, az ember meg észrevett és felém világított, meg is láthatott, mert elindult a lépcső irányába. Én gyorsan beszaladtam a szobába, bezártam, kikapcsoltam a tvt és megkerestem a mobilom. Meg Delilah-t hallottam, ahogy morog, mert ő fenn volt az emeleten és idegenekre szokott haragudni. Hallottam, ahogy az ember lépked, meg a zseblámpa fényét láttam az ajtó alatt. Bekopogott, ami még jobban megrémisztett, be is nyitott, de zárva volt az ajtó. Majd tovább ment és be akart nyitni a mellettünk lévő szobába is, de az meg Pierre szüleié volt, azok meg mindig bezárják, ha elmennek. Hallottam, ahogy a kutyát csitítgatja. Majd előkaptam a mobilom és Pierre-t tárcsáztam.

- Szia, nem soká megyek. – szólt bele kedvesen.

- Pi… pierre… - szóltam bele sírós és remegős hangon.

- úristen kicsim, jól vagy?? – kérdezte ijedten.

- Nem… azonnal haza kell jönnöd… valaki van a lakásba!

- Mii???

- v… valaki van a lakásban zseblámpával, itt turkált a nappaliba, meg itt járkál… Pierre… - kezdtem el kicsit sírni.

- Te hol vagy?

- Bezárkóztam a szobába, de… itt járkál, be akart jönni a szobába…

- Meglátott?

- Nem tudom…

- Megyek azonnal, maradj ott, ahol vagy! – tette le a telefont. Én meg leültem az ágy mellé és a kezembe vettem egy baseballütőt. Még mindig hallottam a lépteit, meg Delilah-t.

Közbe Pierre hazasietett, épp jött be a kapun, amit az ember meghallott és hallottam, ahogy elszalad. Meg, hogy Delilah felettébb különös hangon morog. Pie mi előtt bejött volna körbe járta a házat, de nem talált semmit, csak egy szaladó alakot látott távolodni. Majd bejött villanyt gyújtott, és feljött.

- Rox, én vagyok, nyisd ki az ajtót!! – kopogott be, majd elcsitította a kutyát.

- Pierre itt volt valaki… - nyitottam ki az ajtót, majd a nyakába borultam sírva.

- Semmi baj… de már elment.

- Honnan tudod?

- Láttam elfutni.

- Biztos?

- Igen. Legközelebb utána megyek és kitekerem a nyakát. – ölelt szorosan magához. – gyere, nézzünk körül. – mondta, amikor megnyugodtam. – Biztos volt itt valaki, mert Delilah engem is megugatott, pedig nem szokott.

- Tudom. – mentem utána. Fönt nem volt semmi, majd lementünk a nappaliba. Ott le volt verve egy kép Pie-ről és a családjáról, azt hallottam összetörni. Sáros lábnyomok voltak a szőnyegen, ami nem a miénk volt. Valamint a kis asztalon, az igazolványom ki volt nyitva, pedig becsukva tettem le. Meg az orvosi papírjaim, amit Ron szokott nekem írni, az is össze volt keverve, meg egy le volt esve a földre és az ablak is nyitva volt, pedig éjszakára mindig becsukjuk.

- Nah most már elhiszed, h nem képzelődtem?? És valaki figyelt és követett?! – néztem kissé megvetően Pie-re, pedig pont ő hitt nekem.

- De hát én… elhittem, h láttál valakit.

- Ki lehetett és mit keresett… vagy mit akarhat tőlem??

- Nyugi… elintézzük. Felhívom a rendőrséget, h jöjjenek ki.

- Úgyse fognak semmit se csinálni…

- De hátha előbbre jutunk. – ment odébb telefonálni.

- …

- Mindjárt jönnek. Ezen túl nem hagylak egyedül, és sehova nem mehetsz a srácok vagy nélkülem.

- Okés. Köszönöm, h így vigyázol rám. – öleltem őt át. Jó volt a biztonságot nyújtó ölelésében elbújni.

Pár perc múlva kiértek a rendőrök is.