Végül megejtettük a vacsorát Michel szüleivel, persze Seth végig hülyülte az egészet. Majd Michel szülei elmentek.

- Seth, ha még egyszer így viselkedsz Michel szülei előtt, télleg nem mehetsz hétvégén apádhoz. – én.

- Holnap iskola! Jelentkezz a foci csapatba! Aztán ha haza jöttél leckeírás, és sehova nem mehetsz! Aprót se kapsz a héten! – Michel.

- Nem jelentkezek! Nem akarok focizni!

- de jelentkezel, mert jól játszol, és ha te nem. Akkor majd én szólok a tanárodnak! – Michel.

- Nem érdekel! Egyébként is el van törve az ujjam, addig nem is fogok tesizni se!

- Akkor is jelentkezel!

- De nem!

- Rendben nincs tv! – Michel.

- Ez nem igazság! – szaladt el Seth.

- Azé ez túl sok, nem kell ilyen keménynek lenni egy tíz éves gyerekkel! – mentem Seth után. – kicsikém…

- hagyjál…

- Seth… - ültem mellé az ágyra, mert ott feküdt.

- Utálom Michel-t!! – mondta sírva. – apa sose lenne ilyen!

- Nem szabad ilyet senkire se mondani kicsim.

- de mért ilyen gonosz velem?

- Édesem, neked is jól kéne viselkedned, és nem feleselni. – én.

- de apa sose lenne ilyen!

- Tudom. – öleltem őt magamhoz. – tvzhetsz nyugodtan. És majd én adok neked aprót, de akkor nehogy elmond Michel-nek.

- Köszi. – bújt hozzám még jobban. – most menj fürdeni. – pusziltam őt homlokon. - A kötésedet ne érje víz.

- ok.

Közbe én veszekedtem Michel-el egy sort.

Majd Seth lejött a tengerimalaccal a kezébe.

- Mit keres nálad az a szar?! – botránkozott meg Michel.

- Nem szar!!

- Michel, hagyd abba. Azt csinál amit akar! – szóltam rá. Mire ő szépen elfordult.

- Késő van szívem. Menj most már aludni. – kísértem őt föl. A helyére tette az állatkát, majd befeküdt az ágyba.

- Hiányzik apa… - mondta szomorúan.

- Tudom. – bólogattam.

- Michel mért utál??

- Dehogy utál… csak nem tudja, h hogyan közeledjen hozzád! – én.

- A suliba már csak azért is utálnak, mert Bouvier vagyok.

- És mi óta érdekel téged ez? Én szeretlek…

- Neked az a dolgod.

- komolyan? – mosolyodtam el. … - tudod, mit mondok?!

Erre Seth érdeklődve nézett rám. Majd elkezdtem csikizni.

- Hogy nekem van a legszebb, a legaranyosabb, a legkedvesebb, a legügyesebb és a legtökéletesebb kisfiam a világon… - nevettem.

- Jajj hagyd abba. – nevetett ő is.

- Megértetted? – simogattam meg a buksiját.

- Igen. – mosolyodott el, majd nyomtam neki egy puszit, betakartam és kimentem.

Michel lenn duzzogott, de mivel ma már kiveszekedtük magunkat és késő is volt, jobbnak láttuk, ha megyünk aludni.

Másnap reggel Seth suliba ment. Mi meg dolgozni. Seth újabban szemtelen volt az iskolába, de ez van. Ez hozzá tartozik a gyerekekhez. Természetesen nem jelentkezett a foci csapatba és most volt a határidő lejárta. Michel állati mérges lesz. Nem akart semmien edzésre járni. Elég volt neki a lovaglás, az úszás, meg a gitározás. Igen… ebben az apjára ütött, volt otthon saját gitárja, erősítő, és nagyon szerette.

Délután Kelly ment érte az iskolába, otthon kajált, meg megírta a leckét, aztán törött újjal próbálkozott gitározni, még szerencse, h nem a jobb kezén tört el neki.

Persze újabban nem szerettem őt kettesbe hagyni Michel-el, mert könnyen kijön a sodrából. És úgyse férnek meg egymástól, de most Kelly ott lesz vele. Az úszást, most kénytelen lesz kihagyni, meg 1-2 lovagló órát.

Michel ért hamarabb haza, persze hangzavar volt. Seth épp a garázsba az erősítőn próbálta a gitárt, törött ujjal.

- Fiam, muszáj neked ezt a lármát csinálnod?? – ment le hozzá Michel.

- Nem vagyok a fiad. – nézett rá halál komoly arccal Seth, amennyire tud komolyan nézni egy ekkora gyerek.

- Jó, de talán nem törött ujjal kéne… hagy gyógyuljon be.

- Neked sose tetszik, ha gitározok! – Seth.

- Gitározz erősítő nélkül!

- Úgy nem jó.

- Nem baj… Megírtad már a leckét?

- Meg. – bólogatott Seth.

Seth a nap további részébe Kelly-vel szórakozott. Majd este én is hazaértem. Szokásosan vacsora, Kelly elment. Persze megint kitört az apró botrány.

- mi van a foci csapattal?! – Michel.

- Semmi… - vont vállat Seth.

- Megmondtam, h jelentkezz! – Michel.

- De én nem akarok focizni, és nem is érdekel. Azért mert apuékkal szoktam, az nem jelenti, h akarok is.

- Mondtam, h kell sportolnod valamit, igenis h jelentkezel, holnap!

- Már lejárt a határidő… - Seth.

- Komolyan nem hiszem, h ez milyen kölyök! – nézett rám mérgesen Michel. – akkor majd én beszélek a tanároddal!

- Már meg van a csapat… - jelentette ki Seth. – anya mehetek rajzfilmet nézni?

- Neem! – szólt rá fennhangon Michel. – megmondtam, h el vagy tiltva a tvtől!

- Dee… - nézett rá kétségbe esetten.

- Nem!

- De…

- Semmi de! Menj, ahova akarsz, de tv nincs! – küldte őt el Michel.

Majd amikor nem figyeltünk elcsente a lakás telefont.

- Talán nem kellene ennyire szigorúan… - kezdtem el mondani.

- Így sose lesz belőle ember Jane, ha mindent rá hagysz! – vágott a szavamba.

Majd Seth telefonált. Montreal-t hívta.