- Nem nyúltak semmihez? – kérdezte az egyik rendőr.

- Nem. – mondta Pierre, miközben én a konyhába ücsörögtem, immár megnyugodva és néztem, h mit csinálnak.

Először a papírjaimat, meg az igazolványomat ellenőrizték.

- Az illető okosan csinálta a dolgokat…

- Mért? – mentem én is a nappaliba.

- Nincs újlenyomat, több mint valószínű, h kesztyűben volt. De azért elküldjük a laborba. – És ez a kép?

- Gondolom leverte, mert hallottam… - mondtam a rendőrnek.

- És az embert nem látta, gondolom?

- Nem, sötét volt és észre vett, így beszaladtam a szobába.

- Értem.

- Hát semmi extra, csak pár cipő nyom. – mondta a másik rendőr. – ezt is elküldjük a laborba, de úgy nézem, hogy bakancs lehetett. … egy nyitott ablak. Ebből nem sokat tudunk, de ha lesz valami, akkor értesítjük magukat.

- Kösz. – mondta Pie, majd kikísérte a rendőröket. – Mondja csak… - böködte meg a vállát. - Milyen céllal jöhetett be bárki, elvégre nem betörő volt, a jelekből ítélve?!

- Szerintem keresett valamit. Mivel Roxette holmiijait nézte és lapozgatta, ezért gondolom Roxette érdekelte őt, és nem az, hogy mit emelhet el a lakásból. De azt mondta, h látta elszaladni, így az is lehet, hogy csak megnézett valamit.

- Jó, de mit? Mit akarhat tőlem egy idegen? – kérdeztem.

- Sajnos ezt nem tudom megmondani, sok lehetőség lehet. De nincs véletlenül rossz akarója, vagy valami?

- Nem hiszem.

- Szerintem, akár egy beteges rajongó is szóba jöhet…

- Úgy érti, h a bandának a rajongója? – Pierre.

- Akár…

- És mit tehetünk ellene? – én.

- Egyelőre semmit… de minden esetre, ne maradjon sok időre egyedül és az utcára, se menjen ki. További szép estét! – mentek el a rendőrök.

- Szép estét…?? – esett le az állam. – Lehet nekik az lesz, de nekem nem!

Majd megjelent Jeff az utcasarkon.

- Sziasztok. Mi van itt, mit kerestek itt a rendőrök??

- gyere be, majd bent elmondjuk… - Pierre.

- Milyen kupleráj, csak nem betörtek?? – Jeff.

- mondhatjuk úgy is…

- Mért mi van? Mondjátok már el!

- Bejött egy ember és a cuccaim között kotorászott, miközben én fenn tvztem. – mondtam.

- És?? – esett le Jeff álla.

- Felhívtam Pierre-t, h jöjjön gyorsan haza…

- Erre én hazajöttem, de valószínűleg meghallotta, hogy jövök, mert már csak egy szaladó alakot láttam. – mondta Pie.

- Lehet a rendőrséget kellett, volna azonnal hívnod. – Jeff.

- Lehet, de akkor is elmenekült volna, amikor meglátja a villogót.

- Az igaz. És most?

- Semmi, nem találtak a rendőrök se semmit, mert csak egy sáros bakancs nyomot hagyott. – Pierre.

- én mondtam, h fölösleges őket kihívni, úgyse találnak semmit se. Béna faszok mind…

- Nekik se könnyű a dolguk. – Jeff.

- Persze, egész nap meresztik a picsájukat… - indultam az emeltre. – hogy utálom őket. – jegyeztem meg halkan, majd felmentem.

- Úgy nézem nincs túl jó kedve… - Jeff.

- Hát nincs, kicsit megijedt.

- És mondtak valamit a rendőrök?

- Semmi olyat, amitől okosabbak lehettünk volna. – Pierre.

- Hát akkor túl ügyes volt a csávó… - jegyezte meg Jeff.

Közbe Seb is átjött.

- Sziasztok! – köszönt vidáman. De Pierre és Jeff, csak odalegyintettek neki egyet. – Mi bajotok van?

- Valami ember betört a lakásba. – mondta Pie.

- Te jó ég, és mit vitt el? – Seb.

- Épp ez az, h semmit. Rox itthon volt, az ő cuccai között kutatott.

- Jézus… - sápadozott Seb. – és?

- Kihívtam a rendőröket, hátha találnak valamit, de semmi…

- Ez elképesztő! És Roxy?

- Fenn van, kicsit ideges. – Jeff.

- Én is ideges lennék, ha valaki bejönne, miközben, fenn tvzek. – Pie. Közbe megkínálta a srácokat kajával, meg egy kis rendet csinált, amit a hapsi összeizélt.

- Rox. – kopogott be hozzám Seb.

- … - én az ágyon feküdtem és gondolkodtam.

- Jól vagy? – ült le mellém, majd átölelt.

- Jól… - mondtam neki tök közönyösen. – csak tök szarul érzem magam…

- Megértem, de nem kell félned, mi itt vagyunk neked, és mostantól télleg nem mész sehova egyedül.

- Végre elhiszed, h nem csak képzelegtem?! – ültem föl, és kicsit megvetően néztem rá. Mert ő se hitt nekem.

- Elhiszem, és sajnálom. – ölelt meg ismét.

- Oké, én is. – mosolyodtam el, majd lementünk, kajálni, meg inni.

Jeff viszonylag hamar elment, egyedül seb maradt sörözgetni, meg dumálgatni kicsit Pie-vel meg velem, de olyan éjfél körül ő is elment.

- Rox, hol vagy? – nézett körbe Pierre mi után visszajött, mert kikísérte Seb-et. Feljött közbe az emeletre. Én a teraszon voltam és cigiztem. – Jól vagy? – ölelt át hátulról.

- Igen. – fújtam ki a füstöt. – Sajnálom…

- Mit? – vette el a cigim, majd ő is szívott belőle.

- Hogy egy ilyen hülye barátnőd van, mint én, akit követnek, paranoiás, és még ráadásul gyógyszereken is él.

- Rox, ne gyötörd magad ilyen buta gondolatokkal, és engem se gyötörj ilyen buta beszédekkel. Én így szeretlek, ahogy vagy, te ezekről nem tehetsz. És előbb-utóbb el fogják csípni ezt a faszit, ígérem.

- Hogyan?? – fordultam csodálkozva felé. – Hogy ígérhetsz meg ilyesmit?

- Rendben, igazad van…

- Ne haragudj. – fordultam el ismét, majd kivettem a kezéből a cigit.

- Nem haragszom, értsd meg.

- Rendben. – fordultam felé, majd megcsókoltam. – jössz fürdeni?

- Mi az, hogy?! – csillantak fel a szemei. Majd vetkőztünk és mentünk a fürdőbe, a forró vízbe és mivel két személyes sarok kád volt, ezért nagyon jól elfértünk egymás mellett és ki is használtuk.

Majd elkezdett csörögni a telefonom.

- Ez nem igaz… - csapott a kád szélére Pierre, miközben én az ölében voltam és smároltunk. Majd kihajoltam a kádból, h megnézzem ki hív. Ron volt. Hajnali 1kor… szép.

- Ne vedd föl… - húzott vissza az ölébe Pie.

- De muszáj. – ültem le mellé, majd felvettem.

- Te sose alszol? – vettem fel a telót.

- Neked is szia. – nevetett Ron. – bocs, h ilyen későn hívlak…

- Semmi. – közbe persze Pierre nem bírt magával, és fölém mászott és folytatta, amit eddig csináltunk. – héé, várj egy kicsit! – sziszegtem oda neki.

- Szóval, arról van szó, h most pár napig nem tudlak látogatni, Torontóba egy paciensem teljesen összeomlott lelkileg…

- Ahhhha… értem… Pierre, várj már!

- És ott kell lennem… - Ron.

- …

- Rox?

- Ahh, oké… - majd befogtam a telefon mikrofonját. – Pierre, kérlek, állj már le egy kicsit.

- Nem, most nem bírok!

- Rox? – Ron.

- Iiigen, pontosan felírtam mindent.

- Mi a fenét csinálsz?

- Csak Pie, masszírozza… a hátam.

- Ok, szia, ha baj van, hívj.

- Szía. Kicsim, ha Ron-al beszélek, mért nem tudod abba hagyni kicsit???

- Nem bírom. – csókolt meg.

Ez az este is megvolt. Nah ezért is szerettem nagyon Pierre-t, mert bármikor fel tud vidítani, és nem csak ezzel.