*Majd Seth telefonált. Montreal-t hívta.*

- Szia Seth! – vette fel David a telefont.

- david, veletek akarok lenni!! – mondta sírós és kétségbe esett hangon Seth.

- Jól vagy?- ijedt meg dav.

- Igen… de…

- Bántott valaki?

- Nem. De Michel olyan gonosz, semmit nem enged meg, anya, pedig hagyja… - Seth. – elegem van!!!

- Ugyan semmi baj, biztos rossz napja volt… - nyugtatgatta őt David. Majd a távolból lehetett hallani a többiek hangját is.

- Ő mindig ilyen!!!

- Minden rendben kisfiam?? – kérdezte Pierre.

- Michel örökké piszkál!!! Veled akarok lenni apa!!

- tudod, mennyire szeretném én is, ha velem lennél, de anyád nem engedi.

- Beszélj vele!!

- Megígérem, h fogok vele beszélni. – Pie.

Majd beszéltek még egy jó darabig. Én meg felmentem úgy bő másfél óra múlva megnézni a gyereket. Aludt… a telefon mellette volt. Betakartam, meg elvittem a telefont. Megnéztem kit hívott.

- Tessék, ez kellett neked, most megkaptad?! – dobtam az ágyunkra a telefont. Majd Michel megnézte. – az apját hívta, fogadok elpanaszolt neki mindent! És hamarosan Pierre előáll az ötlettel, h hagy maradjon Seth vele, huzamosabb ideig!!

- Akkor egyszerűen azt mondod, h nem! – Michel.

- tudod, hányszor volt már ez?!

- sokszor.

- ezzel csak azt éred el, h Seth nem fog akarni velünk lenni! – én.

- Engem nem érdekel, majd kineveljük belőle, nehogy már az legyen mindig, amit ő akar. Pierre kurvára elrontotta.

- Ok, tudod mit, hagyjuk az egészet… - vonultam el a fürdőbe.

Másnap ugyanúgy telt, mint a többi. Kicsit én is észre vettem, h Michel túl kemény Seth-hez, de nem tudtam mit csinálni vele. Én kértem, h vegye ki a részét a nevelésből.

2 nappal később este, megint csak ment a veszekedés, mert Seth elment egy barátjához, és későn jött haza. Persze ezért én is lecsesztem. És csak az egy utcával odébb lakó barátjához lett elengedve. De amikor elmentünk érte nem volt ott. Végül kiderült, h valami sokkal távolabb lakó barátjánál volt. Nem szokása neki, h hazudjon, de néha már előfordult.

Persze ezért rendesen kapott. És már én is befenyítettem, h nem mehet az apjához hétvégén, ha nem viselkedik rendesen.

Végül csak sikerült egy kicsit rendre szorítani, de az ördög sosem alszik. Kis vitázás persze ugyanúgy volt. Félt, h nem lehet a hétvégén Pierre-vel. Így inkább jól viselkedett.

Péntek délután épp vacsorát főztem, mert mind korán haza értünk. Seth fönt játszott valami videojátékkal, ami túl hangos volt. Hiába szerette az ilyen hangos játékokat, azaz sok volt rajta a basszus.

- Seth, halkítsd le egy kicsit!! – kiáltottam föl. De nem hallotta. … - Seth, halkítsd le!!! Szétmegy a fejem!!

Seth az ágyán hasalt és úgy játszott.

- Anyád azt mondta, halkítsd le!! – ment be hozzá Michel ingerülten és elkapta a nyakát elég erőteljesen. Majd lehalkította távirányítóval.

Seth nem szólt egy szót se, megijedt és egyszerűen „leblokkolt”.

Le se jött egész estig a szobából.

*vacsora*

- Mért nem eszel szívem?? – simogattam meg a kezét, mert észre vettem, h valami nagyon bántja őt. De elhúzta a kezét. – mi a baj??

- Semmi. – mondta letörten. Majd összenéztek Michel-el, de Michel csak rámosolygott.

Seth inkább kiment a medencéhez.

Majd eljött a szombat, megjelent az összes srác, ugyanis hockey meccsre mentek valahova a közelbe.

- Kész vagy?? – kérdezte Seb Seth-et.

- Aha. – ugrotta nyakába.

Majd a srácok kimentek a gyerekkel a kocsiba szórakozni.

- Jane… - nézett rám Pierre.

- Hmm?? – néztem rá vissza.

- Nem lehetne, h Seth többet lesz velem, azaz, nem csak szombat, vasárnap, mert elég kevés?!

- Nem. Gyere többször hétköznaponként.

- De tudod, h nem tudok ide-oda utazni örökké. – Pierre. – mi lenne, ha nálam lakna egy ideig, tudod, h mindig vigyázok rá.

- Tudom. – bólogattam. – de mostanában elég nehéz kezelnünk őt, örülnék, ha megnyugodna. Majd utána… talán.

- nem gondolod, h azért ilyen kezelhetetlen, mert nem szereti Michel-t?! – Pierre.

- Nem… Csak nem kedveli.

- Biztos vagy benne?? – Pie.

- Tudsz valamit?

- nem. – rázta a fejét Pierre. – de velem mindig jól viselkedik.

- Talán, mert keveset lát. De nem, majd ha helyre jönnek a dolgok, majd akkor. Felhívott téged valamelyik nap, tudom. Láttam a telefonba.

- Nézd, nem hiszem, h vele lenne gáz mindig. Nagyon sokat panaszkodik, h Michel nem úgy bánik vele, ahogy kellene. És te se véded meg. – Pie.

- Lehet, h Michel szigorú hozzá, de meg kell tanulnia, h nincs mindig az, amit ő akar. És mellesleg ezen a héten egyszer elég nagyot is hazudott, h az egy utcával odébb lakó haverjához megy… képzelheted, hol szedtük őt össze…

- Értem, de ilyet ki nem csinál, amikor kicsi?!

- De nem 10 évesen. És mi van, ha valami baja esik?! – én. – tudom, h arra vágyik, h veled legyen. De nem. Majd most még nem.

- Remélem, nem ezzel akarod őt büntetni?

- Nem büntetésnek szánom. De ő még nincs annyi idős, h döntéseket hozzon. – én.

- PIERRE!!! Mennünk kell!! – kiáltott be Jeff.

Majd kikísértük őt.

- Ha lehet, most ne hozzatok házi állatot. – mosolyodott el Michel, és kivételesen nem kötözködésből mondta, amit Pierre is észre vett.

- ok. – bólogatott Pie.

- Vigyázzatok a kissrácra. – mosolyodtam el.

- Ok, ne aggódj. Vasárnap este jövünk!

Majd ezzel szépen leléptek.

Hockey meccsre mentek, a srácok szerették, különösen Chuck. Így Seth is.

- Éhes vagyok! – jelentette ki Seth, amikor már ott voltak a pályánál.

- Én iiiss… - nyafogott David.

- Te majd szerzel magadnak kaját. – nézett vigyorogva Pie David-re. – te, gyere velem. – fogta meg Seth kezét. Majd mentek a büféhez.

- Megkérdezted anyát, apa?? – nézett fel Seth az apjára miközbe sorba álltak.

- Igen… - vágott kissé szomorkás fejet Pierre. – nem engedi. Hidd el, h próbálom őt győzködni.

- De mért nem engedi? – bújt Seth Pierre-hez.

- Azt mondja, h mostanában nem viselkedtél jól…

- Csak Michel-el nem, utálom őt!

- Ugyan… valamennyire biztos ki fogsz vele jönni. – mondta bíztatóan Pie.

- Lehet.

- Nah mit akarsz enni?? Viszünk a srácoknak is.

- Hot-dogot, csipszet, kukoricát, colát. – Seth.

- ok, maradj itt. Kikérem. – mondta Pierre. Seth nem is ment el mellőle.

Pierre kikért jó sok kaját tálcán.

- Seth, segítenél?? – nézett le, de a gyerek nem volt ott. – Seth??!!

- Nah mi van már te homár, lefoglaltuk a helyeket?! – jött oda hozzá Seb.

- seth nincs meg…

- Hogy-hogy nincs meg? – esett le Seb álla.

- Az előbb még itt állt mellettem. Ezt nem hiszem el, kértem, h maradjon itt. – Pierre idegesen. Majd körbe néztek.

4m-el odébb megtalálták Seth-et, épp a Montreali hokisoktól kért autógrammot.

- Idióta… - fogta meg a szívét Seb. – előbb nézz körül legközelebb, mi előtt hisztizel. – nézett csúnyán Pierre-re.

- Seth! – ment oda hozzá Pie. – többet ne menj előlem!

- Itt álltam végig melletted… - mosolyodott el a kissrác, mert télleg nem volt tőle messze. Majd a kezébe nyomta a jegyet, amit aláiratott.

Majd bementek a sok kajával a pályára.

- Azé legközelebb ne pánikolj be ennyire. – Seb.

- Ok, csak tudod Jane mesélte, h ezen a héten 1x már elment otthonról a gyerek. „átmegyek a közelbe lakó barátomhoz” címszóval. – Pie.

- Ugyan én 8 évesen a belvárosba mentem az apám után. – Jeff.

- Mikor volt az?! – vigyorodott el Chuck. – egy élettel ez előtt.

- Az lehet, de hasonló eset. – Jeff.

Majd elkezdték zabálni a kaját, persze addig szórakoztak, amíg szépen össze nem mustározták meg kecsapozták magukat.