Miután kiéltük magunkat, kicsit elfáradtunk, szóval semmi kedvünk nem volt visszamenni, odáig vagy 100-200 métert kellett volna úszni, ne vicceljetek már… de aztán mégis kimentünk, mert nem akartuk, hogy lemaradjunk a vacsiról, ami SP-s körökben kész szentségtörés, vagy legalábbis hasonló.

- Hol voltatok?- ugrott oda hozzánk rögtön Chuck, mikor kiértünk a partra.

- Úszni.

- Persze, 3 óráig, mi?

- Igen. Tökre elfáradtunk- vigyorogtam Pierre-re, mert ő tudja, hogy mibe fáradtunk mi el annyira, mert hogy nem az úszása, az is tuti… xD- Van valami kaja?- dobtam le magam a teraszon lévő egyik székre.

- Jól hallottam? Kaja?- dugta ki a fejit a teraszajtón Jeff.

- Na mi van kis tarzan? Mégsem mész az őserdőbe?- Pierre.

- Nem nekem való az a hely- rázta a fejit Jeff- különben meg ott nincs egyetlen tükör sem, hogy borotválnám szép simára a fejem?! És egyáltalán azt sem tudom, hogy mit lehet ott enni!

- Nyugi, max eszel valami mérges bogyót, és megdöglesz. Rosszabb annál nem lehet-, veregette vállon David.

- Kösz…

- Szívesen. Egyébként ugye tudod, hogy lélekben veled leszünk? Segítsek összepakolni?- röhögött Dav.

- Mondtam már, hogy NEM MEGYEK!- ordított David fülébe Jeff- süket vagy?!

- Most már igen…- dörzsölte a fülét Dav.

- Akkor most nem hallasz semmit?- pislogott nagyokat Chuck.

- Hülye… dehogynem hallok. Még csak az kéne, hogy ez az ősember kiszaggassa a dobhártyám!

Majd vacsiztunk, meg felköszöntöttük Pierre-t. Vagyis az ajándékot ugye már megkapta, szóval most csak pezsgőztünk.

- Hát hiába Pierre, öregedsz már…- sóhajtott David.

- Igen David, avval a kemény 24 évével…- röhögött Seb.

- Aha, lehet már le is járt a szavatossági ideje!- méregette Pierre-t David.

- Nem baj, majd átcímkézünk!- röhögtem.

- Hát Pierre, lassan nyugdíjba kell menned!- fordult hozzá Jeff.

- Kösz szépen srácok…- Pierre.

- Te Pierre, mennyi állami nyugdíjat fogsz kapni? Azért ugye nem fogsz kiállni a sarokra… megint?- Chuck.

- Dehogynem. Szerinted mégis miből élek majd?! Egyébként az én testem mindig is tökéletes lesz és volt!- húzta ki magát Pie.

- Jah, az aszott seggű vén banyák még gerjednek rád!- röhögött David.

- Kösz szépen…!!- vertem fejbe.

- Am David te csak fogd be, jövőre te is 24 leszel!- Pierre- majd veszünk neked hajfestéket, ha netalán őszülni kezdenél!

- Hogy én őszülni?!- akadt ki David, mint a hajszálrugó.

- Igen. Majd összetartunk, és együtt őszülünk, jó lesz szívem?- Jeff.

- Nem! Inkább festetem a hajam, mint hogy megőszüljek!

- De David, te már most is festeted…

- Kösz Chuck, ha ezt nem mondod komolyan hülyén halok meg…- nyújtott nyelvet rá Dav.

- David, rajtad már ez sem segít. Te egyébként is hülyén fogsz meghalni, ha csak nem mész el valami agysejt beültetésre. Bár lehet rajtad már az sem segítene…- tűnődött Seb.

- Tudod David, az öregedés súlyos agykárosodással járhat- Pierre.

- Ok, akkor már értjük, miért nem vagy normális!- röhögött Jeff.

- Na látjátok, én mondtam, hogy öregszik!- David most nagyon büszke magára.

- Nem baj, én szeretlek titeket, akármilyen vének is lesztek!- nevettem.

- De 3 év múlva már te is 24 leszel!- Dav.

- Anyám David, ezt a matematikai zsenialitást!!- röhögtem-, de akárhogy is számolod, én mindig fiatalabb leszek tőletek!

- Tőlem csak egy évvel!- Seb.

- Te Seb, ezt mind fejből tudod, vagy számológéppel számoltad?- Jeff.

- Azért azt még csak tudja, hogy ha ő 1981-ben született, Sissy meg 1982-ben, akkor egy évvel lesz ő mindig idősebb…- Chuck.

- Vagy nem tudja… ne legyél ebben olyan biztos!- Pierre.

- Hé, én matekból sosem voltam 4esnél rosszabb!- Seb.

- És ezt mikor álmodtad?!- David.

- Na lássuk csak… nem tegnap… nem is tegnap előtt…- tett úgy Seb, mint aki nagyban „GONDOLKODIK”… xD Az, hogy olyant ő nem tud, az megint egy másik kérdés már…

- Seb, hagyjunk inkább, jó?

- Várj, gondolkodom…- Seb *nagyon koncentrál*

- Be ne szarj az erőlködéstől…- röhögött Jeff.

- Jaj már, olyan lököttek vagytok!- nevettem, de úgy, hogy a hasamat fogtam már, és félig Pierre ölében feküdtem, mondjuk ő nem bánta… :P

Később kiültünk a partra, kihoztuk a digis gépet, csomó képet csináltuk. Meg lett örökítve, hogy Pierre és én igen csak jól elvagyunk néha…:P :D

Lökött egy bagázs vagyunk, és ez alól én sem vagyok kivétel, azt hiszem, de életemben nem röhögtem még ennyit talán, mint ez alatt az egy hét alatt, és sosem voltam még boldogabb. Pierre-el végre megint egyenesben vagyunk, sőt…:) minden jól alakul, és ez nagyon-naaagyon jó. Végre nincs az, hogy boldog vagyok, „csak…” vagy boldog lennék, „ha…”. Nem, nincs feltételes mód, mert az vagyok, és igenis mondhatom, hogy MINDEN RENDBEN VAN körülöttem… ez jó, de félek talán ez az állapot felborul, amikor hazamegyünk Montrealba. Az egyetlen okozója a dolognak, és amitől előre is félek: a SAJTÓ. Igen, ők, akik mindent tönkre tesznek, nekik nincs meg az a szó a szótárukba, hogy MAGÁNÉLET… Pierre csak azt mondta rá, hogy majd megoldjuk. De hogyan könyörgöm?! Ki fogok készülni, ha minden egyes alkalmat, amikor boldognak érzem magam, ezek tönkre tesznek… de nem is gondoltam inkább erre, hiszen ott vannak nekem a srácok, és elsősorban Pierre, akik másfelé terelik a gondolataim… :P