Otthon szinte mind kidőltünk. Aztán délbe felébredtünk. Persze nem a saját ágyamba voltam, hanem Pierre-ébe, este kicsit becsíptünk. De tudtam, hogy nem történt semmi. Azt leszámítva, hogy az ő pólójába és bugyiba voltam, ő meg egy szál bokszerbe. Az mellékes, hogy teljesen egymáshoz voltunk simulva és úgy aludtunk.

- Pierre a srácok elmentek. – nyitott be minden kopogás nélkül Réal, persze engem nem látott, mert teljesen rám volt csúszva a takaró. – fúj, de büdös van itt. – nyitott ablakot.

- Anyu, kopogni luxus? – nézett föl Pie, majd ekkor én fordultam egyet, és meglátott engem is.

- Rachel, te mit keresel itt?! – esett le az álla.

- Pierre-vel aludtam… - mosolyodtam kedvesen el.

- Na de… mit jelentsen ez?? Pierre?!

- Mért talán akkora baj, h együtt aludtunk? – ült föl Pie, az anyja, pedig még jobban félre értette, hogy félmeztelenül van.

- Nem történt semmi. – ültem föl én is. – talán ekkora baj, ha vele alszok?

- Ezt nem gondoltam volna gyerekek… - vonult ki nagy mérgesen.

- Most én vagyok totál hülye, h nem értem, hogy mi baja van, vagy havi baja van?? – néztem totál értelmetlenül Pie-re.

- Egyik se, de én se értem, h mi baja van, ha egyszerűen együtt alszunk… Szerintem, azt hitte, hogy dugtunk. – Pierre. – mert már tegnap is felfigyelt, h milyen jóba vagyunk.

- És?

- Nem tudom.

- Na jó, megyek felöltözni, meg ilyenek. – takaróztam ki, majd mentem a dolgomra. Aztán lementem a konyhába. Réal, persze rám se nézett.

- Mi bajod van??

- Pierre és te testvérek vagytok… - nézett végre rám, majd elém rakott egy kis kaját.

- Jajj Réal… nem történt semmi köztünk. Ezt a testvéres dolgot meg hagyjuk…

- Szerelmesek vagytok egymásba??

- Mii?? Dehogy… - hazudtam neki, mert igenis kedveltük egymást.

- Akkor mi ez a nagy bájosság egymással? – Réal.

- Talán ekkora baj, hogy jóba vagyunk… régen nem voltunk.

- Tudom. Biztos??

- Igen. – bólogattam határozottan, majd megkajáltam és felmentem a szobámba tanulni egy kicsit, de egy idő után abba hagytam és elkezdtem gondolkodni. Mert nem tudtam odafigyelni.

Hamarosan Pierre is előbújt és ő is ment kajálni.

- Fiam, mért nem öltözöl föl?? – nézett rajta végig Charles.

- Most keltem fel…

- Hallom, Rachel veled aludt…

- Jaja, de nem értem, h ez mért akkora szám?! – Pie.

- Anyád félre értette.

- Így járt. Már aludni se aludhatok vele?!

- De igen. – bólogatott az apja. Mert őt totál hidegen hagyta, h milyenek a nem létező rokoni szálak. Legalább is eddig nem érdekelte.

Pierre beült a nappaliba kajálni.

- Kisfiam… - ült le mellé az anyja.

- Hmm?? – nézett rá.

- Bocs, hogy úgy reagáltam, de azt hittem…

- Nem, nyugi nem történt semmi.

- Aha. – Réal. – Rachel is azt mondta.

- Mért, ha én mondanám, nem hinnéd el?? – Pierre.

- DEE… - nézett nagyot az anyja, mert hogy, hogy mer Pierre ilyet feltételezni.

- mit mondott Rach??

- Azt, h nem történt semmi, és csak barátok vagytok.

- Úgy van! – bólogatott hevesen Pie, pedig tudta, h ez nem így van.

Kb ennyi volt az egész beszélgetésük. Pierre ez után felment felöltözött, meg ilyenek. Réal meg elment valamerre, az apja meg dolgozni ment.