- Szia anya! – szaladt be Seth hozzám. Épp vacsoráztunk. Pierre, pedig mint egy musztáng kiszállt a kocsiból és futólépésbe rohant Seth után. Nagyon feldúlt lett, így Jeff gyorsan utána szaladt.

- Hogy merészelted??!!! – rohanta le Michelt, persze nem ütött, meg semmi. – ha még egyszer kezet emelsz a gyerekemre, megöllek!!!

- Mi van?? – néztem rá értetlenül.

- Ez a szemét fojtogatta Seth-et!!! Nem volt jogod hozzá, te rohadt szemét! – kiabált vele Pierre.

- Miii??

- Ne próbáld le tagadni, Seth elmondta!!! Ne merj még egyszer kezet emelni a fiamra!!!

- Michel?? – néztem rá szigorúan.

- Igen igaz, véletlenül kicsit erősebben fogtam meg a nyakát. Kérted, h halkítsa lejjebb a játékot, de nem hallotta. – Michel. – többet nem fordul elő.

- Melegem ajánlom, még egyszer ne merj rá kezet emelni!! – indult meg felé Pie.

- Héé nyugodj meg! – fogta őt vissza Jeff.

- Akkor se volt joga hozzá!!! – ordibált továbbra is Pierre.

- Nah elég volt, menj haza! Menjetek el a házamból! – szóltam rájuk.

- Akkor mond meg ennek az állatnak…

- Elég volt Pierre, ha nem mentek el innen azonnal, rendőrt hívok!! – kiáltottam rá. Mire Jeff kivonszolta őt. – ne haragudj Michel, ha bepörög, nem lehet leállítani.

Erre Michel nem válaszolt.

- Apa! – szaladt Seth Pie után. – most elmész?

- Muszáj… - ölelte őt meg. – ha valami baj van, hívj!

- oké. – bólogatott. Majd Jeff és David is elköszönt Seth-től. Közbe én kijöttem. Seth odajött hozzám.

- Kösz haver, h visszafogtál. Asszem nagy hülyeséget csináltam volna, ha nem vagy ott. – veregette meg Pierre Jeff vállát.

- A telefonodra máskor jobban vigyázz. Kiesett, amikor balhéztál. – adta a kezébe Jeff, majd kocsiba szálltak és leléptek.

- Kicsim, én nem tudtam, h Michel… - guggoltam le Seth-hez.

- és mindenki azt hiszi, h én vagyok rossz… - fordult el Seth.

- Jajj dehogy. – öleltem őt meg. Majd bementünk, rosszallóan néztem Michel-re, mert most télleg mérges voltam. Fölmentem a gyerekkel.

- Michel…

- Ne foglalkozz most vele. Sajnálom, h ez lett… - öleltem őt meg ismét, miközbe mellette ültem az ágyán.

- Nem kellett volna elmondanom apának. – Seth.

- Semmi baj…

Majd roppant a padló, Michel jelent meg az ajtóba, immár nyugodt ábrázattal.

- Ne haragudj Seth… én nem akartam neked fájdalmat okozni. Csak tudod, nekem most ezt újra meg kell szoknom, h családom van és… ígérem többet nem lesz ilyen. – ült le ő is az ágyra. – szent a béke? – nyújtotta neki a kezét.

Seth kicsit bizonytalanabbul, de kezet fogott vele.

- Helyes. – simizte meg Seth fejét, majd kiment.

- Most már jól vagy? – néztem a gyerekre.

- Igen. – bólogatott, majd fölnézett rám. Pontosan olyan szemei voltak, mint Pierre-nek. Hirtelen megdobbant tőle a szívem, mint amikor az ember megörül valaminek.

Seth elment fürdeni, én meg a szobánkba Michel-hez. Épp az ágyon ült és gondolkozott.

- Sajnálom drágám. – nézett rám.

- Sajnálod??

- Igen… Nem kellett volna.

- Hát sajnálhatod is! Utálom, ha valaki visszaél az erejével, nálunk ilyen sose fordult elő!

- Tudom, és ígérem, h többet nem csinálok ilyet, csak mérges lettem.

- Ok, de én meg nem bírom, ha valaki ilyen. – én.

- Megígérem, h többet nem fordul elő. – ölelt meg Michel.

Úgy egy óra múlva Seth végzett a fürdéssel, majd ment a szobájába mesét nézni.

- Lámpaoltás kicsim. – mentem be hozzá pár perc múlva.

- Még egy kicsi van a filmből, hagy nézzem végig! – nézett rám kérlelően, a szép barna szemeivel. Nekem meg átfutott az agyamon, h nem őrülhetek meg. Nem láthatom minden vonásában Pierre-t. De hiába… Elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat. Majd betakartam őt.

- Mi lefekszünk, úgyh ne dorbézolj! – indultam kifele.

- ok.

Majd bejött Michel is.

- Jó éjt Seth.

- Jó éjt. – köszönt neki Seth, Michel most próbál jónak tűnni.

Majd mentünk a saját szobánkba aludni.

Seth egy darabig még nem aludt. De valahogy sejtettem, h nem is fog. De nem érdekelt. Majd megszólalt Seth mobilja, amit persze nem hallottunk, mert nem volt hangos.

- Szia apa!

- Aludtál?? – Pierre.

- Nem.

- Figyelj, akarok valamit kérdezni… - ki volt hangosítva.

- Igen?? – érdeklődött Seth.

- Mit tudsz Michel-ről??

- Hát, h volt egy családja még előttünk, volt egy lánya, meg felesége. De a nő nagyon gonosz volt, sokat bántotta a gyereküket. És őt is elhagyta. És nagyon fél.

- És még?

- Meg, h ő is ide járt iskolába, általánosba. A Glam-re, mint én. – Seth.

- Hány éves, azt tudod?

- azt hiszem, 32… Mért??

- Semmi, csak érdekelt.

- anya se tud róla sokkal többet. – Seth.

- ok, köszi. De erről nem kell tudnia anyádnak. Ok?

- Oké. – bólogatott Seth, mintha Pie látná. Majd elköszöntek és letették.

Seth hamarosan elaludt. De úgy hajnali 2 körül felébredt. Le akart menni, de lépteket hallott a konyha felől, így megállt a korlátnál és figyelt. Michel volt lenn. És „hangosan gondolkozott”.

- Nem… nyugalom, nem így akartam… igaz?! Hát persze… nem kellett volna. De mi van, ha nem bírom?! De még is… muszáj lesz. Újra van családom, majd belejövök. De ez… - majd meghallotta, ahogy Seth alatt roppan odafönt a padló. Seth gyorsan visszaszaladt a szobájába. Michel meg feljött körül nézni, de semmit nem vett észre. Lement, bevett egy nyugtatót, majd visszament aludni.

Seth, pedig gondolkozott, h vajon mért beszélt magába.

Másnap reggel álmosan is kelt föl, amikor suliba kellett mennie.