Nem tudtam kiverni a fejemből őt. Úton a Silver felé végig azon gondolkodtam, hogy miért voltam ilyen harapós, és miért gyorsult fel a szívverésem, amikor hozzám ért…
A Silverben hamar végeztem, könnyen felvettek, mivel a koktélokhoz is konyítok valamit. Nem fizetnek egy vagyont, de legalább van melóm. Már rögtön aznap kezdtem, így gyorsan „haza” mentem Wendy-hez, átöltözni meg ilyenek. Péntek lévén már otthon volt ő is korán.
- Szia Wen- léptem be.
- Na, mi volt a Silverben?- kérdezte köszönés helyett.
- Felvettek azonnal. Már ma este kezdek.
- Na, ez szuper! Csinálok vacsit!
- Nem kérek. És Wendy, az hogy van munkám, nem jelenti azt, hogy kieszlek a vagyonodból!
- Rántotta lesz. A legolcsóbb tojást vettem- tette hozzá cinikusan.
Vacsi után zuhanyoztam, feltűztem a hajam, kis smink.
- Wen, kölcsön adod a gépet egy kicsit?- léptem be a nappaliba.
- Persze, nyugodtan.
Beütöttem a keresőbe a nevét, ha olyan rohadt híres, csak van valami róla a neten. Hát volt is. több ezer oldalt dobott ki. Találomra megnyitottam az elsőt, ami pont a hivatalos oldala volt az SP-nek, és kicsit utánuk olvastam.
David rohadtul ismerősnek tűnt, csak nem tudtam, hogy honnan. De nem volt több időm gondolkodni rajtuk, mert mennem kellett. Elköszöntem Wendy-től, és a Silver felé vettem az irányt. Nyitás előtt érkeztem, még pont időben. De nem telt bele egy óra, és olyan hangulat lett. Rengetegen voltak, fogyott a pia, jó volt a zene.
nem sokkal éjfél után ismerős arcot fedeztem fel a tömegben.
- Oh a fenébe…!- motyogtam magam elé. Tudtam, hogy képtelen leszek koncentrálni, és azon fogok izgulni, hogy idejön-e piáért, és megismer-e.
De végül is Pie jött.
- 5 whisky lesz, cica!- jött oda Pierre, de látszott hogy már nem józan, így elengedem a fülem mellett a megszólítást, csak kiszolgáltam.

Szinte végig őket figyeltem. Talán reménykedtem? De ugyan, miben?! Ami a parkban történt csak udvariasság volt, és különben is… mit akarok én? Nem szokásom csak úgy beleszeretni akárkibe. Ráadásul pont egy sztárba. Mi a legtöbb, amit kaphatok? Egy csók? Egy éjszaka? Nem, ennél nyilván semmivel sem több, amit remélhetek… de kell ez nekem?
Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy kell… de vajon én is kellenék-e neki? Tudni kell rólam, szerelem terén a tapasztalataim egyenlők a nullával… míg más hetente váltogatta a pasijait, nekem más, fontosabb dolgom volt: megélni valahogy.
közben a srácok felszedtek pár csajt, akik elrángatták őket táncolni. De Seb nem ment, hanem elindult a pult felé. Felém.
- Egy vodkát!- ült le, de nem nézett fel. Töltöttem neki, egy húzásra kiitta- még egyet- lökte vissza a poharat, én csak újra töltöttem.

- Mi van haver, miért nem szedsz fel te is valakit, és jössz táncolni?- jött oda Pie Seb-hez.
- Menj már innét. Hol a csajod?

- Újítja a vakolatot, gondolom- vont vállat Pie- naa, gyere már te is!
- Pierre, ez nem az én műfajom, hogy felszedek valakit, megdugom, és reggel kiadom az útját… ne értsd félre, nem bírállak. De akkor sem…
- Ugyan már!- Pie nevet- mióta nem a te műfajod? Mióta ma a parkban belebotlottál Miss. Unknow-ba!?
- Hagyjál már!
- Nem tudom, mit eszel rajta. Még az arcát sem láttad rendesen, lehet hogy ronda mint a bűn!
- Nem eszek rajta semmit. Leszállnál rólam!?
- Jobb dolgom is van, mint hogy rád másszak! :D de hiába mondod hogy nem, tudom hogy érdekel a csaj- Pie vigyorog.

- Persze hogy érdekel- mondta Seb, de a mondat végét én már nem hallottam:- hiszen fogadtunk!
- Megjött a csajom a vakolásból, megyek elcsalom valami meghittebb helyre!- Pie.
- Hajrá- Seb nem túl lelkesen, majd Pierre lelépett.

Miközben másokat is kiszolgáltam, Seb mellé odatelepedett egy csajszi. Azon kaptam magam, hogy majd megöl a sárga irigység… lestem minden rezdülését, hogy lássam, hogy reagál a csaj rámenősségére. Majd mikor rámosolygott, már tényleg féltékeny lettem… de mi van velem? Hogy lehetnék féltékeny, hiszen semmi közöm nincs ahhoz a sráchoz! Mielőbb ki kell vernem őt a fejemből…- döntöttem el.  De mikor faképnél hagyta a csajt, mégis egy kicsit eluralkodott rajtam az öröm. És hogy azt mondta, érdeklem.
de a csaj iránt egyszerre éreztem kárörömöt és sajnálatot… hiszen én is megégethetem magam, ha nem vigyázok…

Másnap délután 3kor ébredtem fel. Összeszedtem magam, és mivel nem nagyon tudtam mit csinálni egyedül az üres lakásban, eldöntöttem, hogy kimegyek a parkba. Nem tudtam letagadni magam előtt, hogy miért megyek pont oda…
- Gyerekes vagy! Nem úgy volt, hogy elfelejted őt!?- gondoltam magamban, és nagyot sóhajtottam. Ültem egy padon, és a tömeget fürkésztem. De nem volt sehol… se ő, sem a többiek. Majd végül már mennem kellett, dolgozni.
Aznap a Silverben sem voltak lenn. Nem akartam semmi pénzért bevallani, de csalódott voltam.
Majd másnap… megint semmi. Sem azután való nap…
Mikor 4 napja volt, hogy színét sem láttam, kezdtem azt hinni, álmodtam az egészet. Ilyen helyes pasi nem is létezik. Bár, lenne nekem ennyire jó a fantáziám??
Minden épeszű feladta volna. Oh, de én nem… nem tudtam igazán, hogy mit akarok. Hogy mit akarok, és mit kaphatok… lehet, hogy semmit? Lehet, hogy benne nem hagytam mély nyomokat, és már nem is emlékszik rám…? Lehet. De akkor miért mondta volna, hogy érdeklem? Nem, ennek így semmi értelme sincs.
tudtam, hogy talán akármiben benne lennék, ha ő kérné… de közben ki akartam verni a fejemből. Ami nehezen megy úgy, hogy ha állandóan körülötte forog az összes gondolatom, és a fantáziám szabadon szárnyal, és azon kapom magam, hogy elképzelem, vajon milyen érzés lehet a karjaiban lenni, hogyan ölel, hogyan csókol…?
Őrület ez az egész!!!