Kb éjfél lehetett, amikor megálltunk a ház előtt.

- Ügyes vagy. – mászott át hozzám Pierre, mi után behúztam a kéziféket. – elmegyünk fagyizni? – kérdezte miközben csókolgatott.

- Most jöttünk haza. – mosolyodtam el.

- Nem baj…

- Ok menjünk. - másztam át alatta az anyós ülésre, persze majdnem beszorultunk. Persze ő nem nagyon bírt magával, és nem nagyon tudott rólam letapadni. – jégkrémet szeretnék.

- Ok. – mivel látta, h épp nincs nyert ügye, inkább indított és mentünk, persze én azonnal a biztonsági övért nyúltam. És sokat néztem a km órát. – Nyugi kicsim… nincs mitől félni.

- Gondolod? – néztem rá.

- Tudom! – mondta határozottan. – az baleset volt… tudod mit, csukd be a szemed.

- Mért?

- Hátha úgy nem érzed a sebességet. – mosolygott rám, majd megfogta a combom, ami megnyugtató is volt számomra, majd becsuktam a szemeim. Ő meg felhajtott egy normális autóútra és felvitte 130ig. – Nah, milyen érzés? – húzta le az ablakot is, kellemes szellő csapott meg.

- Kellemes. – mosolyodtam el. Majd kinyitottam a szemem. – 130-al megyünk? – esett le az állam.

- Nyugi, egy lélek sincs az úton… - Pierre.

- Akkor is, pont így volt.

- Okok, lassítok… - mosolyodott el, majd nyomott egy csókot és megfordultunk és mentünk jégkrémezni. – Attól függetlenül egész jól bírod…

- Nem gyalogolhatok örökké. Plusz megnéztem, és csak egy Greyhound busz megy Winnetkaba…

- Aha, hát oké. Am ne haragudj, tegnap télleg elfelejtettem, h félsz kocsiba ülni. – Pie.

- Semmi baj, elvégre sikerült leküzdeni.

Közbe odaértünk a jégkrémeshez. Aztán haza.

Persze Pierre még mindig tüzes volt. Mi előtt kiszállhattam volna, ő gyorsan kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót, és rám ugrott, megint.

- Inkább benn? – vigyorodtam el sunyin.

- Oké! – szedett ki a kocsiból, majd szépen becipelt. De csak a kanapéig bírta. Nem, nem azért, mert nehéz vagyok, csak megint rájött a teperhetnék.

- Bor?

- Jöhet. – szaladt a hűtőhöz, én meg közbe a ruháimat ledobva, fel az emeletre, ami még jobban tűzbe hozta, főleg, h látta, h vetkőzök. 1 perc se telt el, de már ott volt a nyomomba és tepert is le az ágyunkra. Nagyon elvoltunk, egy üveg bor kíséretében. ;)

Úgy két óra múlva már aludtunk, kint az eső esett és enyhe szellő jött be az ablakunkon. Majd kicsivel később ajtó csapódásra lettem figyelmes, és felültem.

- Mi a baj? – kelt fel egy picivel később Pierre és megcsókolta a nyakam.

- Ajtó csapódást hallottam…

- Biztos a szél volt. – húzott vissza Pie.

- Lehet. – feküdtem vissza. Majd Delilah jelent meg az ajtóba és felugrott hozzánk az ágyra. – Mi baja van a kutyának?

- Nem tudom, lehet, unatkozik, v fél. – ásított Pierre, majd felkapcsolta a villanyt és lenézett a nappaliba.

Az óra hajnali fél 4et mutatott.

- Nincs lenn semmi, minden zárva. – jött vissza, majd rám ugrott és megcsókolt.

- Mi ez a pillantás? – mosolyodtam el.

- Milyen pillantás? – mosolygott sunyin.

- Ilyen!

- Hát csak eszembe jutott valami…

- Már megint? – nevettem el magam.

- Iigen. xD

- Álmos vagyok.

- Nem baj, én is. – Pie.

- De úgy nem leled örömöd, ha közben alszom…

- Eddig még sosem zavart. – nevette el magát, mire én egy kis tockossal jutalmaztam. Majd tovább csókolgatott, csak megkapta, amit akart. Már csak azt nem értem, h neki álmában is feláll, v mi, hogy a legszebb álmából felébresztik, és rögtön csinálni akarja??!

Reggel, pedig vendégünk érkezett, Lynette személyében.

- Héé Lyn, nem jössz le Winnetkaba? – Pierre.

- Ááá nem, nem lehet, kaptam állást.

- Ez szupi és hol?! – ugrottam a nyakába.

- Egy állatorvos mellett, segéd asszisztensként, illetve ő fog tanítani. Gyakorlatom van már most.

- Ez nagyon állat! – értett egyet Pie is.

Kajáltunk, majd Lynette és én elmentünk a városba. Megint észre vettem egy embert, aki figyel. Elmentünk vásárolgatni, meg kajálni. Közbe, pedig elmeséltem Lyn-nek, amikor egy ember járt a lakásba. Ő is megbotránkozott rajta nem kicsit…

Délután visszaértünk, a srácok is ott voltak és épp pókrezetek, meg söröztek.

- Beszálltok? – Jeff.

- Még szép! – dobtuk le magunkat. Jó darabig eljátszottunk, aztán Chuck és Jeff elmentek valami buliba. Seb maradt DVD-t nézni velem és Pierre-vel. David és Lynette, pedig igen csak jól elvoltak ismét.

- Kicsim, tegnap vettem neked valamit, kinn van a kocsiba. – ugrott föl Pierre.

- Ok.

Majd kiszaladt, én meg utána az ajtóba.

- Bakker! Nyitva volt a kocsim! – háborodott fel Pie.

- Mii???

- Egész nap nyitva volt!

- Nem tűnt el semmi? – ültem le a lépcső aljára. Majd ő körül nézett.

- Nem, szerencsére… - könnyebbült meg. Majd kivett valamit, a háta mögé dugta és bezárta, meg beriasztózta a kocsit. – ez a tiéd csibém. – csókolt meg, majd a kezembe nyomott egy vörös rózsát.

- Köszönöm! – viszonoztam a csókot. Majd bementünk, bent pedig rádöbbentem, h műrózsa, és az alját ki lehet nyitni. – mi lehet ez? – húztam ki valamit a szárából.

- Meglátjuk. – vigyorodott el Pie.

Majd örömmel vettem észre, h egy fekete csipkés tanga volt, egy rózsával a közepén.

- egyszer szerettem volna olyat, amit én választok. – Pierre. – meg aztán… jó lesz mindig, ha el akarsz csábítani. – ördögi vigyor.

- Köszönöm, ilyet még senkitől sem kaptam. – mosolyodtam el. – am nem hiszem, h olyan nehéz lenne, h elcsábítsalak.

- Tudom.

Lassan éjfél lett, mindenki hazavonult, Seb itt aludt nálunk, legalább Delilah nem unatkozik. xD

David és Lynette, pedig nem tudni hova mentek, de biztos, hogy ágy lesz a végterméke.