5 nap telt el a Silver-es este óta… gondolataimba merülve sétálgattam a parkban, ahol először találkoztunk, és kezdtem megszállottnak érezni magam. A cipőm orrát bámultam… hirtelen neki ütköztem valakinek.
- A rohadt életbe, nézz már az orrod elé, te…!- kiabáltam volna rá, de a torkomra forrt a szó.  
- Neked is szia!- eresztett meg egy mosolyt Seb. Hiába nem mondta, de éreztem, hogy ez a találkozásunk most nem holmi ártatlan véletlen volt.
finoman visszaállított a talpamra, mert megtartott, hogy ne essek el. Elhúzódtam tőle, és nagyban törtem a fejem valamin, amit a fejéhez vághatnék, de nem jutott eszembe semmi…
egy percig csendben bámultunk egymást, majd egyszerre nyitottuk a szánkat, hogy mondjuk valamit, és egyszerre be is csuktuk.
- Most mi van?- kérdezte, a mosolya kicsit zavart volt.
- Szerinted mi van?- dobtam vissza a kérdését, mire csak vállat vont, és elmosolyodott.
Szemtelenül jóképű… ennyire már nem is szabad senkinek- gondoltam sóhajtva. Majd kényszerítettem magam, hogy sarkon forduljak, és otthagyjam.
- Hová mész?- ragadta meg a karom.
- A dolgomra, mert én…- fordultam vissza meggondolatlanul, mert sokkal közelebb volt, mint hittem.
- Mert te…?- kérdezte vigyorogva, és még egy kicsit közelebb húzott magához. De én már rég elfelejtettem, hogy mit akartam mondani.
- Eressz már el!- szabadultam ki a szorításából, és megint távolabb léptem- mit akarsz?
- Beülsz velem egy kávéra valahová?- kérdezte ellenállhatatlan mosollyal, mit sem törődve az ellenséges hangnememmel.
- Nem!
- Miért?
- Hát mert… utálom a kávét- böktem ki az első kifogást, ami az eszembe jutott.
- Akkor ihatunk mást is- közölte nevetve- te választhatsz, valami csak van, amit szeretsz!
- Nem, kösz.
- Miért?
- Mert egyszerűen csak nem!
- Oké, akkor csak sétáljunk!
- Miért akarod rám erőszakolni magad?
- Nem akarom. Csak érdekelsz- mosolygott rám csábítóan.
nagyot dobbant a szívem, de igyekeztem megtartani a hűvös hangnemem. Nem szabad elfelejtenem, hogy ki kell őt vernem a fejemből… ezek után nehéz lesz. Nem vártam… még inkább nem várhattam sokat ettől az ismeretségtől, így nem akartam nagyon belegabalyodni, de attól félek, ezzel elkéstem…
- Tudod mit? Én megyek, te meg add elő magad egy másik csajnak, vagy csinálj amit akarsz.
- Megadod a mobil számod?
- Neem!
- De te mondtad, csináljak amit akarok, és fel szeretnélek hívni- mosolygott édesen.
- Mindig ilyen kitartó vagy?- nevettem el magam.
- És te mindig ilyen ellenséges vagy?
- Nem vagyok!- vágtam rá.
- Bizonyítsd be!- vigyorgott szemtelenül- légy kedves hozzám!- lépett közelebb.
- De disznó vagy!- kiáltottam felháborodva, és akkorát lekentem neki, hogy eleredt az orra vére.
- Én nem gondoltam semmi olyasmire!- kapott az orrához- mindössze arra, hogy fogadd el a meghívásom, egy italra. Asszem ennél egyértelműbb visszautasítást még nem kaptam… csak azért volt merszem megkérdezni, mert ha annyira nem akarnád, már rég megtaláltad volna a módját, hogy faképnél hagyj- hadarta.
- Ö… én… izé…- jöttem zavarba- így soha nem fog elállni!- toltam hátra a fejét, és egy zsepit szorítottam az orrára.
Meglepetten pillantott rám.
- Mondom, hogy így el fogsz vérezni!- nyomtam vissza a fejét, és örültem, hogy most nem látja az arcom. Rövid időn belül elállt a vérzés, én meg elkezdtem letörölni az arcáról a vért. Éreztem, hogy engem néz, de egyikünk sem szólt semmit.
- Bocsánat- törtem meg végül a csendet- nem érdemelted meg…
- Megbocsátok, ha meghívhatlak egy italra- mire fölpillantottam, már újra mosolygott- ja, és ha elárulod a neved!
- Rendben- bólintottam sóhajtva, de ő még mindig várakozóan nézett rám- Shirley vagyok.
- Shirley…- ismételte, és a fülem mögé tűrte egy hajtincsemet. Zavartan lefelé bámultam, mikor megláttam az óráját.
- Jesszusom, rohannom kell!- kiáltottam fel ijedten.
- Mi? Hová?- látszott, hogy ő is kicsit zavarba jött.
- Dolgozni. Már 5 óra! És nekem 6ra a Si… munkahelyemen kell lennem!
- De hát megíg…
- Tudom, tudom hogy megígértem! És sajnálom…
- Holnap 3kor ugyanitt?
- Oké- egyeztem bele gondolkodás nélkül.
- Szia Shirley!- szólt utánam, de én már elrohantam.
Egy kis boldog zsongást éreztem, hiszen holnap újra látom őt... tudtam, hogy nem helyes, hogy így örülök neki, hiszen el kellett volna felejtenem őt… de lehetetlen volt.
nem volt lenn a Silverben, de már nem igazán tudtam letagadni, hogy szeretném, ha lejönne, és láthatnám…

*SP villa*
- Helló Seb- lépett be Pierre a nappaliba, és ledobta magát a kanapéra.
- Szia- nézett fel- mi újság Annie-val?
- Annie!? Már szakítottunk! Dorothy-nál voltam.
- Szakítottatok??- Seb meglepve- mikor?
- Tegnap.
- Mondanám, hogy részvétem, de tudom hogy te erre csak megvonnád a vállad, és azt felelnéd; „sose sajnáld!”
- Hát… ja- vigyorgott Pie- és mi a helyzet veled, te kis hősszerelmes?
- Nem vagyok- tiltakozott, habár Pierre csak annyiban tévedett, hogy Seb még nem volt egészen biztos az érzéseivel kapcsolatban, mert még nem ismert eléggé.
- Oké- emelte fel a kezét megadóan Pierre- tehát mi van… ööö… hogy is hívják??
- Neked pont hogy jónak kéne lennie a névmemóriádnak! Tényleg, Annie nem azért dobott, mert szex közben Ashley-t nyögtél?!- gúnyolódott Seb.
- Nagyon vicces!- Pie mű-duzzog.- tehát mi az ábra a fogadással?
- Holnap találkozunk- válaszolt Seb- de nem akarok elkiabálni semmit.
- Tessék!?- esett le Pierre álla- rohadj meg, nem mondtad hogy közben így belejöttél a csajozásba!
- Ne bókolj, elpirulok! xD
- Miben is fogadtunk? Nem jegyeztem meg, mert biztos voltam, hogy én nyerek…
- 1 hétig csak sör…
- Aha… pff, mi az nekem?! :D
- Figyelj haver… gondolkodtam ezen a fogadáson, és kezdem egyre inkább azt érezni, hogy hülyeség volt. Tuti meg tudnám csinálni, hiszen ismered a csajokat, kedves szavak, kegyes hazugságok, drága ajándékok… és máris az ágyadban találod. De valahogy Shirely más… én őszinte akarok lenni vele.
- Húú… és még te nem vagy szerelmes! Hallanod kéne magad, egészen megijesztesz! Csak nem talán beteg vagy?!
- Oké, látom nem érted. Érdekel a csaj, de nem azért, mert jó segge meg jó melle van… bírom a temperamentumát, és sosem úgy reagál a dolgokra, mint ahogyan én arra számítok…
- Áh, nem amiatt érdekel!- Pierre röhög- de azért jól megnézted!
- Igen… azért még pasiból vagyok.
- Oké, akkor még nincs minden veszve :D
- Nézd Pie. Van, amikor ez már több mint egyéjszakás románc. Chuck-nak is ott van Melanie, és…
- Ja, Chuck jól rácseszett, a csaj elutazott forgatni, vagyis ugrott a kufirc, mert durci van, ha félredug! :D
- A szex nem minden!
- Bár nem vagyok témában, de jól mondod Seb!- lépett be Jeff az ajtón.
- Kitalálom- sóhajtott Pierre- Lily-től (Jeff csaja) jössz, és valami nyálas romantikát bambultatok egész nap…
- Csak az eleje stimmel- vigyorgott Jeff, és nem adta meg Pierre-nek azt az örömöt, hogy felhúzza magát az ugratásán.
- Tényleg, mi van most veletek? Úgy értem, ez így nem állapot, hogy folyton járkáltok egymás után. Megkérdezhetnéd, hogy nem akar-e ideköltözni.
- Már kérdeztem. Az anyja eltörte a karját, 3 hét múlva, ha leveszik a gipszet, akkor már ott meri hagyni. De azt mondta, hogy már várja, hogy elbútorozzon onnan.
- 3 hét? Szuper, Melanie (Chuck csaja) is akkor ér haza- Seb.
- És Shirley mikor költözik?- Jeff vigyorog.  
- Nem tudom, de reményeim szerint majd egyszer az is eljön.
- Drukkolunk!- Jeff.
- Chuck és David merre van?- váltott témát Pierre gyorsan, mert már unta nagyon, hogy mások csajairól dumálnak xD
- Dav a Silverben, valami gimis összejövetel van- Seb.
- Chuck meg gondolom fenn a gépnél, hol máshol?!- Jeff.
- Akkor mit szólnátok, ha csapnánk ma egy görbe estét? Lerángatjuk Chuck-ot is.
- Pierre, pont te voltál az, aki meg akart halni fájdalomcsillapító nélkül a másnaposságban…
- Oké… mit szóltok egy pokerhez??

*Silver*
A tömeget fürkésztem. Mikor megpillantottam David-et, izgatott lettem, de hamar csalódnom kellett, mert Dav nem az SP-s srácokkal volt. Kicsit figyeltem, nézegettem hogy kikkel van, és akkor hirtelen beugrott, hogy honnan ismerem.  A gimiben pár osztállyal fölöttem járt, és az osztályomból minden csaj belé volt zúgva. És hát most sem volt kisebb a népszerűsége.

Lassan telt az idő, de egyszer csak eljött a hajnali 4, vagyis a záróra. Ahogy „haza” értem, csak úgy ahogy voltam, ruhástul bezuhantam az ágyba…