A következő nap, pakolással telt, a srácok megint itt voltak. Itt-ott segítettek, de nekem inkább láb alatt voltak.

Este negyed 7kor sikerült is elindulnunk. Meglepően jól éreztem magamat a kocsiba, főleg, hogy Pierre is ott volt, ez megnyugtatott. Delilah, pedig az ölembe pihizett.

- Éhen halok. – szólalt meg Pierre úgy egy óra múlva.

- De hát nem rég ettünk. – nevettem el magam.

- De megint éhes lettem. Megállunk valahol, okés?!

- Rendben. – bólintottam.

- Meg szeretnék valamit… - vigyorodott el édesen, majd úgy 10 perc múlva egy gyors kajáldánál álltunk meg, mellette, pedig egy motel volt. Kiszálltunk, majd megvártuk, a még Delilah pisil, aztán indultam a kajálda felé. – Héé várj, előbb motelhoz menjünk.

- Minek?

- Légyszi. – nézett rám ártatlan kutyus szemekkel és akkor leesett, h vajon mért is akar motelbe menni. Foglalt egy szobát, megkaptuk a kulcsot, aztán elmentünk a cuccainkért, mert nem akartuk a kocsiba hagyni. Közbe elkezdett szakadni az eső, de úgy, h kettőig nem láttunk.

- Most lőttem be a hajam!!! – hisztizett Pierre, amikor nem bírta kinyitni a szobát.

- Baszki, nem fürdéshez öltöztem! – vettem ki a kezéből a kulcsot. – kicsim, talán nem fejjel lefele kéne próbálni kinyitni az ajtót! – nevettem.

Bedobáltuk a cuccokat, majd valami szárazba öltöztünk, Delilah megtalálta a helyét az ágyon, így hagytuk is őt. Esernyővel átrohantunk a kajáldába. Jót kajáltunk, kb annyit, amennyit 4 ember eszik meg egyszerre. xD

Aztán vissza a szobába.

- Szeretlek! – tepert le Pierre, amikor bezártam a szobaajtót.

- Én is.

Mostanában egyre többet akar a drága, de nem baj az. Elvégre ez egy bulis út, a nagyihoz és a papihoz, biztos nem veszik rossz néven, ha késünk kicsit. Úgyhogy nagyon jól elvoltunk, ennyi kell nekünk, az utóbbi időben, úgyis nagy volt a feszkó.

Éjfél körül keltünk fel, mert aludtunk is egy jót utána. Az eső még mindig esett, de nem is kicsit. Kajáltunk megint egyet, aztán leadtuk a kulcsot, vissza cuccoltunk a kocsiba és mentünk tovább. Most én vezettem. Az út 4 órás volt, és ebből még csak egyet mentünk, de ilyen esőben… lehetetlenség volt menni.

Egy óra után cseréltünk Pie-vel, pont egy forgalmas autópálya szakaszra értünk.

Majd egy lehajtónál szépen terelték le a kocsikat, akkora torlódás lett, mint állat, valami tök ismeretlen kisvárosba értünk. Aztán fel megint az autópályára, de ott is terelés és torlódás volt. Kb 20 percet álltunk a szakadó esőbe, és csak lestünk.

Majd rendőrök jelentek meg…

- Megkérdezem ezeket, h mi van. – mondta Pierre, majd leengedte az ablakot. – Elnézést, mi van, mért nem lehet tovább menni??

- Baleset van, innen úgy 100m-re, majd kihajtónál le kell menniük. – mondta a rendőr.

- Szuper. És mondja csak, merre kell majd utána menni Winnetka felé?! – Pierre.

- Egy pillanat, megkérdezem a társam, mert nem vagyok biztos benne. – ment el, majd visszajött egy másik pasival, akivel egy kutya volt. A kutya felugrott a kocsi oldalára.

- Héé, ez új Audi, ne kaparja már össze a kutyája! – szólt rá Pie.

- Elnézést.

- Szóval, ha itt lehajt majd, aztán keresztül megy a Storm nevű városon, akkor az út felviszi az autópályára. – mondta, miközben a térképen mutogatta. - Ott megy úgy 3km-ert, aztán egy tábla mutatni fogja, h lehajtás Ottawa felé. Kövesse végig az Ottawa kiírást, a még egy újabb tábla fel nem akar küldeni az autópályára, az mellett lesz kiírva, h Winnetka.

- Rendben, kösz szépen. – bólintott Pierre.

Ekkor a kutya elkezdett ugatni és megint mászott a kocsi oldalára.

- Héé!!

- Elnézést. – a kutya tovább ugatott. Pie meg felhúzta az ablakot, mert még mindig esett az eső. Közbe a két rendőr odébb ment beszélni.

- Remélem, eltalálunk a nagyidékhoz?! – bújtam hozzá, amennyire tudtam.

- Persze, csak az oda útba nem vagyok biztos. – csókolt meg. Majd bekopogott az egyik rendőr. – Igen? – húzta le az ablakot Pie.

- Megkérném önöket, hogy szálljanak ki a járműből. – mondta az egyik.

- De mért?

- Uram, utasítottam valamire.

- Jól van, jól van. – majd kivettünk egy-egy pulcsit, meg egy esernyőt és kiszálltunk. Delilah tök meg volt riadva.

Majd az egyik rendőr beengedte a kutyáját a kocsiba.

- Héé, csupa sár lesz, most takarítottam!! – háborgott Pierre.

- Elnézést. – mondta immár sokkal flegmábban a rendőr.

A kutya körbe szimatolta a kocsit, majd az anyós ülésen leült és elkezdett ugatni.

- Mit tart a kocsiban uram?

- Forgalmit, egy-két magazint, pzs-t, vizet… - kezdte sorolni Pie. Majd a rendőr kinyitotta a kesztyűtartót. És kiesett jó pár gumi is. – meg ezt. – vigyorodott el Pierre.

A rendőr alaposan körbe nézett, majd benyúlt a műszerfal alá.

- És ez micsoda? – nézett a kis zacsira.

- Nem tudom, mi az?! – Pie.

- Nah ne süketeljen itt nekem! Kié a kocsi?

- Az enyém. – Pierre.

- És a hölgy kije önnek?

- A barátnője vagyok. – én.

- Aha, és ön tudja mi ez?

- Nem, mi az?! – néztem a zacsira, amibe bogyók voltak.

- Szokott ön drogot, v hallucinogén szereket használni? – szagolta meg a bogyót a rendőr.

- Maga hülyének néz?? Azt se tudom, mi az és hogy került oda!! – háborodott fel Pierre. – ha nem tudnák, énekes vagyok és nincs szükségem ilyenekre. – maguk, meg megvádolnak!

- Oh, komolyan?!

Majd a kutya az ülés alól újabb zacsit húzott elő.

- Megkérném, hogy fáradjanak velünk. – mondta a zsaru.

- De mért? Nem csináltunk semmit! – Pierre.

- Rendben. – lökte meg a rendőr Pie-t, majd megbilincselte. És kivette a zsebéből az igazolványait, aztán engem is megbilincseltek.

- Pierre Bouvier/Roxette Lefebvre, letartóztatom, illegális drogok használatának, illetve tárolásának alapos gyanúja miatt. Joga van hallgatni, bármi, amit mond felhasználható maga ellen. Joga van ügyvédet fogadni, ha nincs rá pénze, hivatalból kirendelünk egyet. Megértette a jogait?!

- Nem, mért csinálják ezt, eresszenek már el??!! – kezdtünk el mindketten kapkodni.

- Megértették a jogaikat?!

- Igen…

- de héé, mi lesz a kocsimmal?! – Pierre. – engedjenek már el!!! Magyarázatot, követelek, h milyen alapon tartóztatnak le, amikor nem is tudjuk, h mi az?!

- Majd a fogdán beszélnek, és mi is! A kocsiját kivizsgálják. – mondta a rendőr, majd betuszkoltak a kocsiba és elvittek valami őrsre.

Bebasztak minket a fogdára, és hiába ugattunk, úgy bántak velünk, mint valami piti bűnözőkkel, telefonálni se engedtek.

- Pierre, mi volt az? – ültem le mellé, mert fáztam.

- Fogalmam sincs, azt se tudom, h került oda…

- Mit keres drog a kocsidba?

- Jó kérdés…

- Pierre, az igazat mondod ugye? – néztem rá kicsit szigorúbban.

- Rox, te olyannak ismersz engem, aki ilyeneket csinál??

- Nem, de akkor hogy kerül oda, ki volt veled előttem a kocsiba?? – én.

- A srácok, apum, anyum… de ők nem olyanok.

- Tudom. – bólintottam. – de valakinek még is oda kellett raknia, elvégre a műszer fal alá, nem szokott csak úgy felragadni pár bogyó…

- Ez az. Meg, ha már Tényleg drogoznék, akkor nem a kocsiba tárolnám.

- aha. – bólogattam ismét. Fogalmam se volt, h mit higgyek, elvégre Pierre télleg nem olyan.

Tök sokáig nem foglalkozott velünk senki, hiába kértük, hogy telefonálhassunk. Csak kussoltattak minket.

Már világosodott, amikor jött két rendőr. És kikérdeztek mindkettőnket külön. De mindketten ugyanazt mondtuk, h nem szoktunk drogozni, és hogy nem tudjuk, hogy, h került oda. Persze nem hitték el. Nagyon szemetek voltak, h még telefonálni se engedtek. Majd jött egy orvos, és Pierre-től is és tőlem is vért vett.

- Milyen alapon vesznek tőlünk vért??!! – kiáltozott Pie az egyik rendőrrel.

- Drog fogyasztás illetve tartás alapos gyanúja miatt. – mondta a rendőr.

- Ezt nem hiszem el. – ültem le full idegesen. Egyre idegesebb voltam, hiszen nem vettem be az esti gyógyszert.

- Jól vagy?? – ölelt át Pierre, mert kezdtem szarul kinézni.

- Úgy nézek ki?! – kezdtem el morogni.

- Bevetted a gyógyszert??

- Nem, amikor a motelnál voltunk elfelejtettem, most meg nincs nálam, a kocsiba van. Ezek az idióta barom miatt!!

- Nyugi kicsim. Héé maga, jöjjön ide!! – állt fel Pierre, majd oda ment a fogda ajtajához.

- Mi van már? – jött oda az egyik rendőr.

- A barátnőm nincs jól, sürgősen szükség van a csomagjára.

- Minek??

- Mert ott van a gyógyszere, és este nem vette be. – Pierre kezd ideges lenni.

- Talán inkább a drogja?! – szólt egy másik rendőr is.

- Úgy nézek ki, mint egy drogos, maga hülye?! – ugrottam fel, majd odamentem Pierre mellé.

- Erre most komolyan válaszoljak?! – vigyorodott el a rendőr.

- Hát ezt nem hiszem el, nekem szükségem lenne a gyógyszeremre, ez a patkány meg itt ugat nekem. – kezdtem el csapkodni.

- Még egy ilyen és lecsukatom.

- Jajj de félek! Pierre…

- Nyugi kicsim, próbálj meg, megnyugodni.

- De hogyan, ha egyszer kihagytam az estit és a reggelit is?! (már reggel volt)

- Ez télleg függő, és még ő nem szed drogot… - jegyezte meg az egyik rendőr a másiknak.

- Baszd meg, esküszöm, ha szerzek egy jó ügyvédet, kibaszatom innen ezt a patkányt!! – idegeskedtem tovább. Télleg úgy nézett ki, mint egy patkány.

- Nyugalom! Azonnal engedjenek telefonálni!!! – Pierre.

- Fogja már be! – szólt a patkány fejű.

- Azt mondtam, hogy telefonálni akarok!!!

- Nem hall maga patkány?! – szóltam oda én is.

- Na jó ennyi volt… - majd jött a patkány fejű, kinyitotta az ajtót és egyszerűen bilincsbe elvitt, Pierre meg semmit se tudott tenni, egyszerűen őt is megbilincselték.

- Nem érti meg, hogy a barátnőm különleges kezelésen van, és gyógyszerre van kötelezve?!

- Nincs se extasy, se heroin, se semmi más. – mondta az egyik rendőr.

- Maguk nem normálisak, de még megbánják, olyan pert akasztok a nyakukba!

- Nagyon félelmetes… - lökte vissza jó erővel a cellába Pierre-t, és beverte a szeme melletti részt, a falba.

- Engedjen telefonálni!!

- Mike, engedd telefonálni a sztár fiút. – jött vissza a patkány fejű.

- Hol van a barátnőm??!! – ugrott fel Pierre, majd a fejét kezdte fájlalni.

- Most a nőt akarja, vagy telefonálni akar?!

- Előbb mondja meg, hogy hol van Roxy!!

- Nyugalom, elvittük a kórházi részhez, hogy megnyugodjon… - mondta a patkány fej.

- Mit csináltak vele??!!!

- Semmit, haver… nyugi normálisabb lesz, mire visszajön.

- NEM ÉRTIK MÁR MEG, HOGY PÁR HÓNAPJA TRAUMATIKUS DOLOG ÉRTE ÉS KÜLÖNLEGES GYÓGYSZERT SZED??!!! – Pierre már olyan ideges, h ordít.

- Vegye már vissza a hangját!!

- Akar telefonálni? – lökte a patkány oda a telefonhoz.

- Igen. – majd Pierre beütötte a számokat.

- Dr.Nick Peter, tessék?! – vette föl egy férfi a telefont, a hangjából ítélve, úgy Pierre-vel lehetett egy idős.

- Nick, itt Pierre…

- Hello, mi az ábra?!

- Nick, állati nagy gáz van. – Pie.

- Csak nem bajba kerültél?

- De… - majd Pierre elmondta neki részletesen a dolgokat. - … ide kell jönnöd azonnal.

- Máris indulok, ez több a soknál. Télleg sérülést okoztak?

- Igen. Roxy-t, meg benyugtatózták, vagy valami, és neki szabad akármilyen gyógyszert szednie.

- Megyek, úgy két óra és ott vagyok.

- Ok, de figyelj, hívd fel Ronald Slang-et, Rox pszichológusa, hozzon gyógyszert, és jöjjön ő is, azonnal!!

- Értem. Velem jön John Merlon is, mivel mindkettőtöknek kell ügyvéd. – mondta Nick.

- Rendben. És felhívnád a srácokat is, hogy gáz van?

- Botrányt akarsz?

- Azt!

- Pierre, a még nem tudjuk, hogy került oda az a drog, addig kezeljük diszkréten a dolgokat. – Nick.

- Ok, de szólj nekik, de ne jöjjenek ide. És a nagyszüleimnek is, h valami közbe jött, kicsit később megyünk.

- Rendben. Addig bármit mondanak, mond, hogy csak az ügyvéded jelenlétében vagy hajlandó beszélni.

- Ok. – Pie.

- Nah elég lesz. – jött oda a patkány fejű.

Pierre-t visszadugták a cellába.

És nem volt más lehetőség, mint várni.