Michel elment a gyerekért, az igazgató persze mindent elmondott neki, amikor megérkezett. Majd Michel haza vitte a gyereket, persze egyetlen szót se szóltak egymáshoz. Michel nagyon mérges és ideges volt.

- Megyek leckét írni. – indult volna föl Seth.

- Bezzeg ilyenkor fontos leckét írni, igaz?! – fogta meg a kapucniját, majd visszahúzta.

- Sok van.

- Micsoda kis szemét gyerek vagy! Pont, mint apád! – Michel.

- Ne szidd aput, sose ártott neked!! – szólt rá kicsit mérgesen Seth.

- Most pedig ide leülsz és elmondasz mindet! A te szádból akarok hallani mindent!! – rántotta őt le a kanapéra.

Majd Seth elmondta neki, persze nem ugyanazt, amit az igazgató. Mert úgy állította be kicsit, h igen is, h Seth is hibás volt. Pedig ez nem így van.

- Elmondtam mindent, most már boldog vagy??

- Megmondtam, h ne szemtelenkedj és ne is hazudj!! – vágta fejbe őt Michel.

- Ne üss meg!!! – kiáltott rá kétségbe esetten Seth, majd felugrott mellőle. – meg leszel mondva anyának!!! – indult a lépcső felé.

- Télleg és szerinted, kinek fog jobban hinni?! Úgyis szeretsz hazudni mostanában. – rántotta vissza megint a kapucnijánál a gyereket, úgy h seggre ült.

- Ez nem igaz!! – emelte fel seth a kezét.

- Verekedést provokálsz!

- De nem én kezdtem!! – kiabált vele Seth, h megértse. De Michel annál inkább nem hitt neki.

- Melegen ajánlom, h viselkedj, ha apáddal akarsz lenni a hétvégén!

- Ezt nem te döntöd el! – indult fölfele kiabálva Seth.

- Te nem érted, h mit mondok?! – indult utána Michel, majd lekevert neki még egyet.

- Felhívom anyát!! – szaladt sírva a szobájába Seth.

- Ha bárkinek elmondod, többet és nagyobbat fogsz kapni!! – rántotta őt magához megint a ruhájánál, majd lelökte a földre. Majd, mint aki jól végezte a dolgát kiment. Seth meg sírva feküdt az ágyára. Legszívesebben azonnal hívta volna az apját, de félt Michel-től.

Én este jöttem haza, Michel rendelt pizzát.

- Seth hol van?? – néztem Michel-re.

- Fönn, írja a háziját… sokat kapott.

- Helyes, talán sikerül betörni egy kicsit. – bólogattam.

- Biztos. Csak kell neki pár „tasli”. – mondta Michel, én úgy vettem, h képletesen érti, mivel semmit nem tudtam a délutáni esetről.

Fölmentem Seth-hez.

- Anya! – szaladt oda hozzám, majd megölelt. Karikásak és kisírtak voltak a szemei. – mi van veled szívem?! Mi történt??

Michel szúrós szemmel nézett közbe a gyerekre.

- Semmi.

- Biztos, nagyon furcsa vagy?! – én.

- Igen.

- És jól szórakoztatok délután??

- Hát persze. – bólogatott hevesen Michel. Mire Seth nem szólt egy szót se.

- Kaptam intőt… - sütötte le a szemeit a gyerek.

- Mért? – esett le az állam.

- Két nagyobb fiú belém kötött, ok nélkül. Apuval piszkáltak, azaz h, mert Bouvier vagyok.

- Szegény kicsikém. – öleltem őt át. – ezért vagy ilyen szomorú?

- kicsit.

Majd megfogtam a kis buksiját, de nem éreztem, h láza lett volna.

Lementünk kajálni, bár nagyon érdekesnek tartottam a gyerek viselkedését. Mert alig nyúlt a pizzához. Pedig imádja.

- Mi a baj szívem?? – simogattam meg a kezét.

- Nem vagyok éhes…

- akkor elteszünk neked későbbre 2 szeletet…

- oké. – vonult föl a szobájába.

- Michel, ugye nem történt vele semmi, amíg nem voltam itthon?? Nem volt itt Pierre, v nem üzent neki ugye?! – néztem rá szigorúan.

- Nem… biztosan a balhé miatt érzi magát rosszul. Senki nem szereti, ha nagyobbak piszkálják.

- értem, csak legutóbb akkor volt ilyen, amikor fojtogattad. – én.

- Az se fojtogatás volt, csak erősebben fogtam meg a nyakát, pedig nem akartam.

- oké. – bólintottam, majd ráhagytam. De azt nem tudtam megérteni, h Seth mért viselkedik így.

Egész este csönd volt a házba, meg se nyikkant. Én meg, aggódtam.

- Seth… - mentem be hozzá, tvt nézett.

- Hmm?? – nézett fel rám.

- Nem mondod el, h mi a baj. Nem szoktál ilyen lenni, talán összevesztetek Michel-el, vagy mi a baj? Vagy Pierre beszélt veled??

- Nem történt semmi! – rázta hevesen a fejét.

- Biztos?

- Igen. – bólogatott ismételten.

Inkább ráhagytam, tudtam, h valami nem stimmel. De ha akarja, majd elmondja.

- Michel, nagyon érdekes a gyerek. – mentem be hozzá a szobánkba.

- Mért? – nézett rám kérdően Michel, miközbe a laptopomat nyomogatta.

- Valami baja van, és nem mondja el… pedig nekem mindent elmond, most meg egyszerűen leráz… nem értem… - ültem le nyüglődve.

- Ugyan, semmi baja. Rossz napja volt egyszerűen. Meg aztán nem soká belép abba korba, amikor jobban szeretnek egyedül lenni.

- aha. – bólogattam.

Eközben Seth gondolkozott, h felhívja-e Pierre-t, vagy ne. Nagyon el volt kenődve, így úgy döntött, h felhívja. De Pierre nem vette föl. Talán jobb is.