Sajna eljött a nap, amikor ott kellett hagyjuk a szigetet… mindannyian picit szomik voltunk, de a srácok kedélyállapotára nem hatott sokáig, de hát nem is tudom, mit reméltem. Azon nem változtat semmi, hogy egész egyszerűen NEM NORMÁLISAK… nem baj! Én így szeretem őket! :D

Szóval összepakoltunk, és kimentünk a reptérre. Még egy utolsó pillantást vetettem a gyönyörű helyre, ahol életem legszebb perceit eltöltöttem, aztán felszálltunk a gépre. Arra, hogy nyugis utam legyen, már a felszállás pillanatában keresztet vethettem, ugyanis a srácokra rájött a párperc, vagy mi.

- Één akarok az ablak mellé ülniii!!- kezdett el egyszerre visítani David és Jeff (szerintem kitervelték előre…), miután felszállt a gép.

- Nyugi már srácok, majd akkor az ablak mellé ül Jeff, David meg az ölébe- álltam elő a számomra tökéletesnek tűnő ötletemmel.

- Micsoda?! Ez a kis homár a végén még beindul rám…!- nyafogta Jeff kurvásan.

- Oooohh Jeffi fiúú, én nem vagyok buzi!- mondta David tiszta buzis hangon, odament Jeff-hez, és elkezdte simogatni a fejit.

- Persze édesem, tudom!- Jeff- de akkor sem ülhetsz az ölembe. Szétnyomod a tököm avval a tonnás hátsóddal…

- Az én kis formás babapopómról beszélsz?! Te ribanc, hogy mondhatsz ilyeneket!- sértődött be Dav, majd „felpofozta” Jeff-et. Mondanom se kell, nekünk már a könnyeink is folytak, úgy nevettünk. De ha ez még mind nem lett volna elég, hát a srácok még elő bírtak állni újabb show-val.

- Csss! Tessék abba hagyni gyerekek!- ment oda hozzájuk Pierre.

- Igenis apuci!- vágta magát vigyázzba Jeff és David.

- Micsoda?! Ti büdös cigányok, Pierre az én apucim!- akadt ki Seb, hisztérikus hangbembe visítozott, és úgy ugrált, mint akinek valami a seggébe szorult… mondanom sem kell, én már alig álltam a lábamon, úgy röhögtem. Ha nem támaszkodtam volna Chuck-ra, szerintem össze is estem volna… xD

- Ugye apuci?!- csüngött Pierre nyakára Seb.

- Hagyjátok abba már!- szóltam rájuk, mert már mindenki a repülőn a srácok kis drámáját nézte.

- Igenis anyuci- próbált angyali fejet vágni Seb.

- Kisfiam, ne próbálj úgy tenni, mintha jó lennél!- tettem csípőre a kezem.

- Én nem csak úgy teszek, én jó is vagyok…- húzogatta a szemöldökét Seb.

- Anyádra gerjedsz büdös kölyök!- fogta meg a fülét Pierre.

- Aúúú, aa fűűűleeem! Mammíííí segíííts!!- visította Seb.

- Engedd már el szerencsétlennek a fülét!- szóltam rá Pierre-re.

- De rossz gyerek volt- vágta rá dacosan Pierre.

- Majd ha te is rossz gyerek leszel, én is alkalmazom a módszered. De én nem a füledet fogom huzigálni……

- Hanem??- meresztette a szemeit Pierre.

- Ne akard megtudni…

- Oooooohhhh………- jött a srácok kórusa.

- Kuss van!- szóltam rájuk.

- Igenis anyuci!- vágták rá egyszerre mind a négyen, már röhögve.

- Na gyerekek, szépen csüccs le a nagy szőrős seggetekre, és nyugodjatok már le végre!

- Nekem nem is szőrős a seggem!- nyafogott David.

- NEM ÉRDEKEL!- akadtam ki, kezdett elegem lenni ebből a rakás majomból, közben muszáj volt röhögnöm a műsorukon.

- Na de mamiiii…- nyivákolt Chuck.

- Pierre, nekünk soha nem lesz gyerekünk! Ha felcsinálsz, én kicsinállak!- fordultam hozzá. Erre olyan rémült képet vágott, hogy elnevettem magam- nyugi, viccelek. Ha nekünk lesz egyszer lesz gyerekünk, nem lesz ilyen buggyant, mint ezek itt, olyan okos lesz, mint mi, na mondjuk főleg mint én, de mindegy… és kedves lesz, aranyos meg szép… szóval rám fog hasonlítani!- nevettem.

- Te Sissy, ezt a sok egót csak nem Pierre-től kaptad kölcsön?- röhögött Jeff.

- Kuss!- mondta durcásan Pierre- kisfiam!- tette még hozzá.

- Nem Jeff, nem tőle kaptam, köszönöm van nekem is!

- Vesszük észre…- Seb.

- Hogy beszélsz anyáddal?!- néztem rá csúnyán.

- Most félnem kéne h ilyen csúnyán nézel rám?

- Igen!- vágtam rá, és alig bírtam visszatartani a nevetést.

- Uhh jó… akkor be vagyok szarva. Mami, kicseréled a pelusom?

- Pfúúúúj! Hozzá nem nyúlok a liberódhoz!- mondtam fintorogva.

- Naaa de mamiiiiii!- toporzékolt Seb azzal a halálosan komoly képével… xD xD

- Majd Jeff kinyalja a segged biztosan, ha szépen megkéred- röhögött már Pierre is.

- Fiúk! Elég lesz, ez már undorító… szerencse, hogy nem reggeliztem még- húztam a szám.

- Jó, befejeztük- Seb.

- Ok szuper- sóhajtottam, és Pierre vállára dőltem. És én még itt elhittem, hogy MEGÚSZTAM, hogy VÉGE! Na de hát még én is tévedhetek…

- Mamii, rendelsz nekünk kaját?- Chuck & David.

- Persze, hogy eldobáljátok az összeset?!

- Neeeeeem, mi jó gyerekek vagyunk!  

- Ha ezt még egyszer kimondjátok, 100 hogy lezuhan a gép…- Pierre.

Majd a srácok rendeltek kaját, és komolyan én elmehetnék jósnak vagy valami hasonlónak, mert előre megmondtam, hogy SZÉT FOGJÁK DOBÁLNI… na szóval, azaz egész úgy vooolt, hogy… na jó, már rosszul kezdődik, mi? xD

Jeff véletlen egy picit ráöntött a piájából Chuck-ra, az meg elkezdte dobálni sült krumplival meg hamburgerrel, de persze nem csak Chuck-ot találta el, így a végén mindenki beszállt. Szépek leszünk holnap az újság címlapján, a ketchupös, kólás, meg még ki tudja mi sok jóval összemaszatolt rucinkba… na mindegy :D

A lényeg: ez a két hét őrületesen jó volt, boldog és vidám, TÖKÉLETES!